Harrach Péter kereszténydemokrata frakcióvezető például úgy fogalmazott, hogy „a Népesedési Kerekasztal olyan rendszerre tesz javaslatot, amely jutalmazza azokat, akik a közösség érdekében erőfeszítést tesznek, akik befizetéssel, illetve gondos gyermekneveléssel támogatják a rendszer fennmaradását”. És miközben a Népesedési Kerekasztal javaslata szándékai szerint egy jelenlegi igazságtalanság felszámolására irányulna, nem pedig a termékenység növelésére, addig a különféle szereplők maguk tesznek arról, hogy ne ez a látszat keletkezzék. Köztük Botos Katalin, aki az Európai Családtudományi Szemle című internetes folyóirat ez évi első számának – ahogy arra a Cink.hu felhívja a figyelmet – adott interjút. Botos egyébként épp e lap szerkesztőbizottságának tagja.

Az interjúban arra a kérdésre, véleménye szerint mi az oka a család körüli válság tüneteinek, Botos Katalin a következő, kimerítő választ ad: „Az elmúlt fél évszázadban a társadalom hatalmas változáson ment keresztül. A születésszabályozás lehetőségének hétköznapivá válása, a fogamzásgátlás lehetősége, a jogi feltételek megteremtődése a nem kívánt terhesség megszakítására, a női emancipáció megítélésem szerint nem feltétlenül kívánatos tartalmú megvalósulása, a szexuális szabadosság társadalmi elfogadottsága, médián keresztül ömlesztett terjesztése, az individualista, neoliberális filozófia elterjedése, a vallásideológiák háttérbe szorulása: ez mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy a szexuális szabadság szexuális szabadossággá váljék. Mivel nincsenek sem erkölcsi, sem materiális kockázatai a házasságon kívüli nemi életnek, mindenekelőtt a nők számára, és itt most nem az esetleges betegségek kockázatára gondolok, a nők könnyebben belemennek a szexuális kapcsolatokba. Annál is inkább, mert így szeretnék magukhoz kötni férfi partnerüket. A nők egy jelentős részénél ez a szempont játszik elsődlegesen szerepet, nem maga a szexuális késztetés. Csakhogy azáltal, hogy olyan könnyűvé vált a férfiak számára a kapcsolatteremtés, ez a nők alkupozícióját, ha szabad ilyen kifejezést használni, erősen rontotta. Aki még szabadosabb, könnyen „lecsapja” a kicsit is komolyabb kapcsolatra vágyó leányok, nők elől a potenciális partnert. Korábban a házasság kötelékébe terelte a férfiakat maga az erőteljesen jelentkező nemi vágy, amelynek rendszeres kielégítésére a házasság biztosított keretet. Most ez számukra megoldódni látszott. (...) Természetesen, mehetünk még mélyebbre a válságok ok keresésében. Mindenképpen a féktelen individualizmus, önzés elterjedéséhez jutunk.”