Az egyház egyre csak mentette az üldözötteket
A német megszállás, 1944. március 19-e után Angelo Rotta és társai egyre inkább humanitárius segítséget nyújtottak. Sok ezer véd- és menlevelet, sok száz keresztlevelet állítottak ki. Különféle egyházi létesítményekben folyt az embermentés: a Szentszék például 25 védett épületet bocsátott rendelkezésre, ahol 25 ezer üldözöttet tudtak elrejteni.
Erdő Péter bíboros, a katolikus püspöki kar elnöke is arra hívta fel a figyelmet, hogy nem egyedi, elszigetelt esetekről van szó: a személyes hősiesség példáin túl egyre erőteljesebben kirajzolódik egy szerves egységet alkotó összkép. A témában folyó kutatások mentőhálók létezéséről tanúskodnak – állapította meg a bíboros, aki elsősorban a Szociális Testvérek Társasága, Slachta Margit és Salkaházi Sára, illetve a Magyar Szent Kereszt Egyesület tevékenységét ismertette.
Szuromi Szabolcs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora a budapesti plébániák szerepéről tartott előadást. A katolikus intézmények és papok nagyon sok zsidó életet mentettek meg – mondta, és ő is hangsúlyozta, hogy ez a tevékenység a Szentszék és az apostoli nuncius irányításával zajlott. A rektor olyan plébánosok történetét elevenítette fel, akik mindent elkövettek, hogy megmentsék az üldözött zsidó embereket. Szuromi Szabolcs reményei szerint a jó példák bátorítani fogják az új generációt, hogy elutasítsa az antiszemitizmust.
A rendezvényen André Goodfriend, a budapesti amerikai nagykövetség ideiglenes ügyvivője, valamint Ilan Mor izraeli és Roman Kowalski lengyel nagykövet is részt vett.
A szervezők szándéka szerint – ahogyan az idézett előadások is tanúsítják – a konferencia kifejezetten a katolikus egyház embermentő tevékenységére koncentrált. Azzal például egyáltalán nem foglalkozott, hogy a katolikus egyházat milyen felelősség terheli a népirtáshoz vezető antiszemita eszmék elterjedésében.