Az ügyészség több mint három éve Tátrai Miklóst, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) volt vezérigazgatóját, Császy Zsolt egykori értékesítési igazgatót, Markó Andreát, a Pénzügyminisztérium volt szakállamtitkárát vádolta meg különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés kísérletével.

A nyomozás a Fejér Megyei Főügyészség közigazgatási vizsgálata alapján 2009 áprilisában kezdődött, majd 2012 júniusában vádemeléssel zárult. Az ügy lényege: egy külföldi befektetői csoport kaszinóberuházást tervezett a Velencei-tónál, Sukoró területén. A 2008. április végén megindult egyeztető tárgyalások eredményeként az állam képviseletében eljáró MNV pedig nem sokkal később csereszerződést kötött e csoport képviselőjével, az izraeli Joachim Blummal.

A megállapodás tárgya az állami kézben lévő sukorói ingatlanegyüttes, illetve a Blum tulajdonát képező, Albertirsa és Pilis külterületén található néhány ingatlan volt. Az ügyészség szerint azonban az állami földterületet szándékosan alulértékelték, míg az izraeli üzletember telkeit túlárazták, és ha a csere létrejön, azzal több mint egymilliárdos kárt okoznak az államnak.

Az ügyletből végül nem lett semmi, csak egy hat éve húzódó eljárás, amelybe Gyurcsány Ferenc volt kormányfőt is szerették volna belerángatni, de ez nem sikerült. A vádlottak egyébként azt állítják, hogy nincs is semmiféle ügy, hiszen a telekcserével összefüggésben senki nem szegte meg hivatali kötelezettségét, és sem bizonyított, hogy a csereszerződés teljesülése esetén bekövetkezik-e vagyoni hátrány. Így felmentő ítéletet várnak.

Az Alkotmánybíróság (Ab) viszont még közbeszólhat, mert várhatóan hétfőn dönt Tátraiék alkotmányjogi panaszairól. Ők azért nyújtottak be panaszt, mert az ügyet az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke Budapestről Szolnokra helyezte át, és ezzel a vádlottakat elvonta törvényes bírájuktól. Hasonló esetben – a Hagyó-perben – a testület már kimondta, hogy az ügyek áthelyezése alaptörvény-ellenes, és ez a lehetőség 2013-ban ki is került a bíróságok igazgatásáról szóló törvényből.

Az Ab 2013. december végén ugyanakkor megállapította, hogy az OBH elnökének határozatát nem semmisíthetik meg, mert arra nincs hatáskörük. Most viszont más a helyzet: a bírósági hivatal döntése ellen egy 2012-es törvénymódosítással fellebbezési lehetőséget biztosítottak, amivel Tátraiék éltek is, de beadványuknak a Kúria nem adott helyt. Ezúttal tehát egy bírósági végzés megsemmisítése érdekében fordultak a vádlottak az Ab-hez, így a hatáskör hiányára nehéz lesz hivatkozni.

Kérdéses persze, hogy egy egészen más összetételű Alkotmánybíróság tartja-e magát korábbi, minimális többséggel meghozott döntéséhez. Amennyiben igen, és a Kúria végzését meg kell változtatni, azzal igencsak besegítenek az ügyészségnek, mert a vád elég ingatag alapokon áll. Ebben az esetben ugyanis nem lehetne ítéletet hirdetni, hanem az egész bírósági eljárást a fővárosban lehetne kezdeni elölről. Vagyis: még évekig napirenden lehetne tartani az ügyet.

Így könnyen lehet, hogy a vádlottak jobban járnak, ha az Ab a panaszt elutasítja, mert akkor hamarosan kihirdetik a reményeik szerint felmentő verdiktet. Az ügyészség persze nyilván fellebbezne, de akkor is közelebb lennének a jogerős döntéshez, mint az alkotmányjogi panasz kedvező elbírálása esetén.

Az alkotmánybírák ezért nincsenek könnyű helyzetben, bárhogy is döntenek. A beadvány elutasítása esetén saját korábbi határozatukkal mennek szembe, ha meg helyt adnak annak, az időzítés ad okot gyanakvásra: tudatosan az utolsó pillanatban szánták el magukat arra, hogy a 2012 novemberében benyújtott panaszról végre mondjanak valamit, amivel sikerül még tovább húzni az ügyet.