Autóval vagy autóval?
1.
Letettem az autót a szmog miatt. Emberséges, jogkövető magyar állampolgár vagyok. Különben is szmogriadó van. Na nem olyan igazi, inkább csak olyan magyaros. Van is, meg nincs is. Mert akit nem érdekel a szmog, és van képe páratlan rendszámmal nekiindulni, hallom, nem büntetik meg. Vagy ha igen, csak nagyon bonyolultan. Szól a rendőr a jegyzőnek, hogy a Gézát meg kell büntetni. A jegyző pedig kiküldi a csekket. Joghézag van, Géza a végén úgyis kimagyarázza: szegény édesanyja beteg, eltört a lába, ügyeletre ment. Ismerjük.
Ma csak páros rendszámmal lehet utazni. Morális válság van ugyan az országban, én azonban morálisan viselkedem. Azzal, hogy gyalog járok, csökkentem a levegő szállópor-összetételét. Dízelautóm megköpködöm, a javaslat szerint „alternatív” közlekedési eszközt keresek. Busszal megyek. Az emelkedőn a fáradt dí-zelmotor orrán-száján dől a füst. Több öreg busz jár ma, mint máskor. Nem szeretnék a busz után jönni pá-ros rendszámú autóval!
2.
Nem tettem le az autót, mert egészség is van a világon. Ki bírná el gyalogosként ezt a szörnyű szmogot? Vonatra várva, busz után rohanva közvetlen veszélynek vagyok kitéve. Az autó kasznija viszont véd valamelyest, legfeljebb nem kapcsolom be a ventillátort.
Különben sem büntetnek érte. Csak stikli páratlan rendszámmal utazni, minden következmény nélkül. Akkor meg miért rongálnám tudatosan az egészségem? Csak növelném vele az ország egészségügyi kiadásait. Az a sok hörgő-, tüdő- és szívvizsgálat! A drága cété, emer, ami az adófizetők pénzébe kerül. Gyalog menni: tudatos károkozás!
3.
Letettem a páratlan rendszámú autót – és beültem a nejem páros rendszámújába. Holnap helycserés támadás.
Csak fújna már az a rohadt szél!