Távozik posztjáról az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke: Borsik János – aki 2000 óta áll a konföderáció élén – hivatalosan is bejelentette, hogy a december 17-i tisztújító kongresszuson nem jelölteti magát.

Székely Tamás, a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének (VDSZ) vezetője – az Autonómok társelnöke – viszont azt közölte, hogy ő indulni kíván. A célja pedig az, hogy a 17 ágazati érdekképviseletet tömörítő konföderáció, de lehetőleg a szakszervezeti mozgalom egészében is szemléletváltás következzék be.

Székely kérdésünkre kijelentette: el kell érni, hogy az érdekvédelem ne egyes személyekről, hanem az egyre kiszolgáltatottabb helyzetben levő munkavállalókról szóljon. Nincs szükség a régi „bölénytársakra” – utalt a miniszterelnökkel nyilvánosan fraternatizáló Liga-elnökre –, és azokra sem, akik egyértelműen valamilyen politikai irányzat nyílt támogatói. Egy szakszervezeti vezetőnek sem lehet az a feladata – hangsúlyozta –, hogy a kormány mellett tüntetők között masírozzon az első sorban, mint azt a Munkástanácsok elnöke tette.

A generációváltás azért is elkerülhetetlen – emelte ki Székely –, mert a jelenleg igen megosztott hat szakszervezeti konföderáció közötti együttműködést nem kis részben egyéni érdekek akadályozzák. A VDSZ elnöke szerint nyilvánvaló, hogy a régi vezetőkkel – akik közül nem egy lelkesen asszisztált a szakszervezetek felszalámizására irányuló kormányzati törekvésekhez – esély sincs az érdemi együttműködésre.

Székely leszögezte: nyilvánvaló az is, hogy szakítani kell a „langyos víz politikájával”, mert a munkavállalói érdekek érvényesítése érdekében az eddiginél keményebben kell fellépni. Szerinte a szakszervezetek rendelkezésére álló eszközöket kreatívabban kell alkalmazni, és adott esetben élni kellene akár a dolgozók utolsó fegyverével, a sztrájkjoggal is.

Egy szakszervezeti vezető persze csak addig mehet el, ameddig a tagság követi. Székely emiatt úgy gondolja, hogy az érdekérvényesítés lehetőségeiről, a szakszervezetek tevékenységéről őket, illetve a nem szervezett munkavállalókat is a korábbinál hatékonyabb kommunikációs technikákkal kellene tájékoztatni. Kihasználhatnák például az internet biztosította lehetőségeket, de a sokakat érintő kérdésekről gyakrabban indíthatnának kampányokat is.

Arra a felvetésre, hogy a szakszervezetek egyre kevésbé vonzóak, a taglétszám pedig folyamatosan csökken, a VDSZ-elnök kijelentette: az érdekképviselet olyan sajátos „termék”, amelynek árát a tagdíjjal fizetik meg, és így a dolgozók joggal kérhetik számon, hogy mit kapnak. Ha semmit, kilépnek. És az utóbbi időszakban sokan joggal érezhették úgy, a pénzükért az esetleg díszes csomagolásba bújtatott semmit – például a miniszterelnökkel egymás vállát lapogató szakszervezeti vezetőről készült vágóképet – kapják.

A VDSZ viszont biztosan ad valamit, például viszonylagos foglalkoztatási biztonságot nyújtó ágazati kollektív szerződéseket, amelyeket kemény tárgyalások során fogadtattak el a munkáltatókkal – állítja Székely. Emellett szakértői apparátust foglalkoztat, s biztosítja a munkahelyi szakszervezeti tisztviselők folyamatos képzését. Így az elnök szerint felkészült partnerekként ülhetnek le a munkaadókkal, s hatékonyabban érvényesíthetik az érdekeiket.

Széles összefogással azonban még eredményesebbek lehetnének, egy-egy ágazati szakszervezet vagy akár egy konföderáció is hiába tiltakozik például a kormány alapjaiban elhibázott, a külföldi befektetőket elbizonytalanító gazdaságpolitikája, az alacsony jövedelműeket sújtó egykulcsos adórendszer, a munkanélküliek ellátásainak megkurtítása miatt – hangsúlyozta Székely Tamás. Nálunk szerinte már nem is elsősorban a nemzetközi hatások miatt mélyül tovább a válság; ehhez a kétharmad is alaposan hozzátette a magáét.

Súlyos problémának látja ugyanakkor Székely, hogy nálunk a szolidaritás szinte ismeretlen. Franciaországban, ahol a munkavállalók alig nyolc százaléka szakszervezeti tag – az arány ennél még nálunk is magasabb –, százezrek vonulnak az utcára, ha valamelyik társadalmi csoport érdekei súlyosan sérülnek. A VDSZ elnöke úgy véli, ez példa lehet Magyarország számára is.