– Megbilincseltek, majd a fejemet odaverték az autójuk motorházához. A bilincset annyira megszorították, hogy odalett a bal csuklóm. Ezért hetek óta nem tudok dolgozni. Ez nekem nagy kiesés. Nem értem, miért tették, soha nem követtem el bűncselekményt, munkám mindig volt, évek óta ugyanannál a cégnél dolgozom.

Így kesereg a pécsi Fazekas András, akit május 16-án állítottak elő a rendőrök. A 47 éves férfi Pécs patacsi városrészében, külterületen lakik. Az Erdélyből származó Fazekas néhány éve, a válása után vett meg több, egymás mellett álló telket, és épített ott egy faházat. Mivel szakmája ács-állványozó és faházépítő, az általa emelt, beton alapon nyugvó, 60 négyzetméteres porta masszív építmény. Ezért amikor az említett napon a Pécsre rázúdult záporok miatt mélyen fekvő birtokát 40–50 centi magasan elöntötte a víz, úgy gondolta, nem kell elhagynia a házát, hisz az építmény galériás, és az emeleti részt nem veszélyezteti a – várhatóan – pár nap alatt visszahúzódó ár.

A katasztrófavédők másképp látták ezt, s miután Fazekas lovait, bikáit, juhait, disznóit és szárnyasait segítettek a magasabban fekvő területekre terelni, felszólították a gazdát, hogy hagyja el a – szerintük életveszélyes – házat. Fazekas ezt megtagadta, mire a katasztrófavédők kihívták a rendőröket. Ők jöttek is, megbilincselték és az uránvárosi őrsön előállították az intézkedés ellen tiltakozó férfit. Fazekas állítja: ott is durván bántak vele, ennek ellenére aláírt egy papírt, hogy nem tesz panaszt. Ezután a pécsi hajléktalanszállóhoz vitték a férfit, és otthagyták.

Fazekas pillanatig se maradt ott, egyből hazaindult. Nyolc kilométert gyalogolva éjjel hazaért. A házát senki sem vigyázta, így bemehetett, otthon éjszakázhatott. A férfi két nappal később, vasárnap bement fájó kezével az ügyeletre, ahol csuklóját begipszelték. Azt mondták, a porcok sérültek meg. Június 6-án levették a gipszet, és az orvos megállapította, hogy a férfi csuklójának mozgása beszűkült, ezért újra kiírták táppénzre. Ha csuklója a következő hetekben nem javul, akkor csak műtéttel lehet helyreállítani. Ha lehet egyáltalán. Amennyiben így marad, szakmájáról lemondhat a férfi, máshoz meg nem ért.

Fazekas utóbb – barátai tanácsára – mégis panaszt tett a rendőrségen, az ombudsmannál és több, személyiségi jogokat védő civil szervezetnél. Az egyik szervezet fordult lapunkhoz, s ezután kerestük meg a férfit, aki elmesélte a fentieket. Megnéztük a házát, s láttuk, hogy valóban „árvízbiztos.” Beszéltünk a szomszédjával, egy ötvenes asszonnyal, s ő megerősítette, hogy a rendőrök érthetetlenül keményen bántak a férfival. A nő emiatt kérdőre is vonta az egyenruhásokat, akik azonban nem indokolták cselekedetüket. Amiképp nekünk sem a Baranya Megyei Rendőrfőkapitányság. Levélben arról kérdeztük a főkapitányságot, hogy miért léptek így fel, és arányos volt-e a szigor? A válasz mindössze annyi volt, hogy Fazekas panaszát továbbították a nyomozó főügyészséghez.

Megkerestük az ügyben a katasztrófavédelem baranyai igazgatóságát is. Arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen szabályok és tervek alapján rendelkeztek Fazekas kitelepítéséről, és miért nem őrizték a házát. (Ahol egyébként annyi szerszáma és más értéke van a férfinak, amit – ha ellopnak a gazdátlan portáról, akkor – milliókból lehetne pótolni.) Ezekre a kérdésekre nem kaptunk választ. Azt is szerettük volna megtudni, hogy miért a hajléktalanszállóra vitték Fazekast. A megyei szóvivő annyit mondott, hogy átmeneti elhelyezésre az is megfelelő hely. Megkérdeztük, hogy ha nem egy melós, hanem mondjuk egy városvezető házát érné természeti csapás, őt is a hajléktalanszállóra vinnék-e, ám erre a kérdésre sem kaptunk választ.