Provokáció minden mennyiségben

Szimpatizál a radikális baloldali eszmékkel, ha lenne valódi kommunista párt, be is lépne. Bulányi György, a 88 éves piarista szerzetes tudatosan provokál. Hiszen - mondja - Jézus is ezt tette. Bulányi páter ma tartja a vasmiséjét: hat és fél évtizede szentelték pappá.

- Bő hatvan évvel ezelőtt megalapította a Bokor katolikus bázisközösségi mozgalmat, amely később főként azzal vált ismertté, hogy tagjai megtagadták a katonai szolgálatot. Megjárta a Rákosi- és a Kádár-korszak börtöneit, aztán - az egyházi hierarchia elutasítása miatt - konfliktusba keveredett a Vatikánnal is. Eltiltották a papi szolgálattól, és csak jóval a rendszerváltás után kapott erkölcsi elégtételt. Visszatekintve: mi az, amit sikernek tekint?

- 1945-ben Debrecenben egy Vatikánt megjárt pap elmagyarázta nekem, hogy kisközösségeket kell létrehozni. Megkért, hogy szedjem elő a teológiai jegyzeteimet, mondjam el mindenkinek: van Isten, és létezik halhatatlanság. Megpróbáltam a legderekabb debreceni lányokból és fiúkból kisközösséget csinálni, de semmire nem mentem ezekkel a témákkal. A könyökükön jött ki. Kínomban elővettem a Szentírást, és ez tökéletes újdonság volt.

- Mármint kinek?

- Nekik is, nekem is. Korábban ilyen nem nagyon fordult elő. Rengeteg teológiai művet meg mindenféle más "jámbor könyvet" olvastunk, csak pont a Szentírást nem. A legkevesebb, amit elmondhatok, hogy a Szentírás a felfedezés erejével hatott a számunkra. Szövegelemzést készítettünk - magyartanárként volt ebben némi gyakorlatom -, és kiderült, hogy Jézus azt hirdette: szeressük még az ellenségeinket is. Jééé! Addig hazafias magyar katolikusok voltunk, akik úgy tudták, hogy az ellenséget aprítani kell.

- Hol itt a siker?

- Életem legnagyobb sikere az, hogy huszonévesen feltaláltam a spanyolviaszt, és megértettem, mit tanít Jézus. Szeressétek ellenségeiteket! Azóta is csak ezt az egyetlen gondolatot bontogatom.

- A retorziókat ismerve úgy látszik, ennek sem az állam, sem az egyház nem örült. Előbbit még csak-csak értem...

- Pályám indulásakor az egyház legkedveltebb gyermekei közé tartoztam. Kivétel nélkül minden elöljáróm szeretett, a debreceni püspöki helynöktől, Pintér Laci bácsitól egészen Mindszenty József bíborosig. Attól fogva kezdett csúnya eretnekjelölt válni belőlem, hogy az egyház és a Kreml kiegyezett egymással, és a magyar állam 1964-ben hetven évre titkosított megállapodást kötött a Vatikánnal. Mindszenty nem volt hajlandó egyezkedni, a Vatikán igen. Folytatódott a történelem, ismét működésbe lépett a Trón és az Oltár szövetsége. Ez a szövetség Árpád apánk és a főtáltosok között ugyanúgy megvolt, ahogyan megvolt Szent István és az esztergomi érsek között is. Az én tevékenységem ezt a sok évszázada érvényesülő alapelvet kérdőjelezte meg. Az Állami Egyházügyi Hivatal katolikus osztályának vezetője 1976-ban levelet küldött Lékai László bíborosnak, amelyben leírta, hogy Bulányi nem az állam ellensége, hanem az egyházé, ezért az egyháznak kell elbánnia vele. A Trón és Oltár szövetsége a legfőbb ok, hogy én 1989 után is pontosan olyan rossz gyerek vagyok az egyház szemében, mint előtte voltam.

- Az egyház 1997-ben rehabilitálta.

- Igen, rehabilitáltak. Szóban!

- Az ezredforduló táján írt naplója - három vaskos kötet - tele van keserűséggel és kiábrándultsággal. Közben meg többször is azt állítja, hogy optimista. Mire föl?

- Mi, emberek értelmet kaptunk Istentől. Ennek az értelemnek a segítségével egyszer talán elkezdünk gondolkodni. Fiatal koromban biztosra vettem, hogy "holnapra megforgatjuk az egész világot". Hittem abban, hogy tényleg mindenki meg fogja érteni, mit képvisel Jézus. Ezt a hitemet nem tudom föladni, de közben látom, hogy a gyűlölet és a háború a megsemmisülés felé viszi az emberiséget. Hiszen van már atombombánk, fel tudjuk robbantani a földgolyóbist. Pesszimista attól vagyok, hogy az életemből eltelt majdnem kilenc évtized, és úgy veszem észre, hogy a világ nem akar hinni Jézusnak, ami hagyján, de még a Bulányinak sem akar hinni...

 

- Mielőtt kiátkoznák: ez csak vicc volt.

- Nehéz elviselni, hogy az emberiség képtelen megváltoztatni a történelem sötét csavarmenetét. Olyan csúnya korszak, mint a világméretű tőkés társadalom uralma, azt hiszem, még soha nem volt.

 

- Mernék vitatkozni.

- Jártak itt a mongolok, és egy év alatt felére csökkent a lakosság. De a magyar anyák szültek. Aztán jöttek a törökök, a hódoltság kora. Az emberek negyede vagy harmada tudott csak magyarul, de a magyar anyák akkor is szültek. Amit azonban a tőkés társadalom uralma létrehozott, még senki se tudta produkálni. A magyar anyák nem szülnek. Így értem, hogy ehhez fogható még nem volt a történelemben. Kiirtjuk saját nemzetünket. Sőt: kiirtjuk Európát mint keresztény kontinenst. A XIX. század végére, ha így megy tovább, muszlim Európává alakulunk át. Persze mindenki nagyon jól el tudja magyarázni, miért nem vállal gyereket. Karriert kell építeni.

 

- Nem emlékszem, hogy a Bokor-mozgalom követelései között szerepelne a cölibátus, a papi nőtlenség eltörlése.

- Ez hogyan kapcsolódik ide? Hogy akkor a papok miért nem nemzenek utódokat? A Bokor-közösségben másfajta fogalmak léteznek. Nem papokra és kedves hívekre osztjuk a katolikus keresztényeket, hanem tanítóra és tanítványokra. A közösség vezetőjének az a dolga, hogy a közösség tagjait tanítványokból tanítókká nevelje. Egyébként teljesen mindegy, hogy a magyar társadalom tízezrelékét se kitevő papság részt vesz-e az élet továbbadásában. Nincs jelentősége.

 

- És a jó példa ereje? Az nem számít?

- A cölibátus fenntartása inkább azért káros, mert így senki nem akar pap lenni. Az elhivatottságot érző férfiak is tudják, hogy Isten országa nem azon áll vagy bukik, hajlandók-e lemondani Mancikáról. Jézus életalakításának nem tartozott a kitüntetett vonásai közé, hogy tudomásom szerint nőtlen volt. És nem hiszem, hogy a református és evangélikus lelkészek csak azért rosszabbul végeznék a munkájukat, mert családban élnek.

 

- A közelmúltban megjelent egyik cikkében arról értekezik, hogy a keresztényeknek végre meg kellene szabadulniuk az Ószövetség "terhes örökségétől", annak "gyilkos Istenétől". Ötször is megnéztem a szerző nevét. Tényleg Bulányi György írta?

- A jézusi elképzelésnek az egyetemes emberi szeretet a lényege. Az Ószövetség Istene pedig - legyen elég egyetlen példa - belefojtja a zsidók ellenségeit a Vörös-tengerbe. Ez egy olyan nacionalista Isten képe, amely nem fér össze Jézus tanításaival. Ahogyan az se fér össze, hogy a tábori pap a folyó innenső partjáról a túloldalon lévők, a túlpartról pedig az innenső oldalon lévők elpusztítására lelkesítsen.

 

- Nyilvánvaló, hogy a teológiai érvek kifejtésekor sem lehet figyelmen kívül hagyni a társadalmi-politikai környezetet. Márpedig az antiszemita csoportok egyre hangosabbak Magyarországon. Utólag is úgy véli, hogy elég árnyaltan fogalmazott?

- Nekem nincsen két szövegem, egy a kezdők és egy másik a haladók számára. Amikor tizenévesekkel kezdtem el foglalkozni, akkor megtanultam, hogy minden körülmények között tudásom legjavát kell nyújtanom, és csakis azt szabad mondanom, ami a szívemből jön.

 

- Szélsőjobbos orgánumok boldogan közölték a cikkét.

- Eredetileg a Kapu folyóiratban jelent meg, onnan vették át.

 

- Elgondolkodtató, hogy tetszett nekik.

- Arra, hogy ki mit vesz át, azt tudom mondani, hogy Jézus alakját és szövegeit meg a kereszténység vette át.

- És?

- A világ és az emberiség kirablásában, fegyverrel térdre kényszerítésében a kereszténység abszolút világbajnok volt. Egyetlen vallás se közelítette meg ebben a tevékenységben.

 

- Furcsa hallani ezt egy kereszténytől.

- A tények előtt meghajlok. Jézus fölszabadított arra, hogy nem kell védenem a saját kutyám kölykét. Hanem a saját kutyám kölykéről is igyekszem objektív képet adni. Kerül, amibe kerül.

 

- Az előbb, amikor a tőke világméretű uralmáról beszélt, eszembe juttatta a kommunisták nézeteit. Netán rokonszenvet érez a kommunizmus iránt?

- Nagyon-nagy rokonszenvet érzek, igen. 1952-ben egy ávós őrnagy két hónapon keresztül azzal töltötte az idejét, hogy engem napi tíz órában kihallgasson. Egyik mondatára fél évszázad távolából is jól emlékszem: "Bulányi mester, nem várhatjuk meg, amíg maga meglelkigyakorlatoztatja nekünk a kapitalistákat". Ha lenne ma olyan párt, amely ugyanazt vallja, amit Marx és a kommunizmus - azzal a különbséggel, hogy senkit se szabad bántani -, engem nyugodtan be lehetne léptetni abba a pártba. Az már maga volna az egyház, jézusi és egyetemes, valóban katolikus. Jézus azt mondta, hogy akkor lesz rend, amikor mindenki megkapja az egy dénárt. Valamennyi embernek csak egy hasa és egy gyomra van, senkinek se jár több. A második pár cipőmet akkor szerezhetem meg, ha a többi milliárdnyi embernek mindnek megvan már a maga egy pár cipője. Rend akkor lesz, ha meg tud valósulni az, amit a kommunizmus akart.

 

- Tehát soha nem lesz rend.

- Pontosan. Ez az egyik forrása a peszszimizmusomnak.

 

- Szándékosan provokál?

- Persze. A négy evangélium is maga a provokáció. Jézus is provokál, minden mennyiségben.

 

- A vasmiséjére készül, ami - nehéz belegondolni - azt jelenti, hogy hatvanöt évvel ezelőtt szentelték pappá. A vasmise után milyen fokozat következik?

- Eltemetnek.

 

- Komolyan kérdezem.

- Ha valaki véletlenül kibír még öt esztendőt, akkor rubinmisét mondhat. A pappá szentelés hetvenötödik évfordulója már teljességgel elképzelhetetlen, arra nincs is semmilyen szó...

A tények előtt meghajlok...
A tények előtt meghajlok...
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.