Áprilistól kar- és lábperecet kaphatnak a házi őrizetesek
Ellenőrizhetik ilyen módon, hogy pédául az engedélyezett legrövidebb úton járnak-e munkába, a gyerekért az iskolába, bevásárolni, nem térnek-e be útközben a kocsmába, vagy máshova. Ugyanezekkel az eszközökkel ellenőrizhetik majd a lakhelyelhagyási tilalom hatálya alatt állókat, hogy nem hagyják-e el a lakóhelyüket, vagy annak számukra kijelölt részét.
A Belügyminisztérium és a rendőrség 2011 nyarától tesztelte Európában és a tengerentúlon azokat a GSM- és GPS-alapú rendszereket, amelyek a hazai jogi és műszaki feltételek mellett alkalmasak lehetnek a bírói kényszerintézkedés alá vont gyanúsítottak ellenőrzésére. Hosszabb távon a cél a fegyintézetekben lévő sok ezer előzetes letartóztatott számának drasztikus csökkentése. Első lépésként azonban még csak a folyamatos vagy napi többszöri rendőri ellenőrzést igénylő házi őrizetesek és a lakhelyelhagyási tilalom alatt állók ellenőrzésére használják majd ezt a Magyarországon újdonságnak számító rendszert.
A tavaly decemberi eredményes közbeszerzési pályázaton végül a Geoview Systems Kft ajánlatát fogadták el, egy tízezer végpont kezelésére alkalmas központot, amelyhez első körben 652, 2014-ig 458 további készüléket vásárolnak – mondta Lajtár. A központot majdan az ORFK kezeli, ám az egyes „végpontok”, azaz a házi őrizetesek és lakhelyelhagyási tilalom alatt álló gyanúsítottak megfigyelése az érintettek lakhelye szerint illetékes megyei főkapitányságok úgynevezett „tevékenység-irányítási központjainak” a feladata lesz. Nekik kell járőröket küldeni a gyanúsítottak után, ha azok megrongálnák a kar- vagy lábperecet (aminek hatására a készülék szabotázsjelet küld a központnak), vagy ha az illetők nem tartják be a számukra előírt szabályokat.
Még ebben a hónapban üzembe helyezik az első ötven készüléket. „Nem kívánságműsor, és nem is divatbemutató” – mondta a főigazgató arra a kérdésünkre, hogy a kar-, illetve lábperec választható lesz-e a gyanúsítottak számára, vagy az ügy összes körülményeit mérlegelve a hatóságok döntik el, kinél alkalmazzák és kinél nem. Az sem lehet alku tárgya, hogy az eszközök elég diszkrétek-e ahhoz, hogy viselőjük közösségben (például munkahelyen, iskolában) is viselhesse. Hozzátették: a lábperec szerintük a nadrág szára alatt nem látszik, de a karperec, az karperec, azt nem lehet egykönnyen elrejteni...
A rendszer kiépítése és működtetése 2013-ben egymilliárd 22 millió forintjába kerül a rendőrségnek, ám az ORFK számításai szerint nekik másfél év alatt behozza az árát. Nemzetgazdasági szinten még hamarabb is. Hiszen így nem kell a házi őrizetesek egy részét folyamatosan, másik részét vissza-visszatérő jelleggel őrizni, ami országosan és összességében éves szinten több ezer órányi szolgálati időt emészt fel, és sok száz kilométer felesleges futást a gépkocsiknak. Ráadásul a helyben jól ismert bűnelkövető lakása előtt lebzselő” rendőrök irritálják a környéken élőket, és ezáltal rontják a rendőrség megítélését is; „ahol persze szükség volna rájuk, ott nincs egy se”.
Ugyanakkor az így ellenőrzött házi őrizetesek egy része akár dolgozhat is, így adót is fizethet. Ha azt akarják, hogy bármikor elérhetők legyenek, nem kell előzetesbe tenni őket, étkeztetni, itatni őket, fűteni és vigyázni rájuk...
A kísérleti jelleggel napokon belül elinduló program nem titkolt célja, hogy „a hazai jogi környezetben kipróbálják a máshol már a büntetés végrehajtására is eredményesen alkalmazott módszert. Amennyiben a házi őrizetesek és a lakhelyelhagyási tilalom hatálya alatt állók ellenőrzésére beválik, a későbbiekben csökkenhet az előzetes eltartóztatások száma is, mivel a gyanúsítottak „rendelkezésre állása a büntetőeljárás során” már technikai úton is garantálható lesz.
Az új eszközök használata ellen nem is a majdani potenciális viselőik berzenkednek a leginkább. Bár vannak jogvédők, akik elfogadhatatlannak tartják a jogilag még ártatlan gyanúsítottak „megalázását”, megbélyegző eszközök viselésére kötelezését. Nem nagyon örülnek a majdani rendszernek azonban a nyomozók sem, hiszen az otthon őrzött gyanúsított másokkal könnyen összebeszélhet, az otthonában lévő (a nyomozás korábbi szakaszában meg nem talált) bizonyítékokat megsemmisíthet, tanúkat befolyásolhat. A kar- és lábpereccel azt meg lehet figyelni, hogy merre mozog, de azt már nem, hogy kikkel találkozik, kivel miről beszél...
Belügyi illetékesek mindezt nem vitatva elmondták: nyilvánvaló, hogy egyes kérdésekben esetleg a jogszabályokat is módosítani kell majd, az pedig egyértelmű, hogy a rendőrségnek is újra kell gondolni majd a nyomozási taktikáit. Ahol a gyanúsítottal szemben technikai eszközökkel ellenőrzött kényszerintézkedéseket alkalmaz a bíróság, nem működik majd az eddigi gyakran alkalmazott „csukassuk be, aztán két-három év alatt csak összejön valami rá”, gyakorlat.
Ha a rendszer (amelynek kapacitása természetesen a későbbiekben tízezer fölé is bővíthető) beválik, később akár a jogerős ítéletek végrehajtására is alkalmazható lesz; persze csak a megfelelő törvénymódosítások után. Nem egy országban az enyhébb súlyú bűncselekményekért rövid idejű szabadságvesztésre ítélteket „otthon tartják fogva”. Ha van munkájuk, elmehetnek dolgozni, vagy dolgozhatnak otthon, de ki nem mozdulhatnak otthonról. És vannak olyan karperecek, amelyekbe szondát is beépítenek, csak hogy ne legyen túl kellemes az otthoni raboskodás...
