A napokban közép- és hosszú távú integrált városfejlesztési stratégiát fogadott el a XIII. kerület, ebben továbbra sem mond le magasház-álmairól, csakúgy, mint a pesti alsórakpart Rákos-patakig történő meghosszabbításáról. Ám mint azt Tóth József (MSZP) polgármester keddi tájékoztatóján megjegyezte, elképzeléseik megvalósítása nagyban függ a főváros hajlandóságától. A stratégia városrészenként, akcióterületeket megjelölve leginkább a kerület lendületes építészeti fejlődése köré tervezi a közlekedési, egészségügyi, környezetvédelmi és sportcélú beruházásokat. A fejlesztések a lakó-, a munkahelyi és a szabadidős funkciók arányos megvalósításával, önkormányzati és uniós forrásokból, valamint magántőkéből valósulhatnának meg. E konstrukcióban jelentős szerepet szán a városrész a néhány éve már törvényben szabályozott úgynevezett településrendezési szerződéseknek, melyekben a magánberuházóknak közcélú fejlesztéseket írnak elő.

Sarkalatos kérdés a kerület közlekedésének jövője, ezért az önkormányzat sok más mellett három kiemelt fejlesztést tart sürgetőnek, ám egyik sem nélkülözheti a főváros támogatását. Az egyik a Budapest által is régóta dédelgetett álom, az aquincumi híd megvalósítása, ez azonban – számolva a realitásokkal – a közeljövőben biztosan nem történik meg. A másik a Szegedi úti felül- (vagy alul-)járó megépítése, a harmadik pedig a jelenleg a Dráva utcánál véget érő pesti alsórakpart északi, Rákos-patakig történő meghosszabbítása. Akár szakaszosan is, első körben a Dagály utcáig kiépítve. A polgármester szerint ez a beruházás – túl az anyagiakon – leginkább „csak” műszaki kérdés, az Árpád híd tövében lévő két irodaház környezete már most biztosítja a leendő csomóponti kapcsolódást. Az elképzelések szerint ez úgy valósulhatna meg, mint ahogy a budai alsórakparton végül a világörökségi szempontok miatt elvetett tervekben szerepelt: fedett, teraszos megoldással. Az autók oldalról nyitott, felülről zárt alagútban haladnának, felette pedig teraszos kialakítással szabadidős-turisztikai beépítések valósulnának meg.

A kerületet Budapest szerves részeként kezelő, s a szomszédos városrészekkel való együttműködésre is építő stratégiai terv egyébként összesen hat kiemelt akcióterületet nevesít. Olyanokat, melyekre az önkormányzati és egyéb fejlesztéseket – a pénzügyi fedezet ismeretében – érdemes és lehet is koncentrálni az elkövetkező 7-8 évben. Az egyik az újlipótvárosi Pozsonyi út térsége, ahol jelentősen visszaszorítják az autósforgalmat, s fokozatosan, több részt is visszaadnak a gyalogosoknak. A másik a Vágány utcai régió, ahol a kormányzati negyed „lefújása” sem akasztja meg a Terézvárossal közös városrehabilitációs fejlesztéseket. A Váci út-Róbert Károly körút találkozásánál új Budapest-szintű városközpontot építene az önkormányzat, ehhez pedig továbbra sem mond le magasház-álmairól. „A labda a fővárosnál van”. A 70 méteres épületek a Rendőrpalota előtt és a Volánbusz-pályaudvar mellett lennének. Mivel a pályaudvar eredeti forgalmának kétharmada az utóbbi években fokozatosan Újpestre irányult, így az Árpád híd tövében csak egy megállófunkció maradna. 
A stratégia számol azzal, hogy néhány éven belül befejeződik a Duna-parti területek – leginkább lakóövezeti – beépítése a Rákos-pataktól egészen az északi összekötő vasúti hídig. A Váci úttól keletre ugyanakkor vegyes funkciójú övezetek alakulhatnak ki, erősödhet a szolgáltató- és kisipari, vagy akár az irodajelleg. A dokumentum szerint a Rákos-patak–Duna-part–Népsziget–Margitsziget által határolt terület a város tüdeje funkciót tölti be, ezért továbbra is egyfajta ökológiai folyosóként kell kezelni.