Ami már a Bizottság megalakulásakor, mandátuma elfogadásakor sejthető volt, az a több hónapos működése befejezésével világossá vált: a Bizottság kudarcot vallott, mert nem tárta fel, milyen jogsértések történtek Gyöngyöspatán, és annak kik a tényleges felelősei – mondta Jeney Orsolya, az Amnesty International Magyarország igazgatója.

A jogvédő szervezet félrevezetőnek tartja a bizottság következtetéseit, mert a tavalyi gyöngyöspatai történésekkel kapcsolatban nem a valós problémákat és annak okait tárta fel, és azt a téves benyomást kelti, hogy a legsúlyosabb gond ezzel kapcsolatban a negatív külföldi sajtóvisszhang és a roma nők és gyerekek húsvéti elutaztatása volt –miközben nem vizsgálta ezek valós okait, azt, hogy az állam nem garantálta megfelelően minden állampolgára számára a védelmet.

A valós válaszok megadásával adósok maradtak a gyöngyöspataiak – elsősorban a roma közösség felé, akik a mai napig érzik a trauma hatását –, de az egész magyar társadalom irányában is. Ehelyett a Bizottság több mint 8 hónapos munkájának az eredménye hamis bűnbakképzésen alapuló következtetések, és a kormány és a hatóságok felelősségének áthárítása - írják közleményükben. 

Pedig a tavalyi gyöngyöspatai történések után valóban indokoltnak tűnt az események alaposabb kivizsgálása.

2011 tavaszán, a heves megyei faluban tanúi lehettünk annak – emlékeztet az AI –, amikor az etnikai alapú megbélyegzés és bűnbakképzés odáig fajult, hogy egy közösségnek kollektíve hetekig kellett elszenvednie a személyüket és a közösségüket érő sorozatos inzultusokat. A jelentés azon megállapításával egyet tudunk érteni, hogy a Jobbik helyi képviselője által behívott Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület megjelenése előtt nem volt jelentősebb feszültség a faluban. A magukat félrevezetően polgárőrnek beállító, cigányellenes nézeteket terjesztő csoportok bevonultak Gyöngyöspatára, és ott március elejétől legalább két hétig folyamatosan, de később, még április folyamán is többször, masíroztak a romák lakta utcákon. Eközben a helyi roma lakosságot rendszeresen kirekesztő és rasszista, szóbeli és néha fizikai megnyilvánulásokkal fenyegették és zaklatták, amelyről a helyszínen járt munkatársaink, civil szervezeti partnereink és a sajtó is beszámoltak, illetve utólag a kisebbségi ombudsman vizsgálata is megerősítette azt.

A rendőrség – amelynek első számú feladata minden állampolgár egyenlő védelme – sem a parlamenti párt által szervezett rendezvény során, sem az ál-polgárőrök járőrözésének első két hete alatt nem avatkozott be, és nem akadályozta meg a fenyegetett kisebbség ellen elkövetett incidensek sorát. Annak ellenére, hogy megerősített létszámban volt jelen a településen. Ráadásul, ahogy azt a civil szervezetek kifejtették Gyöngyöspata, illetve Hajdúhadház kapcsán, az akkor hatályos büntetőjogszabályok alapján is fel lehetett volna lépni a jogsértések ellen. A rendőrség ezen mulasztásait érthetetlen módon nem vette figyelembe és nem vizsgálta a Bizottság.

A Bizottság jelentése alapján a kormány már a kezdetektől felismerte a helyzet súlyát, „ezért nem késlekedve kezdeményezte a büntetőtörvénykönyv módosítását”. A később valóban eredményes büntetőjogi változtatások indítványa azonban meglehetősen későn, április végén született meg, és azt csak május 2-án fogadta el az Országgyűlés, legalább nyolc héttel az egyenruhások Gyöngyöspatára való bevonulása után.

A Bizottság munkája során meg sem kísérelte megvizsgálni az állami szervek esetleges felelősségét, és annak végső jelentése felmenti az államot minden felelősség alól. Ez különösen azok után érthetetlen, hogy a kormány az ENSZ Egyetemes Időszakos Felülvizsgálata során számos ajánlást elfogadott, és azok megvalósítására ígéretet tett, a rasszista motivációjú gyűlölet-bűncselekmények elleni hatékonyabb fellépéssel kapcsolatban. A Bizottságnak lett volna lehetősége rámutatni, hogy az államnak komolyan kell venni ezeket az ajánlásokat és az ország nemzetközi kötelezettségeit, de elmulasztotta.