Amikor megjön a „millás” Mendrey
A Parlament Oktatási és Tudományos Bizottságának hétfői ülésén Balog Zoltán oktatásért is felelős miniszter számolt be a köznevelés és a felsőoktatás helyzetéről. A teremben megjelent Hoffmann Rózsa – most már csak közoktatásért felelős – államtitkár, Gloviczki Zoltán közoktatásért felelős államtitkár-helyettes, Klinghammer István, felsőoktatásért felelős államtitkár és helyettese, Maruzsa Zoltán. Feltűnt még Kerpen Gábor is, akit Hoffmann a hivatalba lépésekor a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) éléről az Oktatási Hivatalhoz hívott. (Azóta e pozíciót már Princzinger Péter tölti be.) Kis késéssel befutott Mendrey László, a PDSZ jelenlegi elnöke is, akit megjelenésekor Michl József kereszténydemokrata képviselő „barátságosan” üdvözölt: „Mendrey a Milla-tüntetésről ideért”.
– Felmerül a kérdés, hogy minden területhez ilyen határozottsággal és mélységgel kellett-e hozzányúlni – így kezdte beszédét Balog Zoltán, majd gyorsan a választ is hozzátette: el kellett érni azt a „kritikus tömeget”, amellyel már visszafordíthatatlanok a változások. A tárcavezető szerint abban mindenki egyetértett, hogy nem mehet tovább úgy a közoktatás, ahogy korábban.
Balog a jó diagnózis felállítását is emlegette az új törvények megalkotása kapcsán. Ezzel kapcsolatban mindössze annyit érdemes megjegyezni, hogy Pokorni Zoltán, a kormánypárt oktatási szakpolitikusa egy néhány hónappal a köznevelési törvény elfogadása előtt rendezett konferencián felhívta a kormány figyelmét arra, hogy vannak olyan evidenciák, amelyekre a törvényt alapozni lehetne. Ehhez képest sem a később elfogadott szakképzési törvény, sem a köznevelési törvény nem reagált érdemben a nemzetközi kutatási adatokra, tapasztalatokra, ahogy Pokorni mondta, evidenciákra.
Balog azzal indokolta az új köznevelési törvény megalkotását, vagyis az erőteljes centralizációt, hogy a korábbi rendszerben tisztázatlan volt a felelősség kérdése. A miniszter szerint a kormány arra törekszik, hogy az önkormányzati fenntartásnak a pozitívumait „átmentse”, míg a negatívumait – ezek szerinte az önkormányzati rendszerben az iskolafenntartók megosztott felelősségéből adódtak – kiküszöbölje.
Az átalakítások másik fő oka szerinte a finanszírozhatatlanság, mert számos település – jó szándéktól vezérelve – az oktatási rendszerének finanszírozására vett fel hiteleket, s ez nem volt fenntartható. Balog a közoktatásról általánosságban kifejtette, hogy az általános iskolák nem tudják a gyerekek szociális hátrányait kiegyenlíteni, azokat felerősítik. Szerinte ezért van szükség az egységes színvonalra, amit az erőteljes centralizáció meg is teremt. – Erre az átalakításra a tárca felkészült – szögezte le, relativizálva ezzel az átadás-átvétel körül jelentkező napi problémákat. Balog ugyanakkor azt elismerte, hogy most sem világos, mennyi pénz jut az intézményekért felelős Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KIK) fenntartására.
E téren tehát a helyzet nem változott. Épp az oktatási bizottság egy tavaly őszi vitája során bukott ki, hogy a KIK költségvetése feltételezhetően nem elegendő a tankerületek, a több ezer iskola működtetésére, a 126 ezer pedagógus bérének finanszírozására. Balog ezt azzal hessegette el, hogy szeptembertől érezhetőek lesznek az átalakítások pozitív hatásai, és addigra „világos lesz a rendszer előnye”.
A tárcavezető augusztusra ígérte a pedagógusoknak az életpályamodellbe lépéshez szükséges új szerződéseket, hozzátéve, hogy az életpályával különböző előnyök és újfajta kötelezettségek járnak majd.
A miniszter elismeréssel szólt arról, hogy a kormány bevezette a mindennapos testnevelést, ez szerinte „évtizedes adóssága a közoktatásnak”. E ponton senki nem tett említést arról, hogy a korábbi közoktatási törvényben is nevesítve volt a mindennapos testnevelés.
Sós Tamás (MSZP) visszalépésnek nevezte a változásokat. Szerinte az oktatásra fordított források csökkentek, s ez a minőség rovására megy. Kritikusan szólt a tankötelezettség 18-ról 16 évre csökkentéséről.
– Ezzel az intézkedéssel felrúgják azt az eddig politikai konszenzussal övezett elvet, hogy amilyen hosszan csak lehet, az iskolában kell tartani a gyerekeket – mondta, hozzátéve, hogy ez „természetesen” a hátrányos helyzetű gyerekeket érinti, akik így iskolázatlanul hullanak ki a rendszerből, és „jön a drog, az utca és a prostitúció”. Az MSZP-s politikus nem zárkózik el a centralizáció elől, de szerinte ez már túlzás.
Michl József a közelgő pedagógussztrájkra utalva azt szerette volna megtudni a minisztertől, miért nem sikerült a tárcának a Mendrey vezette PDSZ-szel megállapodnia. A fideszes Sági István a nem állami fenntartású művészeti iskolákkal kapcsolatban fejezte ki aggodalmát. A képviselő, kerülve a konfliktust, kissé eufemisztikus megfogalmazásban azt mondta, hogy a művészeti iskolák vezetői „a működési feltételeikről érdeklődnek”.
Révész Máriusz kormánypárti képviselő viszont „megnyugtatta” a minisztert: Kőbányán a vártnál kisebb fennakadással járt az iskolák átadás-átvétele, csak épp a választókörzetének iskoláiban februárban nem kapták meg a pedagógusok a minőségi bérpótlékot. Az ügy viszont azóta rendeződött, a „pedagógusok megnyugodtak”. Révész azzal méltatta a tárcavezetőt, hogy „ő az a miniszter, aki alatt a sakk, mint a kerettanterv része, elfogadásra került” – fogalmazott. Majd Balog Zoltán helyett ő válaszolt Sós Tamásnak a tankötelezettség korhatárának leszállításával kapcsolatban. Révész Máriusz szerint ugyanis korábban a helyzet „tragikus volt”, a szakképzési intézményekben a tanulók fele lemorzsolódott, és a tankötelezettség leszállítása ezt a helyzetet orvosolja majd. Igaz, azt nem fejtette ki, hogy miért lesz jobb a gyerekeknek az, hogy most már hivatalosan is megszabadulhat tőlük az iskola, mert törvény sem kötelezi az oktatásukra. Azt azonban elismerte, hogy a csökkentett közismeretről szóló szabályozást talán újra kellene gondolni.
– Ugye ön sem gondolja komolyan, hogy heti egy közismereti óra az emberi erőforrás fejlesztését szolgálja? – kérdezte ehhez kapcsolódón az LMP-s bizottsági alelnök, Osztolykán Ágnes, aki azt sem érti, mitől válik a centralizációval esélykiegyenlítővé az oktatás. Az ellenzéki képviselő azt is szerette volna megtudakolni a bizottsági üléseken rég nem látott vendégtől, lesz-e pedagóguselbocsátás.
A kérdéseket Pokorni Zoltán zárta. A bizottság elnöke javaslatot fogalmazott meg a tárcavezetőnek: szerinte ugyanis zűrzavar keletkezhet az általános iskolai beiratkozásoknál, mert a köznevelési törvény nem rendelkezik az intézményeket fenntartó KIK felvétellel kapcsolatos kötelezettségeiről. Ha ugyanis iskolakörzeten kívülről érkezőkkel betelnek egy iskolában a helyek, könnyen találhatja egy család magát abban a helyzetben, hogy hiába tartozik az adott iskola körzetéhez, onnan helyhiányra hivatkozva elutasíthatják. Pokorni a szakképző intézményekkel kapcsolatban azt mondta: e tanévben még a korábbi finanszírozás szerint érkezett az államtól a pénz a szakképzőkbe. Azonban most zajlanak a beiratkozások, és az iskoláknak úgy kell felvenniük a tanulókat, hogy nem tudják, milyen finanszírozás alapján kapnak pénzt szeptembertől. El kell kerülni azt a helyzetet, hogy a tanulók felvétele után módosítsunk a finanszírozási feltételeken – fogalmazott.
A miniszter válaszaiból megtudtuk: Balog Zoltánnak sincs ínyére a közismereti tárgyak ilyen arányú csökkentése a szakiskolákban. – Én is megengedőbb szabályozást szerettem volna – fogalmazott, hozzátéve, hogy a Híd-programok segíthetik a szakképzésben tanulókat a közismereti hiányaik ledolgozásában.
A 16 éves tankötelezettség kapcsán a szegény gyerekek esélyeinek csökkenéséről megfogalmazott ellenzéki kritikára reagálva elmondta, az intézkedés a Híd-programmal kiegészítve éppen hogy a gyerekek esélyeit növeli, és a korai iskolaelhagyást csökkenti. – Majd az élet eldönti, kinek lesz igaza – tette hozzá, nagyvonalúan elhallgatva azt a tényt, hogy e kísérletnek több tízezer gyerek az alanya.
Ami a PDSZ-t illeti: a minisztérium az öt szakszervezetből néggyel megállapodott. – Nem szeretném ezt történelmi sikernek nevezni, de a pedagógustársadalom 90 százaléka megértette, hogy ez a hajó elment, ezért nem a partról kell kiabálni, hanem be kell szállni ebbe a hajóba – mondta, utalva arra, hogy a PDSZ többek között a köznevelési törvény felfüggesztését szerette volna elérni.
Az iskolák-átadás átvételével kapcsolatos kritikákra reagálva elmondta, sohasem tagadta a gondokat, de március közepére elmondható, hogy a vécépapír-beszerzésekre és az ebédbefizetési problémákra már megoldást találtak. Emellett megígérte, hogy nem lesznek tömeges pedagóguselbocsátások. Elmondta azt is, március végére kalkulálják ki, hány pedagógusra van a közoktatásnak szüksége.
Balog éles vitába keveredett Osztolykán Ágnessel. A miniszter szerint ugyanis az előző kormányok integrációs törekvései kudarcosak voltak. Hogy ezt bizonyítsa, az előző oktatási miniszter által megrendelt kutatás eredményeit idézte, leszögezve, hogy ennek keretében a szegregáció növekedését mutatták ki. Azt ugyanakkor elhallgatta, hogy számos kutatás szerint a deszegregációs törekvések nélkül ez a növekedés még nagyobb lett volna, mint ahogy azt is, hogy a szegregáció felszámolása következetes oktatáspolitika mellett is körülbelül harminc év.
A bizottsági beszámolóban Balog Zoltán kifejtette, hogy – idézzük – „le kell hátrálni arról, hogy mindent, ami különtanulás, azt rossznak minősítsünk”. Példaként említette annak a nyíregyházi cigányiskolának az újranyitását, amelyet korábban a közoktatási törvényt sértő szegregáció miatt bezártak. Ott szerinte olyan társadalmi felzárkózást segítő szolgáltatásokkal segítik a szegény gyerekeket, amelyeket nem észrevenni „ideológiai vakság”. Balog szerint az ideológiai alapon érkező kritikáktól azoknak is „megkeseredik a szája”, akik elkötelezettek a társadalmi felzárkózás mellett.
Osztolykán szerint a Balog szavaiból kibontakozó politika nem különbözik a rasszista és antiszemita nézeteiről ismert Jobbik oktatási programjától.
– Ha engem ideológiailag vaknak tart, akkor most már értem, miért írta alá a március 15-i állami kitüntetéseket – utalt a szegregáció ellen máskor is következetesen felszólaló Osztolykán arra, hogy Balog Zoltán kitüntette Szaniszló Ferencet, valamint a revizionista, rasszista, homofób és antiszemita megnyilvánulásairól híres Kárpátia együttes egyik tagját.
