Idén januárban, az Orbán–Putyin-atomegyezmény aláírása után Lázár János még azzal érvelt a beruházás mellett: „a 10 milliárd eurós orosz hitel költségei nem fognak beépülni az áram árába, mert államközi hitelről van szó". Ehhez képest Aszódi Attila bővítési kormánybiztos a háttérbeszélgetésen szó szerint úgy fogalmazott: a tőkeköltség be fog épülni az áramárba, ellenkező esetben az EU nem hagyná jóvá a finanszírozási konstrukciót (mert a költéségvetésből visszafizetett hitel – ahogyan arra a szakértők már Lázár bejelentésekor is rámutattak – tiltott állami támogatásnak minősülne).

Aszódi szerint így is megéri. A kormánybiztos 17 forint körüli termelői áramárat valószínűsített az erőmű teljes 60 éves életciklusára vetítve. Lapunk kérdésére ugyanakkor megerősítette, amit egy korábbi konferencián már elmondott: a hitel visszafizetésének 21 éves időszakában 30 forint körül alakulna a törlesztést fedező áramár, ami éppen a duplája az adott időszakra vonatkozó piaci árprognózisban szereplő árszintnek.

Teknős Miklós / Népszabadság

A kormánybiztos elmondta, hogy a beruházás előkészítése idején minden egy tender irányába mutatott, egy ponton azonban „kiderült, hogy a villamos energia egységköltsége alacsonyabb tud lenni", ha tenderen kívül állapodunk meg az oroszokkal. (A részletesebb kifejtés során aztán nyilvánvalóvá vált, hogy három, technikailag azonos színvonalú és hasonló árú ajánlat versenyzett egymással, de finanszírozást egyedül az orosz partner biztosított.)

A jelenlegi tervek alapján a még hiányzó megvalósítási megállapodásokat ebben az évben megkötik, 2018-ban elindulhat az építkezés, 2025-re pedig működni kezdhet az első új blokk. A tiltott állami támogatással, a tender elhagyásával és az orosz hitel miatt valószínűsíthető deficittúllépéssel kapcsolatban jelenleg is zajló EU-vizsgálatokra a háttérbeszélgetés résztvevői nem sok szót vesztegettek, azt viszont kifejtették, nem számolnak olyan Oroszországgal szembeni szankciókkal, amelyek a beruházást meghiúsíthatnák, és nincs is vészforgatókönyvük erre az esetre, vagyis mindent egy lapra, a „nem lesz semmi baj" opció megvalósulására tettek fel.

Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

Baji Csaba elnök-vezérigazgató azzal támasztotta alá a bővítés szükségességét, hogy „Magyarország geológiai elhelyezkedése nem teszi lehetővé a megújulók nagy tömegű alkalmazását", arra a kérdésre viszont nem felelt, hogy miért blokkolják a kormányok immár nyolcadik éve a magánbefektetők szélerőmű-építési törekvéseit. Nagy Sándor, a Paks 2 projektcég vezetője arról beszélt, hogy a jelenleg is zajló telephely-engedélyezés 18 hónap alatt befejeződhet, és párhuzamosan fut majd a környezetvédelmi engedélyezéssel, amelybe a környező országokat is be kell vonni.

A jelen lévő újságírókat leginkább a finanszírozás és a megtérülés részletei érdekelték, erre a témára többször is visszakérdeztek, érdemi eredmény nélkül: Aszódi Attila eszmefuttatása leginkább azt egyértelműsítette, hogy a legtöbb paramétert (pontosan mekkora termelőkapacitás jön létre Pakson, mekkora lesz az új blokkok kihasználtsága, milyen kamattal tudja biztosítani a magyar kormány a beruházás 20 százalékos önrészét, hogyan alakul a forint-euró árfolyam, mennyibe kerül majd az üzemanyag és a karbantartás) jelenleg maximum megtippelni tudjuk, ami mindenfajta megtérülési számítást megnehezít. Innentől viszont alapvetően hit kérdése, hogy elhisszük-e, tényleg a paksi bővítés a legjobb megoldás a 2025 után jelentkező, ismeretlen méretű magyar áramigények kielégítésére.