A médiatanács, illetve az Alkotmánybíróság tagjait, az Állami Számvevőszék elnökét és alelnökeit jelölő eseti bizottságok felállításáról rendelkező országgyűlési határozatok, a médiatörvény, továbbá az MNB-ről, a Költségvetési Tanácsról, az információs önrendelkezési jogról, az Alkotmánybíróságról, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvények megsemmisítését kezdeményezi az Alkotmánybíróságnál (Ab) a Szabadság és Reform Intézet Alapítvány.

A Pusztai Erzsébet, Kajdi József és Kerék-Bárczy Szabolcs által jegyzett indítvány szerint a ma hatályos alkotmány – és a jövőre hatályba lépő új alaptörvény is – egyértelműen leszögezi: „senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására”.

A kifogásolt rendelkezések viszont éppen a „közhatalom mindenkori parlamenti többség és kormány általi kizárólagos birtoklására” irányulnak – olvasható az alkotmánybírósági beadványban. Az ilyen törekvésekkel szemben pedig – hívják fel a figyelmet – „törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni”. Az indítványozók azt nem kifogásolják, ha egy párt célja a hatalom megszerzése, majd minél hosszabb ideig történő megtartása.

Az azonban, amikor „a parlamenti többség úgy alakítja a politikai verseny játékszabályait, hogy lehetőleg hosszú időtartamra kizárja a váltás lehetőségét, de még azt is, hogy a közhatalom birtoklásában és gyakorlásában másik politikai erővel, irányzattal osztozni legyen kénytelen”, alkotmányossági kérdés lehet.

A miniszterelnök már a 2009 októberében elmondott kötcsei beszédében is utalt rá, hogy „egy centrális politikai erőtér van kialakulóban”, és „huzamosan létrejön egy nagy kormányzó párt”, amely „az állandó harcra berendezkedett politika helyett  az állandó kormányzásra” rendezkedhet be. Idén nyáron a kormányfő az osztrák Neue Kronen Zeitungnak pedig azt nyilatkozta: „nem csinálok titkot abból, hogy a kétharmados törvények területén megkötöm a következő tíz magyar kormány kezét”.

Mindez a beadvány szerzői szerint „szemléletesen tükrözi a jelenlegi miniszterelnök hatalomhoz való viszonyulását és koncepcióját a hatalomgyakorlás céljáról”.

Az alkotmánybírósági indítvány utal arra, hogy „a fogaskerékszerűen egymásba illeszkedő jogi rendelkezések során épül fel az az intézményrendszer, amelyen keresztül megvalósulhat – és adott esetben meg is valósul – a hatalom kizárólagos birtoklása és ezen keresztül kizárólagos gyakorlása”. Ennek egyik eleme, hogy a végrehajtó hatalomtól független intézmények vezetői, illetve meghatározó befolyással rendelkező tagjai csak kormánypárti jelöltek lehetnek.

Például a Médiatanács tagjaira a parlamenti pártok egy-egy képviselőjéből álló eseti jelölőbizottság tesz javaslatot, amelyben mindenki az őt delegáló frakció létszámának megfelelő mértékű szavazataránnyal rendelkezik. Az első körben csak konszenzussal lehet jelöltet állítani, ám ha nincs egyetértés, már a kétharmados többség is elég, tehát a kormánypártok maguk dönthetik el, hogy ki lesz a testület tagja.

Hasonló a helyzet az Állami Számvevőszék esetében: a jelölőbizottság nyolc tagból áll, s közülük négy fideszes, egy pedig KDNP-s, és éppen öt szavazat kell ahhoz, hogy valaki elnökjelölt lehessen. Alkotmánybíróvá ugyancsak az válhat, akit a kormányoldal támogat: a tizenöt fős bizottságban nyolcan a Fidesz emberei, és éppen ennyi voks kell ahhoz, hogy valaki jelöltté váljék (ehhez még a KDNP-re sincs szükség).

Az indítványban kifogásolják a Legfelsőbb Bíróság elnökének rapid leváltását – megbízatása öt évre szólt, s ennek még a felét sem tudta kitölteni –, az adatvédelmi biztos intézmények felszámolását, a szakombudsman menesztését, az Ab hatásköreinek csorbítását, az Országos Bírósági Hivatal elnökének az ügyek áthelyezésére vonatkozó hatáskörét.

A Költségvetési Tanács kapcsán pedig az vetődik fel, hogy e testület – amelynek elnökét az államfő kormányzati ciklusokon túlnyúló időre nevezi ki – előzetes jóváhagyása nélkül nem fogadhatják el a költségvetést, ha pedig március végéig nincs büdzsé, a köztársasági elnök feloszlathatja a parlamentet. Vagyis: fennáll annak a lehetősége, hogy egy legitim módon megválasztott országgyűlés megbízatása esetleg valós ok nélkül is megszűnhet.

A beadványozók úgy látják, a kifogásolt rendelkezések összességében alkalmasak arra, hogy felszámolják a fékek és ellensúlyok rendszerét, s ezzel lehetővé teszik a hatalom hosszú időre szóló kizárólagos birtoklását. Ezért arra kérik az alkotmánybírákat, hogy „az egész komplex hatalomgyakorlási rendszert vizsgálva és értelmezve” semmisítsék meg az indítványban szereplő törvényeket és parlamenti határozatokat.

Az Ab az idén minderről már biztosan nem határoz, január 1-je után pedig megszűnik az actio popularis, tehát annak a lehetősége, hogy bárki absztrakt normakontrollt kezdeményezzen. A korábban benyújtott ügyek tehát a szemétkosárba kerülnek. A hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására irányuló törekvések ellen viszont az új alaptörvény szerint is változatlanul „mindenki jogosult és köteles fellépni” – emlékeztetnek az indítványozók.

Egy próbálkozást megér, hiszen legalább egy alkotmányos mulasztás mindenképpen tetten érhető: a hatalom kizárólagos birtoklásának tiltására irányuló alkotmányos rendelkezéssel kapcsolatban nem léteznek azok a végrehajtási szabályok, amelyek alapján az ilyen törekvések azonosíthatók, illetve megakadályozhatók – kommentálta a hírt Kolláth György alkotmányjogász. Szerinte – sajnos – szükség lenne ilyen szabályozásra.

Justitiát már törvényesen „maga alá gyűrte” a hatalom