Rövid időn belül két olyan terv is napvilágot látott, amely hozzájárul az „állami Tajgetosz" megépítéséhez. Előbb megtudtuk, hogy a gyerekek büntethetőségének korhatárát 12 évre készülnek csökkenteni, most pedig a tankötelezettség korhatárát kívánják 15 esztendős korra leszállítani. Mind a két terv csak arra alkalmas, hogy végképp megfossza a felemelkedés lehetőségétől azokat, akik amúgy is nehéz körülmények közé születtek.

Már az is aggasztó volt, ami a gyerekjogok ügyében korábban történt. A jelenleg még érvényben lévő Alkotmány kimondja: „A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges". A gyermekek védelmének alkotmányos parancsát és az általunk is aláírt ENSZ-egyezményt már az a tavalyi törvénymódosítás is megsértette, amely nem csak bűncselekmény, hanem egyszerű szabálysértés esetén is elzárhatóvá, valódi bűnözők közé csukhatóvá tette a 14-15 éves gyerekeket, még azokat is, akiket a bíróság csak pénzbüntetésre ítélt, de a családjuk nem tudta azt kifizetni. Hiába tiltakozott az ombudsman, hiába ijesztette meg a közvéleményt az ostoba gyerekcsínyt elkövető 15 éves kislányok elzárása és megbilincselése, a jogszabály maradt.

Noha az Alkotmány ma még tiltja a „társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtételt" is, az új adórendszerrel elkezdődött a gyerek és gyerek közötti különbségtétel is. A kis jövedelmű családok gyerekei kevesebb állami támogatáshoz juthattak a többieknél, és (ahogy az adóhatóság elismerte) bizonyos esetekben hátrányosan különböztették meg az élettársak által nevelt gyerekeket is.

Most azonban a gyerekek „szétválogatása", „selejtezése" teljes rendszerré kezd kiépülni. A büntethető, elzárható 12 évesek, az iskolából szakképzettség, de akár a nyolc osztály elvégzése nélkül szélnek eresztett 15 évesek élete már kamaszkorban kibicsaklik. Közismert, hogy a munkanélküliek táborát ma is elsősorban a szakképzetlenek, az alacsonyan iskolázottak gyarapítják, hogy nem a sokat emlegetett eladósodásban, hanem az ő foglalkoztatásukban vagyunk sereghajtók Európában.

Vannak ugyan európai országok, ahol a tankötelezettség még szintén csak 15 éves korig tart (ezekben persze az egész életen át tartó tanulás és a gyermekvédelem kiépített rendszere gondoskodik az iskolából kikerülőkről), de nincs olyan, ahol a korhatár emelése helyett a csökkentés szükségességét mérlegelik.

A legszerencsétlenebb családok gyerekeit az új tervek olyan „állami Tajgetoszra" ítélik, ahonnan vagy a börtönbe, vagy a tartós munkanélküliség és társadalmon kívüliség állapotába zuhanhatnak.

Ez több mint pártvita. Ez nem az MSZP ügye, és nem a Fidesz ügye. Nem kell az MSZP-t szeretni ahhoz, hogy bárki szót emeljen a könyörtelen, gyermekellenes szándékok ellen. Ebben számítani kell és lehet a tisztességes és felelős kormánypárti oktatáspolitikusokra, a szavukat máris felemelő pedagógus szervezetekre, a szülőkre, a jogvédőkre, a szociális szakemberekre, az egész gyermekbarát magyar társadalomra.