Gúzsba kötve kell táncolnia Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszternek, ha teljesíteni akarja a kormányfő felkérését. Gyurcsány Ferenc azt várja ugyanis, hogy a tárca dolgozzon ki olyan jogszabályi környezetet, amely gátat vethet a félfasiszta szervezetek utcai masírozásának. Az indok pedig az, hogy a magyar szélsőségesek – ürügyet szolgáltatva a szlovák nacionalisták támadásának – rombolják az ország tekintélyét.

Csakhogy az Alkotmánybíróság (AB) már többször keresztbe tett a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozni kívánó törekvéseknek, és a Magyar Gárda vagy a Nemzeti Őrsereg elleni fellépésre sincs más ok, mint hogy az általuk képviselt nézetek sokakban megütközést vagy akár félelmet is ébresztenek. Az AB azonban többször leszögezte: alkotmányos alapjogok védelme – és ilyen a gyülekezés vagy a szólás szabadsága is – „nem tagadható meg pusztán azon az alapon, hogy az elhangzottak mások érdekét, szemléletét, érzékenységét sértik, vagy azok egyes személyekre nézve bántóak, lealacsonyítóak”.

Mást pedig a szélsőjobb egyelőre nem tesz, mert a nem is mindig bejegyzett egyesületek nem követnek el bűncselekményt, nem szólítanak fel annak elkövetésére, és a hatalom erőszakos megszerzését sem tűzték ki célul. Az egyenruhás felvonulások az erőszak közvetlen bekövetkeztének a veszélyével sem járnak, ami az AB szerint a véleménynyilvánítás korlátozhatóságának feltétele.

Szlovákiában és Magyarországon alapvetően másként ítélnek meg bizonyos alapjogokat, s nem kis részben ebből származnak a konfliktusok – véli Lövétei István alkotmányjogász. Nálunk ugyanis az AB igen tágan húzta meg gyülekezés és a „hőbörgés” határait, így még az újfasiszta nézetek terjesztésének is nehéz gátat vetni. Az EU több tagállamában is fellépnek viszont a holokauszt tagadása vagy a fasiszta propaganda ellen – és ez utóbbit a szlovák hatóságok sem tolerálják.
Az AB korábbi döntései után vélhetően alkotmánymódosításra lenne szükség ahhoz, hogy a neonáci megnyilvánulásokat büntetni lehessen – véli Lövétei. Erre ma kevés az esély, ám a külföldi államok jogrendszerét mindenképpen tiszteletben kell tartani. Már a felvetés is igen kényes – fogalmaz az alkotmányjogász –, de érdemes lenne elgondolkodni azon, miként előzhetnék meg a hatóságok, hogy szervezett csoportok a határon túlra induljanak randalírozni. Az utazás szabadságát a schengeni térségen belül igen nehéz korlátozni, de ha tudomást szereznek efféle törekvésekről, Lövétei szerint talán érdemes lenne közbelépni.

A párizsi békeszerződésben Magyarország kötelezettséget vállalt „minden fasiszta jellegű politikai, katonai avagy katonai színezetű szervezetnek, valamint minden olyan szervezetnek feloszlatása iránt, amely (…) revizionista propagandát fejt ki” – emlékeztetett Kolláth György alkotmányjogász. Most szerinte ezt a „szunnyadó” paragrafust kellene feléleszteni, és akkor legalább azokkal szemben bizonyosan felléphetnének, akik a trianoni határokat vitatják. Ugyanezen paragrafus utal arra is, hogy a „népet demokratikus jogaitól” megfosztani szándékozó szerveződések működését sem engedélyezhetik. Kolláth álláspontja, hogy jogértelmezés tárgya lehet: a fasisztoid eszméket terjesztő jobboldali szélsőség nem fér-e bele ebbe a körbe.
Mindezek alapján a hatóságok igazgatási lépéseket tehetnének – például bizonyos rendezvényeket betilthatnának –, illetve büntető és szabálysértési tényállásokat alkothatnának. A korrekt megoldás azonban Kolláth szerint is az alkotmánymódosítás lenne; átvehetnék például a német alaptörvény megfelelő rendelkezését, amely szerint a gyülekezés joga a demokratikus államrend elleni fellépés esetén bírói ítélet alapján korlátozható.

Sorakozó