Lapunk információi szerint az MTI által nyilvánosságra hozott "aláírás-hamisítási" ügy (valaki állítólag ráhamisította Fellegi Tamás akkori nemzeti fejlesztési miniszter aláírását egy szén-dioxid-kvótaengedélyre) semmiképpen sem történhetett meg abban a formában, ahogyan azt a távirati iroda közzétette. Az eset érintettjeit – a klímapolitikai főosztály akkori vezető munkatársait – indirekt módon hamisítással megvádoló hír publikálásakor a tényellenőrzés számos fontos fázisa elmaradt – pedig az állami hírgyár munkatársai viszonylag könnyen kideríthették volna, hogy álhírről van szó.

Az MTI híre szerint az NFM helyettes államtitkára, Pőcze Orsolya az idén januárban rendelte el a szén-dioxid-kvóták kiosztásával kapcsolatos határozatok felülvizsgálatát. "A helyettes államtitkár tudta, hogy Fellegi Tamás csak kék tollat használ, ezért gyanús lett számára, hogy több, 2011 júliusában kelt iraton feketével szerepel a miniszter aláírása" – írta az MTI közleménye. A szóban forgó határozat (NFM-11919/3/2011, aláírva 2011. július 29-én) az NFM klímapolitikai főosztályán született, és egy cserépgyártó cég számára történő kvótakiutalásról (szén-dioxid-kibocsátási jogosultságról) rendelkezik (a távirati iroda három iratot említ – a másik kettő a határozat kísérő feljegyzése).

Úgy tudjuk, hogy a kísérő feljegyzést – amely egyértelműen utal a határozat tartalmára, vagyis a kvóta odaítélésére – a miniszteri aláírás előtt ellenjegyezte a klímapolitikai főosztály vezetője, a jogi főosztály vezetője, a helyettes államtitkár titkárságvezetője, a helyettes államtitkár, az államtitkár, a közigazgatási államtitkár és a kabinetfőnök is. A határozat három példányán szerepel a miniszter pecsétje (ezt a miniszter magánál tartja, és az általa szignált dokumentumokon az aláírás és a pecsét is megtalálható). A dokumentumot az aláírás és a lepecsételés után a hivatali ügymenet szerint megkapta az államtitkár titkársága, amely továbbította a helyettes államtitkár titkárságának, ahonnan az ügyfél és az OKTVF példányát postázták, az aktapéldány pedig visszakerült a klímapolitikai főosztályra, az ügyintézőhöz megőrzésre – vagyis az iratok útja megfelelt az ügyviteli előírásoknak, és ez a minisztérium iktatási rendszerében most is ellenőrizhető.

Természetesen ilyen körülmények között is előfordulhatott, hogy az aláírást nem maga a miniszter rótta a papírra, ám ez egyrészt a jelenlegi kormányzati gyakorlatban korántsem példátlan (mint emlékezetes, korábban a Nemzetgazdasági Minisztérium dokumentumain is többféle, láthatóan különböző aláírást találtak Matolcsy Györgytől, ám mégsem merült fel, hogy valaki rendszeresen hamisítaná a gazdasági miniszter szignóját), másrészt mindaddig nem jelent problémát, amíg maga az aláíró a sajátjának ismeri el az aláírást. Ráadásul – az ügyviteli rend betartása és a többi szükséges aláírás megléte miatt – még akkor is nehéz lenne hamisítványnak nevezni a határozatot, ha kiderülne, hogy nem a miniszter saját kezű aláírása van rajta.

Az ügy további érdekessége, hogy a határozat voltaképpan egy bírósági ítélet végrehajtásának a következménye, amiben a nemzeti fejlesztési miniszternek nem volt döntési lehetősége (a kvótakiosztásra vonatkozó bírósági ítélet kötelezően végrehajtandó). Az esetre vonatkozó hír azt is tartalmazta, hogy hamis aláírások gyanúja más esetben is felmerült a klímapolitikai főosztály kapcsán – ez azonban tudomásunk szerint csak azzal a kiegészítéssel igaz, hogy a gyanút a mostani bejelentés egyik forrásaként megjelölt Pőcze Orsolya vetette fel, és a vélelem később alaptalannak bizonyult.

Egy kapcsolódó információ szerint a klímapolitikai főosztály szakmai stábja – akiket Bencsik János távozása után elküldtek a minisztériumból – felkérés alapján jelenleg a ciprusi EU-elnökség klímapolitikai feladatainak előkészítését végzi, az elbocsátott munkatársak ugyanis ezen a területen a legjobbak közé tartoznak Európában.