Azokon a településeken, ahol a közfoglalkoztatás a munkavállaló korú népesség jelentős hányadát érinti, 2014 áprilisában jellemzően sokkal jobban szerepelt a Fidesz-KDNP országos listája. Míg a kormánypártok a kisközségek 38 százalékában értek el kiemelkedő – saját országos átlagukat harminc százalékkal meghaladó – eredményt, addig a közfoglalkoztatás által leginkább érintett falvak kétharmadában kiugróan jól szerepeltek – derül ki az Átlátszó, a K-Monitor, a Political Capital és a Transparency International Magyarország közös tanulmányából.

A korábbi gyakorlat szerint a közmunkaprogramok legkésőbb decemberben véget értek, és csak kora tavasszal indultak újra, így az érintett családoknak éppen a leghidegebb január-februári hónapokban kellett kizárólag a segélyből megélniük. A 2013–2014-es esztendő fordulóján viszont változott a rendszer, mert a program egészen április végéig folyt. Ez az elemzés szerint kellő alapot szolgáltat ahhoz a feltételezéshez, hogy a közmunkaprogramba való bekerülés, illetve bennmaradás feltételéül szabták azt is, hogy a különböző választások során a kiszolgáltatott állampolgárok a megfelelő helyre húzzák az ikszet.

A befolyásolás vagy nyomásgyakorlás a „személyes elbeszélgetéstől" akár a nyílt szavazás kikényszerítéséig terjedhet – vélik a tanulmány szerzői. Ez utóbbi esetben a helyiek számára nyilvánvalóvá teszik, hogy aki nem akarja elveszíteni a polgármester vagy a helyi kisebbségi vezető bizalmát, annak „bizonyítania" kell, hogy megfelelően szavazott. Vagyis: valamelyik szavazóköri delegálttal megy be a fülkébe, vagy megmutatja kitöltött a szavazólapot valakinek, mielőtt azt bedobná az urnába.

A közfoglalkoztatottak többségének a helyi önkormányzat a munkaadója, a közmunkás számára pedig elsődleges cél, hogy minél hosszabb ideig és minél gyakrabban jusson munkához. Ez pedig az esetek jelentős többségében a polgármester döntésén múlik – hangsúlyozzák a tanulmányban.

A közmunka és a kormánypártok jó teljesítménye közötti összefüggés azonban nem feltétlenül a csalás jele – figyelmeztetnek. Elképzelhető ugyanis, hogy sokan valóban elégedettek a közfoglalkoztatotti státusukkal, és ezzel magyarázható a Fidesz–KDNP-re adott szavazatok magas aránya. Felvetődött azonban a visszaélés lehetősége, ami a vizsgálódó szervezetek szerint alapul szolgálhatott a későbbi terepmunkához. Vagyis ahhoz, hogy az egyes településeken tájékozódjanak, történt-e visszaélés.

Az egyszavazókörös településeken a Political Capital vizsgálta közfoglalkoztatottak arányát, tehát azt, hogy az aktív korban lévő lakosság hány százaléka vett részt a téli közfoglalkoztatási programban. Ezt vetették össze a 2014 áprilisában országosan tíz százalék fölötti támogatottsággal rendelkező pártlisták adott településeken mért támogatottsággal. Az Átlátszó ennek alapján az egyes helyszíneken gyűjtött információkat.

Azokon a településeken, ahol a közfoglalkoztatás a munkavállalók jelentős hányadát érinti, tavaly áprilisában jellemzően sokkal jobban szerepelt a Fidesz–KDNP országos listája. Míg a kormánypártok a kistelepülések 38 százalékában értek csak el kiemelkedő – saját országos átlagukat harminc százalékkal meghaladó – eredményt, addig a közfoglalkoztatás által leginkább érintett kistelepülések kétharmadában szerepeltek kiugróan jól.

A Jobbiknál éppen ellentétes a trend. A szélsőjobboldali párt is átlagon felül teljesített tavasszal a kistelepüléseken, ha viszont a közmunkások aránya szerint vizsgálódnak, kiderül, hogy a Jobbik a közfoglalkoztatás által hangsúlyosan érintett településeken gyengébben szerepelt. Az ötpárti baloldali listára ugyanakkor kimondottan kevesen voksoltak az egy szavazókörös helységekben tavaly áprilisában.

A tanulmány szerint a kormánypártok támogatottsága a parlamenti választáson több olyan kisközségben is nyolcvan százalék körüli vagy azt meghaladó volt, ahol a munkaképes népesség több mint negyede közmunkás volt. A Fidesz–KDNP ilyen kiugró eredményt ért el például a Borsod megyei Felsőregmecen, Tornanádaskán, illetve Szabolcsban Csaholcon, Magosligeten és Garbolcon.

Egyébként közvetlenül az önkormányzati választások után a Heves megyei Tarnabodon, a szabolcsi Nyírmadán és a borsodi Forrón is találtak olyan megszólalókat, akik névvel vállalták a visszaélésekkel kapcsolatos nyilatkozatot. Ők részletesen leírták azt a gyakorlatot, ahogyan a hátrányos helyzetű kistérségek településein – esetenként a helyi kisebbségi vezetők közvetítésével – a polgármesterek manipulálták a választókat a közmunkában való részvétel lehetőségével. A tapasztalatok arra utalnak, hogy ez a gyakorlat meglehetősen elterjedt volt.

Egy közelmúltban tartott szakmai fórumon az Átlátszó felvételeket is bemutatott, amelyeken a megszólalók egyértelműen visszaélésekről beszéltek. Nyomásgyakorlásról, eseteként kifejezett fenyegetésről számoltak be, például arról, hogy a polgármester kijelentette: aki a jövőben dolgozni akar, annak rá kell szavaznia. Volt, ahol a zsarolás mellett más eszközöket is bevetettek, például a választás előtti napon etették-itatták az embereket. Valaki láncszavazásról is beszélt, állítva, hogy a voksokért pénzt kapott. Néhány településen a vélelmezett választási csalások miatt nyomozás folyik.