„Gyakorlatilag soha nem tartják be a harminc napot a hivatalok, csak az változik, hogy két hónappal, vagy fél évvel csúsznak" – mondta az Abcúgnak Boros Ilona, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) gyerekvédelmi ügyekkel foglalkozó munkatársa. A KSH adatai szerint 2014-ben 2110 gyereket helyeztek el ideiglenesen gyerekotthonban vagy nevelőszülőnél, de csak 266 esetben született határozat 30 napon belül. Az ügyek 67 százalékát (1424 gyerek) 2-12 hónap alatt sikerült lezárni, ráadásul ez sem volt mindig elég. Majdnem 100 gyereknek 1-3 évet kellett várnia, és voltak, akik ennél is többet töltöttek ideiglenes státuszban.

Boros szerint „túl sok a gyerekkiemelés, ami leterheltséget okoz, a gyámhivatalok pedig előszeretettel tolják át a felelősséget a megyei központokra, mondván, hogy még nem kapták meg a javaslatukat". Előfordul az is, hogy a hivatalok hetekig arról leveleznek, ki az illetékes. „Gyakran máshol van a gyerek bejelentett lakcíme, mint ahol a kiemelik.". Ha a hivatalok posta helyett e-mailben leveleznének, akkor másodpercek alatt dűlőre lehetne jutni bizonyos kérdésekben, és rögtön tartható lenne a 30 nap. Persze elegendő szakember is kellene mindenhol.

A legtöbb ideiglenesen elhelyezett gyereket gyerekotthonba küldik, ahol hónapokat kénytelenek eltölteni a döntésig. Közben a szülők is kiszolgáltatottak, akik sokszor hiába próbálnak változtatni az otthoni körülményeiken, hiszen ez csak akkor lenne lehetséges, ha elég családgondozó működne, amely foglalkozik velük. A legproblémásabb területeken van a legkevesebb családgondozó, így csak a legsúlyosabb esetek megoldására van idő. Arra esély sincs, hogy korábban orvosolják a problémákat, pláne, hogy megelőzzék őket.