A Magyar Közlöny múlt csütörtöki számában jelent meg az a kormányrendelet, amely megszűntette az állambiztonsági iratokat feltáró Kenedi-bizottságot. A három fős testületet még Bajnai Gordon kormánya hozta létre, hogy felügyeljék az egykori Nemzetbiztonsági Hivatalból - újkori nevén Alkotmányvédelmi Hatóság - előkerült tizennyolc mágnesszalag feldolgozását, amelyen több mint ötvenezer hálózati személy dokumentációja található. Az Orbán-kormány megszüntető rendelete azt is tartalmazta, hogy a Kenedi János vezette bizottságnak jelentést kell tennie eddigi tevékenységéről. A Népszava arról írt, hogy a testület már elküldte Orbán Viktor kormányfőnek a dokumentumot, ennek részletei kerültek nyilvánosságra.

A jelentés leírja, hogy a mágnesszalagok adattartalmát sikerült feltárni és korszerű adathordozóra menteni. „A korabeli EBCDIC-kódolású számítógépes adatokat ASCII-kódolású szöveges állománnyá alakítva sikerült többé-kevésbé értelmezhető adatokat és felismerhető adatszerkezetet megjeleníteni" - írják, hozzátéve: a későbbi nyomtatás során azonban számos problémával szembesült a testület.

A jelentés szerint az adatállomány érdemi vizsgálatára például nem kerülhetett sor, a bizottság tagjainak csak a szöveg első két oldalának kinyomtatott példánya alapján volt lehetősége az egykori adatszerkezet vizsgálatára. Mindenesetre megtörtént a nyilvántartás kinyomtatása, a dokumentumhalmaz 3700 oldalnyi, 16 önálló kötetbe rendezett iratot eredményezett.

A Kenedi-bizottság leírja, hogy feladatuk lett volna a H-jelű nyilvántartása információinak adatbázisba rendezése, ez azonban egyelőre nem történt meg, mivel ehhez a szöveges állományok alaposabb tanulmányozására volna szükség. „Mivel a Nemzetbiztonsági Hivatal munkatársainak nem volt utasítása a munka eme feltételének biztosítására, a testület a munkát ezen a téren tovább folytatni nem tudta. A testület tagjai még saját, a munka során készített jegyzeteiket sem hozhatták el az NBH épületéből" - olvasható a jelentésben.

A bizottság megjegyzi, hogy a felülvizsgálatra nem kaptak lehetőséget, mivel ennek jogosultságára vonatkozóan az érintett hivatal és a testületi tagok eltérő állásponton voltak. Sőt, hozzáteszik, hogy ezzel kapcsolatos leveleikre a miniszterelnök és a hivatalvezetők vagy nem is válaszoltak, vagy technikai okokra hivatkozva későbbre ígértek csak megoldást.

A jelentés leírja, hogy a testület forrásközlő publikációt állított össze, rendezte azon szakértők és egykori állambiztonsági dolgozók névsorát, akikkel interjút szerettek volna készíteni a rendszer működéséről, utóbbira azonban már nem kerülhetett sor a testület megszüntetése miatt. A bizottság felvette a kapcsolatot a közép-európai állambiztonsági levéltárakkal is, hogy a vélhetően közös alapokon nyugvó informatikai rendszer működéséről kérjenek adatokat, a tapasztalatcserére azonban szintén a kormányrendelet miatt, már nem kerülhetett sor.

A testület leszögezi, hogy feladatait mindvégig aktívan próbálta ellátni. „Javaslataira, kezdeményezéseire a testület semmilyen választ nem kapott a miniszterelnök úrtól és a belügyminiszter úrtól sem közvetlenül, sem a kijelölt közvetítő útján. A folyamatosan átmenetinek tekintett akadályoztatás időszakában a testület olyan feladatokat végzett, amelyek a kormányrendeletben meghatározott feladatok teljesítéséhez kellő szakmai hátteret biztosítottak. A munka folyamatos akadályoztatásáért következésképp a mindenkori kormány viseli a felelősséget" - olvasható az iratban.

Hozzáteszik: téves az a sajtóban megjelent nyilatkozat, miszerint az adathordozókat a bizottság tagjai kezelték, azok ugyanis mindvégig az Alkotmányvédelmi Hivatal őrizetében voltak. A tanácsadó testület továbbra is indokoltnak és szükségesnek tartja az egykori állambiztonsági adatbázisok felülvizsgálatának civil kontrollját, mivel szerintük ezen a területen egyszerre kell érvényesülnie a minősített adatok indokolt és törvényes védelmének, illetőleg a társadalmi nyilvánosságnak és a történeti múlt megismerhetőségének.

Úgy válik: az NBH által kezelt mágnesszalagok „Magyarország huszadik századi történelmének alapvető forrásértékű dokumentumai". Az eredeti iratok magánkézbe adásával kapcsolatban pedig leszögezik: nemcsak technikailag kivitelezhetetlen, de alapvetően ennek a „közös kultúrkincsnek a felszámolását" is jelentené. A levéltár "széthordása" nem megakadályozná, sokkal inkább elősegítené a forrásokkal való visszaélés, manipulálás lehetőségét - írja a testület.