– Megbántam, amit tettem, meg is gyóntam, de a lelkiismeretemet azzal nyugtatom: az egyház javát szolgáltam – mondta T. Gy. vádlott Vajda Edit bírónő kérdésére kedden a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróságon. A Győri Egyházmegye korábbi számvevőjét különösen jelentős értékre, folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettével vádolja az ügyészség. Az egyházmegyei hivatal könyvelője, H. L.-né ugyancsak sikkasztás miatt került a vádlottak padjára.

A Horváth Orsolya ügyész által ismertetett vádirat utal arra: az egyház működését a kánonjog, a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény szabályozza. A törvény az egyházi jogi személyre bízza, hogy milyen szervezeti felépítést hoz létre, és ezen belül milyen szabályokat alkot meg önmaga számára. Mivel az egyházi jogi személy vállalkozási tevékenységet nem végez, nem is köteles a számviteli törvény azon rendelkezéseit betartani, amelyek az egyéb gazdálkodó szervezetekre nézve kötelezőek.
A Győri Egyházmegyei Hivatalnak nem is volt belső ellenőrzési szabályzata, és szervezeti működési szabályzata sem.  

A gazdálkodásnak azért megtalálták a törvényes módját, az ostyasütésre létrehoztak egy betéti társaságot, melynek beltagja és ügyvezetője a számvevő lett. Ezzel kapcsolatban T. Gy. úgy fogalmazott a bíróságon: „megérne egy külön misét, hogy ez a bt. miért alakult meg, de a vádlottak padjáról én vádolni senkit sem akarok.”

Ez a bt. meglehetősen furcsa tranzakciókat hajtott végre. Megvett például egy balatonszepezdi üdülőt mintegy 100 millió forintért. Az összeget három év alatt részletekben fizette ki az egyházmegye pénzéből, noha az ő költségvetésükben ez a kiadás nem szerepelt, s a vádirat szerint a vásárláshoz sem a püspök, sem a gazdasági bizottság nem járult hozzá, nem is tudott róla.

T. Gy. azt vallotta: a vásárlás előtt megmutatták az üdülőt a megyéspüspöknek, aki valóban azt mondta, gondolkozzanak még az üzleten, és később térjenek vissza rá.  A vádlott szerint azonban mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy az üdülő időközben kinek a kezébe került, hiszen a papok ingyen pihenhettek ott – a misék számára is kialakították a szakrális helyet –, a plébániák pedig igen kedvezményes üdüléseket szerveztek Balatonszepezdre. Az ingatlan ténylegesen a bt. tulajdonában volt, később – azonban még azelőtt, hogy a számvevőt feljelentették volna – elajándékozták az egyháznak. Az okozott kár jelentős része tehát ebben az esetben megtérült.  

A számvevő a bíróságon úgy fogalmazott: az üdülőfelújítással születésnapjára szerette volna megajándékozni a megyéspüspököt. Egyébként vettek egy másik ingatlant is, a kettőnek a vételára és felújítási, berendezési költsége elérte a 261 és fél millió forintot.

A számvevőt azzal is vádolják, hogy különböző jogcímeken további 163 millió forinttal a sajátjaként rendelkezett: az összeget ugyan az egyházra költötte, de jogosultság hiányában ezt nem tehette volna meg.
T. Gy. azzal védekezett, hogy például a templomok felújítására betervezett összegek a munkálatoknak csak egy részét fedezték, azokat ki kellett pótolni. Mindenkinek tudni kellett, hogy az adott felújítás – melyet főpapok áldottak meg – költségeire a hivatalosan megállapított összeg nem volt elegendő, mondta.  Még akkor sem, ha közben „ügyeskedtek”, számla nélkül fizettek a munkálatokért, ajánlatokat csak szóban kértek, s írásos szerződést sem kötöttek.

Egy másik vádpont szerint a számvevő 64 millió 600 ezer forintot fizetett ki jogosulatlanul. Tiszteletdíjban és munkahelyi kölcsönben részesítette az egyházmegye dolgozóit, köztük takarítókat, kertészeket és papokat. Értelmezése szerint a hatályos törvények lehetővé tették azt is, hogy ezek a tiszteletdíjak személyi jövedelemadó-mentesek legyenek. A bíróság ezeknek a jogszerűségét is vizsgálja.
T. Gy. elismerte, hogy számlakivonatot is hamisított, de – mint mondta – a papok védelmében tette. Nem akarta, hogy a könyvvizsgáló felfedje azokat a kifizetéseket a papoknak, melyekhez a püspök nem járult hozzá.

Összességében nem csináltam mást, mint az egyházmegye egyik zsebéből a másikba tettem át a pénzt – minősítette saját cselekedetét a számvevő. Azt mindvégig hangoztatta, hogy az egyházmegye pénzének jelentős részét kitevő iskolai normatív támogatásokat külön kezelték, ahhoz ő nem is férhetett hozzá, csak az egyéb támogatások fölött diszponálhatott. A bírónőnek arra a kérdésére, hogy mekkora volt az egyházmegye támogatása, azt felelte: évente 600 millió és 1 milliárd forint között mozgott, attól függően, melyik párt volt éppen kormányon.

Glegyák Jenő, a számvevő ügyvédje a tárgyalás után lapunknak az ellenőrzés hiányáról beszélt, s azt hangsúlyozta: a kár nagy része megtérült. T. Gy. pedig arra hivatkozott: volt egy máig vissza nem vont megbízása a megyéspüspöktől, mely szerint a hivatal gazdasági, pénzügyi és számviteli ügyeiben helyette eljárhatott, szerződéseket köthetett, megrendeléseket írhatott alá. Ezt egyébként a tárgyaláson a bírónő is idézte, de hozzátette: engedély nélküli utalásokra ez a dokumentum nem adott felhatalmazást.

A tárgyalás az egyházmegye vezetőinek tanúkénti meghallgatásával folytatódik.