"A történelem arra int minket, hogy elég csak néhány lépést hátrálnunk, elég csak néhány óvatlan engedményt tennünk a 20. század embertelen diktatúráit életre hívó erőknek, és az a múlt, amelyet soha nem feledhetünk el, a jövőnkké válhat" - fogalmazott ünnepi beszédében az államfő.

Az egykori koncentrációs tábor emlékhelyének kibővített állandó kiállítása ötéves előkészítés után készült el. A kiállítást Heinz Fischer osztrák államfő, Áder János magyar és Bronislaw Komorowski lengyel elnök nyitotta meg több más ország magas rangú képviselőinek és mintegy harminc egykori mauthauseni fogolynak a jelenlétében.

Mauthausenben működött a legnagyobb koncentrációs tábor Ausztria területén, egyben ez volt az egyik legrettegettebb tábor a náci német birodalomban. Legkevesebb kétszázezer embert tartottak fogva Mauthausenben és altáboraiban - zsidókat, romákat, homoszexuálisokat, ellenállókat, hadifoglyokat -, köztük több tízezer magyart is. A rabok fele meghalt, vagy a táborban, vagy pedig az ott elszenvedett gyötrelmek következtében a háború után.

"Nem elég kimondanunk, hogy erre a felfoghatatlan és megbocsáthatatlan bűnre, a nácizmus aljasságára és kíméletlenségére nincs felmentés, nincs, és nem is lehet magyarázat. Mint ahogy nem elég kimondanunk: semmilyen közösséget nem vállalunk a népirtókkal, a diktatúrák szellemiségével" - fogalmazott az államfő. "Itt állva a mauthauseni táborrendszer központjában, lélekben forduljunk egymás felé, és tegyünk erős fogadalmat. Fogadalmat, hogy soha nem tesszük lehetővé azoknak az aljas eszméknek a térnyerését, amelyek ártatlan milliók halálát okozva, véres és megbocsáthatatlan tévútra vitték Európát" - mondta.

Heinz Fischer osztrák államfő felidézte, hogy Ausztriában a második világháború után nem kezdődött meg a múlt következetes feldolgozása és a szembenézés azzal, hogy Ausztria társfelelősséget visel a holokausztban. "Viszonylag későn, de még nem túl későn" kezdődött el a múlttal való szembenézés és az arra való emlékezés kultúrájának kialakítása - mondta. Heinz Fischer a magas rangú vendégekkel zajló megemlékezést az áldozatokkal való szolidaritás, valamint az emberiesség melletti tanúságtételként méltatta.

Bronislaw Komorowski lengyel köztársasági elnök köszönetet mondott a kiállítás létrehozóinak. Rámutatott, hogy különösen sok lengyel áldozata volt a haláltáboroknak. "Mauthausen neve egyet jelentett az emberek brutális meggyilkolásával. Az embereket nem egyéniségeknek, hanem puszta számoknak tekintették" -  emlékeztetett Komorowski. Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a következő nemzedékek is megismerjék a múltat.

Cipi Livni izraeli igazságügy-miniszter kiemelte: a zsidó nép nem tudja, és nem is akarja elfelejteni a holokausztot. "Nem miattunk, hanem az emberiség jövője érdekében" van erre szükség - mondta. Az emlékezés közös felelősség - jelentette ki. A "soha többé" kifejezést "gyakorlati tartalommal" kell megtölteni, mint a jövő generációk intése a rasszizmus ellen, a gyűlöletet szító vezetők és az olyan vezetők ellen, akik saját népüket gyilkolják - tette hozzá.

A díszvendégek mindegyike egy-egy tárgyat helyezett el egy "időkapszulában". Áder János Pilinszky József egy verseskötetét tette a kapszulába.

Az emlékhely új állandó kiállítása mintegy negyven ország kutatóinak közreműködésével készült el. Több mint száz korabeli tárgy és dokumentum, valamint túlélőkkel készített videointerjúk segítségével megfoghatóbbá akarják tenni a foglyok szenvedéseit a látogatók számára. Az átalakított kiállítás az eddiginél jobban ráirányítja a figyelmet az altáborokra is, és bemutatja a koncentrációs tábort mint tömeggyilkosságok helyszínét. Átadják a "Nevek termét" is, ahol a mauthauseni és a guseni láger minden ismert áldozatának neve olvasható.