A zászlógyújtogató elnézést kért a szlovák emberektől
A gyanúsított vallomása:
2008. november 01-én barátaimmal kimentünk Szlovákiába, Dunaszerdahelyre, hogy megnézzük a DAC-Slovan focimeccset. Határozottan kijelentem, hogy sem nekem, sem az általam ismerteknek semmilyen olyan szándéka nem volt, hogy ott bármilyen bajt keverjünk, egyszerűen egy határon túli magyar város focicsapatának szerettünk volna szurkolni.
Kb. az első negyed órában semmi probléma nem volt, a szurkolók sem tettek semmi olyat, ami a rendőrök beavatkozását igényelte volna, de a rendőrök oldalán sem mutatkozott semmi jele annak, hogy bármilyen intézkedésre lenne szükség. Egyik pillanatról a másikra azt láttam, hogy a rendőrök ütik a tömeget, nem nézték, hogy fiú, vagy lány, pillanatok alatt tömegpánik tört ki. Azon csodálkoztam, hogy az emberek nem estek le az emelvényről, amire a rendőrök rátolták őket. Ez tartott talán 5-6 percig, de lehet, hogy nagyon elvesztettem az időérzékemet, nem tudom, ezután próbáltunk visszamenni azokhoz, akik lent maradtak, hogy megnézzük, hogy mi történt velük. Ekkor újabb rendőr csoport jelent meg a pályáról és visszaszorítottak minket fel. Ekkor már azt vettem észre, hogy az egyik barátunk nincs mellettünk, majd kicsit később, ahogy próbáltam keresni a szememmel megláttuk, hogy rendőrök, vagy mentősök viszik be a pályára és lefektetik a földre. A meccs után kerestük a rendőrségen, kórházban, az utcán a stadion körül, de nem találtuk sehol. A meccs után kb. 2 órával hazaindultunk a barátunk nélkül. Közben folyamatosan hallottuk a híreket, hogy valaki meghalt. Elindult haza a bérelt busz, mindenki kétségbe volt esve és nagyon feldúlt volt.
Időközben hallottuk, hogy Magyarországon tüntetés kezdődött a Szlovák Nagykövetség épületénél. Valamikor úgy döntöttem, hogy én is odamegyek. Ennek két oka volt. Egyrészt azt reméltem, hogy az eltűnt barátunkról hallok valamit, másrészt az események akkora sokkot okoztak, hogy valahogy el sem tudtam képzelni, hogy hazamenjek és lefeküdjek aludni. Úgy éreztem, hogy azok között kell maradnom, akik átélték ezt a szörnyűséget, vagy legalább együtt éreznek velünk. Amikor odaérkeztünk a követséghez, kb. 21:00-21:30 közötti időben, akkor a tüntetés már a vége felé járt. Próbáltuk kérdezgetni, hogy mit tudnak az itthoniak a kint maradtakról, ekkor még mindig arról szóltak a hírek, hogy egy magyar fiú meghalt. A tüntetők ott álldogáltak még, de már beszédek nem voltak.
Arra már nem emlékszem, hogy korábban hogyan került hozzám egy szlovák zászló, talán valaki a kezembe nyomta, vagy a földön találtam, tényleg nem emlékszem már. Azt tudom, hogy a rendőrségi kordonon láttam, hogy mécseseket helyeztek el a tüntetők és fogtam a zászlót és rátettem az égő mécsesekre. A mécsesek nagy része elaludt, de valahogy a helyzetből törvényszerűen az alakult ki, hogy a zászló legyen elégetve. Én nem is emlékszem már, hogy hogyan került hozzám öngyújtó, hiszen nem is dohányzom, de arra emlékszem, hogy én próbáltam meggyújtani a zászlót. Rajtam kívül még néhány ember próbálkozott, de őket nem ismerem, ott láttam őket először.
Elismerem tehát, hogy megpróbáltam meggyújtani egy szlovák zászlót, és elismerem azt is, hogy Szlovákia kapcsán nem illő dolgokat mondtam, de a szlovákiai események után rendkívül zaklatott, felindult állapotban voltam, valahogy elragadott a kétségbeesésem és az egész közeg.
Még mindig a stadionban történtek hatása alatt vagyok, szerencsére az eltűntnek hitt barátunk nagyjából jó állapotban megkerült, de soha életemben nem féltem még annyira, mint ott, soha nem éreztem magam olyan kiszolgáltatottnak, mint ott, aki nem volt jelen, az el sem tudja képzelni, milyen volt ott lenni. A mai napig nem értem, hogy a rendőrök durvaságára miért volt szükség, én eleve nem láttam olyat, hogy egyáltalán bármilyen intézkedésre szükség lett volna Ezt biztosan ki fogják vizsgálni a hatóságok, én ehhez kicsi vagyok. Tudom viszont, hogy erről a szlovák polgárok nem tehetnek, őket megsérteni igazságtalan lenne és a részemről igazságtalan is volt. Éppen ezért a zászlógyújtogatás miatt elnézést kérek a szlovák emberektől, mindenkitől, akinek semmi köze nem volt ehhez a rendőri eljáráshoz. Ezért is jelentkeztem a rendőrségen. Tudom már, hogy az ilyen magatartás sehova nem vezet, nem szeretném, hogy a két nép között ilyen meggondolatlanságok miatt folytatódjon a buta gyűlölködés ahelyett, hogy megpróbálnánk együtt élni itt, ahol élnünk kell.
Itt szeretném elmondani, hogy hozzájárulok ahhoz, hogy a védőm a nevem és adataim szigorú kitakarásával ezt a kihallgatási jegyzőkönyvet a nyilvánosság felé feltárja.
Mást az üggyel kapcsolatban elmondani nem tudok, és nem is kívánok, a felvett jegyzőkönyv az általam elmondottakat helyesen tartalmazza, melyet elolvasás után helybenhagyólag aláírok.
A jegyzőkönyv lezárva 2008. november 06. 18 óra 43 perckor.
