A vörösiszapról is a BKV-vezér tehet?
Az Országgyűlés fenntartható fejlődés bizottságának elnöke azt mondta, hogy miután Kocsis István volt az Állami Privatizációs Zrt. vezérigazgatója akkor, amikor privatizálták a timföldgyárat és a hozzá tartozó létesítményeket, Kocsis felelős azokért a szerződésekért, amelyeket az ő vezetése alatt kötöttek meg.
Az LMP négy hete kérte Fellegi Tamást, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. felügyeletéért felelős minisztert, hogy hozzák nyilvánosságra a volt Hungaluhoz tartozó ajkai timföldgyár és az ahhoz tartozó vörösiszap-tározó privatizációs szerződését, de ez nem történt meg.
Jávor Benedek szerint a nagy nyilvánosságnak joga van megismerni, milyen feltételek mellett adták el azt a létesítményt, amelyik az elmúlt évtizedek legsúlyosabb magyar ökológiai katasztrófáját idézte elő.
Milyen titkolnivalója van a kormánynak a létesítmény privatizációja kapcsán? - firtatta az LMP képviselője.
Elmondta, hogy ettől függetlenül hozzáférhetőek olyan 1998-as dokumentumok, amelyek a korábbi alumíniumipari privatizációs megállapodásokat értékelik. Ezek szerint az ÁPV Zrt. akkori vezérigazgatója arról tájékoztatja a kormányt, hogy a privatizáció során előírt környezeti kármentési kötelezettségeket két cég nem teljesítette. Az egyik éppen az ajkai létesítmény volt, amelynek a privatizáció során egyébként sem írták elő, hogy a korábbi tevékenység során létrejött környezeti károk elhárítását.
Jávor Benedek kijelentette, hogy az ajkai timföldgyár és létesítményei megmagyarázhatatlanul kedvező körülmények között kerültek a Mal Zrt. birtokába.
Emlékeztetett arra, hogy az ajkai létesítmény privatizációjakor Kocsis István volt az Állami Privatizációs Zrt. vezérigazgatója, aki "bámulatos, kormányokon átívelő karriert futott be az elmúlt évtizedekben". Hozzátette, hogy Kocsis István "kézjegye szerepel többek között a Tocsik-szerződésen", ő volt a paksi atomerőmű igazgatója a 2003-as üzemzavar idején, amikor "nem szakította meg azt a vadászatot, amin tartózkodott és (...) két hétig nem állt a sajtó rendelkezésére".
Hozzátette, hogy Kocsis MVM-vezérigazgatóságának ideje alatt tízmilliárdos vitatott szerződések születtek offshore hátterű vállalkozásokkal a cégnél, amelyekkel kapcsolatban még mindig folynak a vizsgálatok – többek közt egymilliárd forintért adott bérbe a villamosenergia-vállalatnak egy horvátországi szállodát egy bizonyos "Mrs. Istvan Kocsis".
Megjegyezte, hogy ő volt a BKV vezérigazgatója Szalainé Szilágyi Eleonóra 130 milliós végkielégítésének idején és máig ő áll a cég élén.
Kijelentette, azt szeretnék, ha nagy kapcsolati rendszerrel rendelkező közszereplők nem lennének "gyakorlatilag mentesek az igazságszolgáltatástól". Hozzátette, örülnének ha a kolontári katasztrófa felelőseinek megnevezésekor senki nem kapna felmentést.
Dr. Kocsis István lapunknak eljuttatott közleményében határozottan visszautasítja az LMP durva rágalmazását az ajkai timföldgyár ügyében vélt felelősségével kapcsolatban. A timföldgyár privatizációját egy kormányhatározat alapján a Hungalu vezérkara bonyolította, így az LMP állításai nem felelnek meg a valóságnak.
A Szalainé Szilágyi Eleonórával kapcsolatos tájékoztatásuk szintén félrevezető: Szalainé munkaviszonyát Antal Attila vezérigazgató szüntette meg, és 2008. március 31-én vette fel a végkielégítését. A volt humánpolitikai igazgató asszonyt Balogh Zsolt mb. vezérigazgató vette vissza a BKV-hoz 2008. június 30-án. Dr. Kocsis Istvánt 2008. szeptember 1-étől - tehát egy későbbi időpontban - nevezték ki a BKV vezérigazgatójává.
Amint dr. Kocsis István tudomására jutott a szóban forgó végkielégítés módja és mértéke, azonnal elrendelte a belső vizsgálatot, melynek befejezése és a vizsgálati jelentés áttanulmányozása után - 2009. augusztus 10-én - ismeretlen tettes ellen feljelentést tett gazdasági bűncselekmény gyanúja miatt.
