Surányi György, a Nemzeti Bank három korábbi elnöke közül az elsőként felszólalva azt mondta a Nemzeti csúcstalálkozón, hogy a nagyon súlyos pénzügyi világválságnak még koránt sincs vége, és még nem va-gyunk a legmélyebb pontján sem.   Szerinte a magántulajdonon alapuló kapitalizmusnak nincs vége, de annak fundamentalista változata egyértelműen változtatásra szorul.

A kivezető út megtalálásához Surányi szerint meg kell szabadulni bizonyos tabuktól, s e ponton egyetértően utalt Dávid Ibolya radikális megszorító javaslataira. Közölni kell az emberekkel, hogy csak mindenkire kiterjedő anyagi áldozatokkal lehet az ebben a helyzetben szükséges forrásokhoz juttatni a gazdaságot.

Bod Péter Ákos, volt jegybank elnök szerint meglepő, hogy sokan mennyire keveset tanultak a múlt, a rendszerváltozást közvetlenül megelőző időszak  tapasztalataiból, abból, hogy a hangulatjavítás, milyen nagy eladósodást okozott. A volt tervgazdaságok közül ismét nálunk a legnagyobb a hiány. Nem lehet jóléti fordulatot hitelből finanszírozni. A lehetséges továbblépés irányáról jelzésszerűen említette a szociális tá-mogatások rászorultsághoz kötésének kérdését, és a túladóztatás megszüntetését.

Járai Zsigmond szerint gazdaságunkat felkészületlenül érte a pénzügyi válság, sebezhetőbbek vagyunk, mint más uniós országok, így valószínűsíthető, hogy Magyarországon a válság hatásai is keményebb lesznek. A volt MNB-elnök szerint a válságra adott kormányzati válasz erőtlen, elkésett, szakszerűtlen, súlyosbítja a bajt. Javaslata: a GDP 4-5 százalékával kell csökkenteni az állami kiadásokat. A hogyanra a kevésbé jelentős tételek mellett az autópálya-, illetve a metróépítés áttekintését javasolta. Továbbá adó- és járulékcsökkentést is szükségesnek  lát elismerve, hogy ez utóbbinak vannak kockázatai.