A titok még nem biztos, hogy igazság is
Ő úgy fogalmazott: a magyar politikai osztály egészének tagjai "elzarándokolnak" az amerikai nagykövetségre, és időnként hihetetlen dolgokat mondanak el egymásról, politikai szövetségesekről és ellenfelekről - mondta az MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa a Kossuth Klubban, ahol a magyar-orosz viszonyt értékelték.
Ennek kapcsán rámutatott: a WikiLeaks-táviratok Magyarországgal kapcsolatos 2007-2008-as anyagai erőteljesen foglalkoznak azzal az akkori emlékezetes vitával, amely a Nabucco és a Déli Áramlat gázvezeték melletti elköteleződés körül folyt. A magyar energetikai ügy láthatóan roppantul érdekelte az amerikai diplomáciát.Sz Bíró Zoltán ugyanakkor figyelmeztetett arra: korántsem biztos, hogy ami titkos, az igaz is.
"Attól, hogy ezek iratok titokban, nem a nyilvánosság számára készültek, messze nem biztos, hogy megfelelnek az igazságnak, a tényeknek". Azt is kifejtette, hogy a táviratokat szövegkörnyezetükben érdemes vizsgálni, politikai oldaltól függetlenül. Indokolt a távolságtartás, az iratok kritikai kezelése, mivel több fontos elem hiányzik egy-egy jelentés megértéséhez.
Meggyőződése szerint egy politikai közösség elitjének vannak olyan titkai, amelyeket méltatlan akár egy szövetséges állam vezető diplomatáinak "kikotyogni". Ez "kisállam-szindróma", mondta, hozzátéve: "nem vesszük észre, hogy ennek a nyeresége kisebb, mint a kockázata". Sz.
Bíró Zoltán a gázvezetékek ügyében megjegyezte: helyes volt annak idején a Déli Áramlat projektből nem kihátrálni, és a vasat a tűzben tartani nem csak a Nabucco esetében. Annak ellenére, hogy a Déli Áramlat sorsa elég bizonytalan, a magyar energiaszerkezetből következően igenis magyar érdek volt 2007-2008-ban az amerikai nyomás dacára úgy dönteni, hogy Magyarország fenntartja érdekeltségét a Déli Áramlatban - jelentette ki az MTA Történettudományi Intézetének főmunkatársa.