Obersovszky Péter védelmében feltétlenül meg kell jegyezni, hogy ma az a követelmény a közmédiában, ahogy Schmitt Pált kérdezte. Könnyen az utcára kerülhet, aki túlságosan keményen kérdez és nem mosolyog, vagy – ezt már én teszem hozzá – nem hajol elég mélyre. Apáti-Tóth Kata Facebook-os bejegyzésében jelentette be a hét végén, hogy április elsejei hatállyal kirúgták a Duna Tv-ből.

„Pár héttel ezelőtt viszont közölték velem: nem vagyok közszolgálati, kihallgató tisztként viselkedek a vendégekkel. Felszólítottak, hogy legyek kedvesebb az interjúalanyokkal és mosolyogjak többet, mert ha nem, végül fel is bonthatják a szerződésemet. Betartották a szavukat”. Csodálkozunk hát Obersovszky alákérdezős interjúján? Ha valaki, hát ő több okból sem engedheti meg, hogy konfrontálódjon főnökeivel.

Emlékezzünk csak: Obersovszky Péter 2005 nyarán levélben hívta fel Mádl Ferenc akkori köztársasági elnök figyelmét „az egyre veszélyesen, a demokratikus nyilvánosságot súlyosan veszélyeztető tendenciákra”, majd közölte az államfővel, hogy „tizenkét évi politikai újságírói munka után úgy döntött, elhagyja a pályát, mert egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a szellemi polgárháborús környezetben nem lehet érvényes újságírói munkát végezni”.

Majd sajtótájékoztatón jelentette be kilépését az Magyar Újságírók Országos Szövetségéből, mert az érdekvédő szervezet elnézte, hogy bemocskoljanak egy újságírót, aki igazat írt.

E két drámai hangú bejelentés előtt pár hónappal jelent meg Obersovszky Öljétel meg Tévémacit! című könyve, amely hatalmas botrányt kavart a média világában. Ő maga könyve fülszövegében így írt: „Bukott dívák, hazudozók és píárpolitikusok özönlötték el a közéletet. Kik ők, miért tesznek úgy, ahogy tesznek, mi tette ilyenné őket – erről írtam”.

Később leírta, hogy más hasonló könyvek szerzőivel ellentétben ő nem állítja, hogy már nincs harag benne. Sőt, kifejezetten az indulat és a harag vezette a tollát. „A harag azokkal szemben, akik hazudnak, akik vásári komédiává züllesztik a közéletet. A fél életemet keserítették meg. Hazugok keze alá dolgoztam, hazugságot építettem, pedig nem volt szándékomban és nem csak én jártam így. Nem gondolom, hogy az odamondástól megváltozik a világ, de ha valamitől változik, az mégiscsak az őszintén elmondott vélemény…”

Azok számára, akik nem olvasták, vagy már nem emlékeznek rá, miről is szólt az Öljétek meg Tévémacit, röviden talán úgy lehetne összefoglalni a lényeget, hogy a kereskedelmi televíziózás képernyő mögötti világáról, intrikákról, munkahelyi szexről, politikai és más befolyások érvényesüléséről. Ahogy azt Obersovszky látta, tudta, tudni vélte.

Nem tudni, mennyi volt benne a bizonyítható igazság és mennyi a pletyka. Aki jártas a média világában, sok hasonlót hallhatott, és hát sok beszédnek sok az alja, de azért mindig van benne valamit. Kérdés, mi bizonyítható. Akiket felismerhetően pellengérre állított, többnyire nem pereltek. Ketten fordultak csupán bírósághoz, Csisztu Zsuzsa és Vujity Tvrtko. Mindketten nyertek. Jogerősen Csisztunak egy, Tvrtkonak 3,6 milliós kártérítést ítélt meg a bíróság, mely szerint az Öljétek meg Tévémacit! „nem tényfeltáró mű, hanem pletykaszintű és színvonalú értesülések gyűjteménye”.

Nem volt azonban egyszerű behajtani a jogerősen megítélt kártérítést Obersovszkyn. Bár az államfőnek írt levelében azt írta, elhagyja a pályát, rendszeresen műsort vezetett az ECHO-tévén. Ám, amikor Tvrtko végrehajtója a bírósági ítélet alapján le akarta tiltani a fizetése egy részét, a tévétársaság azt közölte, hogy nem dolgozik náluk Obersovszky és semmilyen jogcímen nem fizetnek neki.

Az általa elkövetett személyiségi jogsértések miatt jogerős bírósági ítéletben megállapított kártérítést azóta, úgy tudjuk, MTV-s fizetéséből rendezte. Amiből persze egyenesen következik az is, hogy a Mádl Ferencnek tett drámai bejelentése dacára nem hagyta el a pályát. Sőt. Most került csak igazán pályára. Még akkor is, ha az Economist tudósítója alaposan le is szedte róla a keresztvizet, példátlannak nevezve a meghajlását, el kell fogadni a köztévé vezetőinek a döntését: ott és akkor ő volt az alkalmas ember az adott feladatra.

Nehezen találtak volna még egy embert, akivel Schmitt ilyen könnyen szót értett volna. Obersovszky politikailag jól mérte fel a helyzetet, láthatóan elhitte, el akarta hinni az államfőnek, hogy a doktorija férfimunka volt, és valóban az ő szellemi terméke, és ennek megfelelően tette, amit tennie kellett. Így talán jelenlegi munkaadói megbocsátják neki azt a 2007-es botlását, amikor a Heti Válasznak adott interjújában az őt kérdező kollégája felvetésére, miszerint eddig jó jósnak bizonyult, és megvillantaná-e képességét, azt találta mondani, hogy „2010-ben ugyanez a csapat nyeri a választásokat, mert mesterien használja ki a bulvármédiában rejlő lehetőségeket. A Fidesznek meg vészesen nincs érzéke ehhez”.

Hát ez nem jött be. Viszont lehetséges, hogy mégiscsak sok igazság van abban, amit könyvének fülszövegében írt: bukott dívák, hazudozók és píárpolitikusok özönlötték el a közéletet. Kérdés, önmagát hova sorolja ezek közül a visszatért pályaelhagyó, Obersovszky.