A bírák fegyelmi ügyeiben eljáró szolgálati bíróság jogerősen elmarasztalta Ravasz László bírót, és indítványozta a tisztségéből való felmentését. A szankciók közül ez a legsúlyosabb, és automatikusan a tisztségtől való megfosztáshoz vezet; sem az Országos Bírósági Hivatal elnökének, sem a köztársasági elnöknek nincs mérlegelési joga.

Mit kell elkövetnie egy bírónak a szolgálati bíróság szerint, hogy ilyen súlyos büntetéssel sújtsa? – teszi fel a kérdést a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ). Nem kell önkényesen, politikai prekoncepciók szerint ítélkeznie, sem a jogkereső feleket méltóságukban megaláznia, de még egyes bírósági vezetőket sem kell szidalmaznia. Elég, ha nyilvánosan kifejti véleményét a bíróságok igazgatásáról, szervezeti kultúrájáról – figyelmeztetnek a jogvédők.

A TASZ szerint a fenti büntetés alaptalanul korlátozza a szólásszabadságot, amelynek határai egy bíró vagy más közhatalmat gyakorló személy esetében szűkebbek, mint a sajtó vagy az állampolgár számára, a demokratikus vitákban való részvétel, adott esetben a közhatalom gyakorlására, a bírósági szervezet igazgatására vonatkozó kritika lehetőségétől viszont nem foszthatnak meg senkit.

A TASZ elismeri, hogy a szólásszabadsághoz való jogot lehet korlátozni, de ragaszkodik ahhoz, – összhangban az Alkotmánybíróság gyakorlatával is – hogy azok csak külső korlátok lehetnek. Ilyen külső korlát mindenki számára mások hasonló jogainak és szabadságainak védelme, egy bíró szempontjából pedig az lehet, hogy az előtte folyamatban levő ügyről ne fejthesse ki a véleményét az ítélethozatal előtt.

Jelen esetben azonban nem külső korlátról van szó, mert a bíró nem konkrét ügyekkel kapcsolatban nyilatkozott, és nem is gázolt konkrét személyek becsületébe. A bíróságok igazgatásának anomáliáira adott egy kétségtelenül csípős, és nemkülönben vitatható magyarázatot.

Idén áprilisban a Magyar Hírlapban jelentetett meg egy írást, amelyben azt állította, hogy a "bírósági szervezeti rendszer jelenleg olyan válságban van, amely már a jogállami működést is veszélyezteti". Szerinte "hűbéri rendszer" alakult ki a bíróságokon, és nem a legalkalmasabbak kerülnek vezető pozíciókba. A felsőbb szinteken az ítéleteket szerinte gyakran "olyan bírák bírálják felül, akiknek a kompetenciáit az elsőfokú bírák vitatják".

A megnyilvánulások jogellenessége „nem témájukban, hanem tartalmukban rejlik”, mondja maga a szolgálati bíróság, s Ravasz László megszegte a politikai tevékenységtől való tartózkodás tilalmát. Ez azonban azt is jelentheti a TASZ szerint, hogy a jogkövetkezmények ahhoz igazodnak, hogy a bíró éppen milyen véleményt fejt ki: ha dicséri a szervezetet, akkor nem kell ilyen retorzióval szembenéznie.

A TASZ a politikai tevékenységtől való tartózkodás tilalmát elfogadja, jó indok szól ugyanis amellett, hogy azokat, akik az egész politikai közösség nevében lépnek fel, és döntenek jogokról és kötelezettségekről, saját nézeteik a lehető legkevésbé befolyásolják, és az elfogulatlanságukba vetett hit maradjon is fenn (erre vannak összeférhetetlenségi szabályok).

Ám ez a tilalom csak arra vonatkozik, hogy a bíró a pártpolitikai szimpátiáit nyilvánossá ne tegye. Nem zárhatja ki ugyanakkor azt, hogy a közügyekhez a bíró is hozzászóljon. A szólásszabadság korlátait megszorítóan kell értelmezni, és ezzel a követelménnyel nincs összhangban az, ha minden politikai jellegű megnyilvánulást korlátoznak, hiszen politikai beszéd minden vélemény, ami a közügyekre vonatkozik.

Ha kijelentjük, hogy poros az utca, az magában foglalja azt a politikai véleményt, hogy a közfeladatokat rosszul látják el; ha javaslatot teszünk a polgári eljárásjog reformjára, politikai véleményt fogalmazunk meg arról, hogy mi a feladata a törvényhozónak. És ha elmondjuk, hogy az a szervezet, amelynek tagjai az egész politikai közösséget képviselik, nem a leghatékonyabban működik, és rámutatunk a hibáira, szintén politikai véleményt fogalmazunk meg – állítja a TASZ.

Illegitim, a szólásszabadságot alaptalanul korlátozza az a szabály vagy ítélet, ami azt a kötelezettséget rója a bíróra, hogy tartózkodjon a közügyekről folyó nyilvános vitában való részvételtől. De ha a bírósági igazgatást kritizáló bíró valóban megszegte a kötelességét, tehát a szólásszabadság korlátozásának van legitim alapja, a jogvédők szerint a büntetés akkor is aránytalanul súlyos.

A jogszabály a következő szankciókat teszi lehetővé: feddés, megrovás, egy fizetési fokozattal való visszavetés, vezetői tisztségből való felmentés. A szolgálati bíróság ítélete nem szolgál kielégítő indoklással arra nézve, hogy miért a legsúlyosabb szankciót alkalmazta, illetve hogy milyen objektív szempontok indokolták annak kiszabását – állítják a jogvédők.

A TASZ úgy ítéli meg, hogy a fegyelmi eljárás lefolytatása és a tisztségből való felmentés a bíróság részéről a kritikus véleményre adható legrosszabb reakció volt. A bíróság tekintélyének kivívása és megóvása elsősorban a kiegyensúlyozott és kiszámítható ítélkezési gyakorlattól függ, másodsorban azonban attól, hogy hogyan reagál az őt érő kritikákra. A szervezet a tekintélyét csak akkor tudja megóvni, ha belebocsátkozik a vitába, s a kritikus hang elhallgattatása csak megerősíti a kritikát.

Nagyon nehéz másra gondolni az eset kapcsán, mint arra, hogy a generális prevenció jegyében a szolgálati bíróság szeretne minden bírót előre elrettenteni attól, hogy akár a legkisebb kritikát is megengedje magának. A TASZ elfogadhatatlannak tartja a szolgálati bíróság ítéletét, és a tisztségéből felmentett bírónak képviseletet nyújt ahhoz, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához forduljon.

Máskor is baj volt a szólásszabadsággal

A TASZ egyébként a közelmúltban a bírák véleménynyilvánítási szabadságával kapcsolatos más esetben is állást foglalt. A Népszava a Cosma-ügyben elhangzott kormányzati kritika kapcsán – Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter az ítélkezési gyakorlat felülvizsgálatára kérte a Kúria elnökét – megszólaltatott volna két korábbi, a felsőbíróságon dolgozó főbírót, ám a nyilatkozattételt egy belső utasításra hivatkozva nem engedélyezték.

Az utasítás szerint kúriai bíró „tájékoztatási feladatot, továbbá sajtóban közszereplést az elnök előzetes engedélye vagy utasítása alapján láthat el, illetve vállalhat”. A TASZ ezt is a szólásszabadság szükségtelen és elfogadhatatlan korlátozásának tartja.