Igazságtalannak és felháborítónak tartja a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) elnöke, hogy a közszférát újabb megszorító intézkedésekkel sújtják. Varga László szerint a pénteken bejelentett csomag elsősorban a kormány tehetetlenségének ismételt bizonyítéka, hiszen ugyanaz a miniszter, aki a költségvetési kiigazításokat ismertette, korábban arról is beszélt, hogy öt-hétszázmilliárdra tehető a be nem fizetett áfa összege. Ha ez tényleg így van – hangsúlyozta –, be kell szedni ezt a pénzt, és máris nincs szükség a megszorításokra.

Varga állítja: Magyarországon nem egyes meghatározott területeken vannak gondok, hanem általában nagy a baj, és ennek okát jórészt abban látja, hogy a társadalom nem érti, mit akar a hatalom, mert a kormányok folyamatosan félrevezetik az embereket. Ők pedig ezért évtizedek óta ugyanúgy „partizán módjára” viselkednek, amelynek része, hogy amennyiben tehetik, adót sem fizetnek. A SZEF elnöke szerint rá kellene jönni végre, hogy csak magunkon segíthetünk, az viszont tárgyalások és minimális közmegegyezés nélkül nem sikerülhet.

A közszférában foglalkoztatottakat sújtó intézkedések már csak a döntés módja miatt is felháborítóak, hiszen az érintettek ezúttal megint a sajtóból értesültek róla, hogy mire számítsanak – jelentette ki Varga. Szerinte sajnálatos, hogy a kormány a szociális partnereivel nem áll szóba, hanem csak néhány kiválasztottal tárgyal. Ez is azt mutatja – tette hozzá –, hogy az elmúlt húsz évet elrontottuk, amit a Fidesznek és a társadalom tagjainak is fel kell ismernie.

A szakszervezeti vezető úgy véli, az emberek félrevezetésének része az is, hogy ismét előhúzták a szokásos kártyát: a közszférán kell spórolni. Csakhogy öt éve nem nőttek a fizetések, egymást követik a leépítések, most meg jön a létszámstop, s mindezt Varga súlyos igazságtalanságnak tartja. Ráadásul szerinte mindennek a következményeit azoknak kell majd viselniük, akik a közszolgáltatásokat igénybe veszik. Vagyis mindazoknak, akik hivatalos ügyet akarnak intézni, esetleg megbetegszenek vagy a gyermeküket iskolába járatják.

A kormány tehetetlenségét és hozzá nem értését bizonyítja, ahogyan a közszféra leépítése kapcsán a különféle számokkal dobálóznak – fogalmazott Fehér József SZEF-alelnök. Sajtóértesülések szerint volt már szó negyven százalékról, öt-tíz százalékról, hat-nyolcezer, illetve tízezer főről is – a legutóbbi időkig a lehetséges karcsúsítások hírét egyébként hivatalosan cáfolták –, most viszont a nemzetgazdasági miniszter szájából hangzott el a 22 ezer fő. Fehér azonban – a régi viccre utalva – csak visszakérdezni tud: tulajdonképpen mi mennyi?

A szakszervezetek szerinte ezt a számot képtelenek értelmezni, mert nem tudni: a több mint húszezer embert a 650 ezres közalkalmazotti, a hetvenezres kormánytisztviselői vagy a negyvenezres köztisztviselői körben tartják-e feleslegesnek. Fehér leszögezte: az érdekképviseletek hajlandók lennének a létszámról tárgyalni, de csak racionális szempontok, szakmai megfontolások alapján. Azt azonban elfogadhatatlannak tartják, hogy a közszolgálatban vagy a kormányváltást követő tisztogatás okán, vagy minden ésszerű megfontolást nélkülöző fiskális szempontokra hivatkozva bocsátanak el tömegesen embereket.

Azt egyébként a SZEF alelnöke nem tagadja, hogy a közigazgatásban a foglalkoztatotti struktúra nem feltétlenül igazodik az uniós országokban elfogadott trendekhez. Nálunk szerinte túl sokan dolgoznak a szervezetek irányításáért felelős apparátusokban, míg az ellenőrzés terén ha szűkösen is, de elegendő ember van, a szolgáltató közigazgatásban viszont – tehát azon szervezeteknél, amelyek közvetlenül találkoznak az ügyfelekkel – már bizonyosan túl kevés a kapacitás. Fehér bizonyos benne, hogy összességében ezért bizonyosan nem lehet túlfoglalkoztatásról beszélni.

Kis leépítéstörténet

A rendszerváltozás óta több nagyobb elbocsátási hullám is volt a közigazgatásban. A Bokros-csomag idején – 1995–96-ban – tíz-, majd a második ütemben ötszázalékos létszámcsökkentést hajtottak végre, és akkor az állami és önkormányzati hivatalokból 15-16 ezren kerültek utcára.

Az 1998–2002 közötti időszakban, az első Orbán-kormány idején hivatalosan nem határoztak leépítésekről, volt viszont lopakodó – bár nehezen számszerűsíthető – létszámcsökkentés. Akkoriban a költségvetési keretszámok alakításával próbálták meg elérni, hogy a közigazgatásban foglalkoztatottak számát mérsékeljék. Ez nem sikerült, mert a ciklus végére igencsak felduzzadt az apparátus.

A Medgyessy-kormány megint drasztikusan lépett: 2002 őszén 15 ezer álláshelyet szüntettek meg, s ténylegesen tízezer embert menesztettek.

Később a Gyurcsány-kormány is hasonló intézkedésre kényszerült, s 2007–2008-ban 12 ezer embert távolítottak el.

A második Orbán-kormány hivatalba lépése után igen jelentős személycseréket hajtottak végre, de a létszámot tekintve 2011 végéig nagyjából nullszaldós volt a rendszer.

Idén január első napjaiban viszont megjelent egy kormányrendelet, amelynek alapján alig másfél hét múlva csaknem hétezer álláshelyet szüntettek meg. 

A végeredmény: az elmúlt húsz évben a központi közigazgatásban – amelynek működésére a kormánynak közvetlen befolyása van – a létszám legfeljebb hullámzott. A kormányzati és önkormányzati apparátusokban foglalkoztatottak száma 105 és 115 ezer között változott, s a különféle hivatalokban jelenleg is nagyjából 110 ezren dolgoznak.