A szombaton délután megrendezett tüntetésen azonban az államtitkár „nem jött ki a hóra”, visszautasította, hogy a szervezőkkel nyílt vitán vegyen részt. Inkább egy budapesti sajtótájékoztatón szólt be a tüntetést szervező gimnazistáknak akként, hogy akciójukat politikai célok motiválják. Az MTI tudósítása szerint az államtitkár mindemellett értékelte a tanév első félévét, ebből pedig az derült ki, hogy minden a legnagyobb rendben van.

„A tanítás rendben zajlott, és elindult az a folyamat, amelynek célja és eredménye, hogy a pedagógusokat a társadalom megbecsülje, és olyan helyzetbe hozza, hogy a bérük méltó legyen ahhoz a felelősségteljes munkához, amelyet végeznek” − mondta. Mint szinte minden sajtótájékoztatóján, az államtitkártól megtudhattuk, hogy a pedagógus-életpálya „kiszámítható és biztonságos”, annyira sikeresek a kormány átalakításai, hogy már most érzékelhetően növekszik az érdeklődés e hivatás iránt. Az államtitkár perspektívájából úgy látszik, minden jól alakul, a közoktatás fenekestül felforgatását már megszokták a benne dolgozók, az új rendszer semmilyen többletfeladatot nem írt elő a pedagógusok számára, az átalakítások pedig élvezik a társadalom többségének egyetértését.

Miközben a kormány által felügyelt közszolgálati hírügynökség erről a sajtótájékoztatóról beszámolt, a demonstrációról nem tudósított, oda csak fotóst küldött. A tüntetés résztvevői a Szabadság téren gyülekeztek, a tél egyébként eddigi leghidegebb napján. Nagyságrendileg öt-hatszáz ember csatlakozott a valóban fagyos körülmények ellenére az Orbán–Hoffmann-oktatáspolitika elleni megmozduláshoz.

– Csak azért nincs itt Bajnai, mert ő most a szoci kongresszuson van – utalt a tömegben egy résztvevő arra, hogy a demonstrációt Hoffmann Rózsa a politika által motiváltnak minősítette.

Meglehetősen érdekes volt a tüntetést támogató szervezetek névsora. Az esemény meghirdetésének pillanataiban mindössze öt-hat, a tavalyi téli demonstrációkon is feltűnt szervezet támogatta a megmozdulást, köztük a Hallgatói Hálózat, az Oktatási Hálózat, a kormánnyal kötött megállapodás aláírását megtagadó Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, a Hálózat a Tanszabadságért és az Agóra Oktatási Kerekasztal. A szombati tüntetésre azonban húszra duzzadt a támogató szervezetek száma, s a demonstráción a nagyobbik érdekképviselet, a Pedagógusok Szakszervezetének aktivistái is részt vettek. A Szabadság téri nyitóbeszédet pedig Boros Péterné, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének elnöke tartotta.

A Közszolgálati Szakszervezetek Demonstrációs és Sztrájkbizottsága nevében is megnyilvánuló elnök beszéde azért is szimbolikus, mert az elvileg az oktatási átalakítások ellen megrendezett demonstráció láthatóvá tette: egyre nagyobb számban kovácsolja egybe a civileket, érdekképviselőket a kormány minden területen tetten érhető agresszív, a társadalom csoportjainak többségét hátrányos helyzetbe hozó politikája. A Szabad Oktatásért Demonstráció így nemcsak az oktatás felforgatása, az egyeztetések hiánya, a fejlett világtól elszakadó, annak hátraarcot mutató orbáni politika ellen szólt, hanem az egyre szélesebb rétegek elszegényedéséről, a középosztály naponta átélt egzisztenciális lecsúszásának és létbizonytalanságának élményéről is. Boros Péterné ezt az elszegényedést vázolta fel, hozzátéve, a megjelent tüntetők száma nem fejezi ki azt a békétlenséget, ami a munka világában van. – A kollégáink félnek – utalt arra, miért nem jöttek nagyobb számban résztvevők a demonstrációra.

Boros Péterné felszólalása után Gács Anna, az Oktatói Hálózat tagja szenvedélyes beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy Orbán Viktor kormánya csatatérré változtatta az oktatást, és nehézfegyverzettel támad mindenre. Mindez szerinte egy minden szintjén „gyomorforgatóan” igazságtalan oktatási rendszert hozott létre. Elmondta, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek nem kerülnek a felsőoktatás közelébe, s ilyen feltételek mellett annak is örülni lehet, ha a nyolc általánost elvégzik. Eközben a gazdagok magániskolákba vagy külföldre menekítik gyerekeiket az agyonfegyelmezett, egységesítő állami oktatásból. Az egységesítés nem egyenlőséghez, hanem nagyobb egyenlőtlenséghez vezet – utalt arra, hogy a kormány az esélyek kiegyenlítésével indokolja, miért volt szükség megvonni az iskolák, pedagógusok autonómiáját, miért kellett az alkotó tanári hivatást a végrehajtó szintjére degradálni. Gács Anna szerint az oktatáspolitikát mindemellett a jéghideg cinizmus hatja át, a kormány ezt a szektort is beépíti a pénzlenyúlás rendszerébe, hogy az innen kivont források dagaszthassák a barátok zsebeit.

A Népszabadság kérdésére az egyik szervező diák elmondta, azért tartották szükségesnek újra utcára hívni a pedagógusokat, szülőket, diákokat, mert a tavaly téli hallgatói megmozdulások javítottak valamelyest azokon az intézkedéseken, amelyeket a kormány eredetileg rá akart kényszeríteni az egyetemi szférára, azonban a gondok azóta csak sűrűsödtek a felsőoktatás és a közoktatás terén is. Gyetvai Viktor példaként említette a tankönyvpiaccal kapcsolatos kormányzati elképzeléseket: az államosítással ugyanis legalább tízezer ember megélhetése kerül veszélybe, akik a szabad tankönyvpiac különböző szegleteiben ténykedtek.

– Aztán itt van a Nemzeti Pedagógus Kar, amely egy antidemokratikus intézmény. Bojkottálni kell, hogy ebbe belépjenek a pedagógusok – fogalmazott Gyetvai Viktor, aki azt is elmondta, nyilvános vitára hívták Hoffmann Rózsát.

Az államtitkár a tüntetés napjának reggelén válaszolt a szervezőknek, hogy szerinte nem a demonstráció az a forma, ahol konzultálni lehetne. Az államtitkár felajánlotta, hogy asztal mellett megvitatja a három szervező diákkal az oktatás kérdéseit, azonban ebből ők nem kérnek. – Láttuk, milyen eredménnyel jár, amikor így tárgyalnak, és bebizonyosodott, ez így semmit nem ér – mondta, hozzátéve, az oktatás közös érdek, azért közösen kell fellépni, így további tiltakozások várhatók. Gyetvai Viktor azonban hangsúlyozta, a tiltakozásnak nem minden formája történhet utcai tüntetés keretei között, de várhatóan ilyenek is lesznek.

A tömeg a Szent István térre vonult, ahol fáklyát osztottak. A résztvevők a szervezők ösztönzésére azt skandálták: „az erkölcshöz nem kell csősz, Hoffmann Rózsa birkát főz”. Illetve még gyakran halhattuk a tavalyi diáktüntetések egyik fő rigmusát: „szabad ország!, szabad oktatás!”.

A tüntetés az oktatási államtitkárság épülete előtt fejeződött be, ahol Miklósi László a Történelemtanárok Egylete elnökeként bojkottra biztatta a pedagógusokat: azt kérte tőlük, ne lépjenek be a Nemzeti Pedagógus Karba. Felszólalt Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szövetségének elnöke is. A szervező három diák frappáns véget szabott a tüntetésnek: elmondták, számukra mit is jelent pontosan Hoffmann Rózsa rendszerében tanulni. E szerint saját bőrükön tapasztalják, mit jelentett a tankönyvellátás állami monopolizálása (egyiküknek még januárban sem volt tankönyve), az egységesítés és a forráskivonás miatt tömegével mennek a barátaik külföldre, és a kormány politikája miatt kényszernyugdíjazott tapasztalt, felkészült tanárok helyettesítését hetekig nem sikerült sok helyen megoldani. Érdekes módon csak Hoffmann Rózsát nem nyugdíjazták, pedig ő is elérte a kort, állapították meg.

Lapunk tudósítója szinten minden oktatási megmozduláson részt vett az elmúlt években, azonban még nem találkozott annyi, a rendezvény biztosítására kivezényelt rendőrrel, mint szombaton, a Szabad Oktatásért Demonstráción. Még akkor sem volt ennyi rendőr, amikor a diákok hidakat foglaltak.

A Szabad Oktatásért Demonstráció követelései:

1) Legyen valódi és nyilvános szakmai konzultáció!
2) Csak előre kidolgozott, megalapozott reformok léphessenek életbe!
3) Ne erőszakoljanak a diákokra a társadalom csak egy része által elfogadható gondolkodásmódot!
4) Vissza a forrásokat az oktatásba!
5) Biztosítsák a szólás- és véleményszabadságon alapuló közoktatást!
6) Legyen tanszabadság!
7) Követelik a közalkalmazottak és a közszolgálati dolgozók bér- és munkakörülményeinek radikális javítását!

szabad oktatás, tüntetés, 2014.01.25.