Ha ezeket az álláspontokat külön-külön nézzük, a következők derülnek ki. A miniszterelnök nem kategorikusan, hanem megengedő módon fogalmazott: azt mondta, hogy emberi mulasztás „történhetett”. Nem biztos, hogy az történt, csak meglehet. Éspedig kizárásos alapon, tudniillik Orbán szerint „nem ismerünk olyan jelet, miszerint természeti oka lehetett a katasztrófának”, azaz a gátszakadásnak. Nem zárta ki, hogy ilyen jel még előkerülhet. Illés államtitkár „pontosította” az emberi okot. Az ő álláspontja: a zagytározóban a megengedettnél sokkal több vörösiszapot tároltak. Ehhez annyit, hogy a tározó engedélyezett kapacitása meghaladja a 4 millió köbmétert, de ebből a MAL könyvei szerint a tavalyi év végén csak 3,5 milliót használtak fel. Ha a 4 milliós határt a katasztrófáig nem lépték át, akkor Illés érvelése nem állja meg a helyét.

A MAL menedzsmentje ugyancsak pontosított – a természeti okra nézve. Idézem: „A tározó sarka az agyagos talapzaton megcsúszott, ezért szakadt át a gát. Ezt feltehetően a korábbi esőzés okozhatta.” Ehhez annyit, hogy a nagy esőzések alkalmasak méretes szerencsétlenségek előidézésére, ezért ha a MAL vezetői, műszaki emberei tudták, hogy a szóban forgó sarkon agyagos, csúszásra érett a talapzat, tehettek volna valamit ellene.

Ez idő szerint a Nemzeti Nyomozó Iroda, a katasztrófavédelem (ugyancsak belügyi szerv), valamint maga a cég vizsgálódik párhuzamosan. Az NNYI máris megfogalmazta a halált okozó gondatlan veszélyeztetés gyanúját, ergo a nyomozás irányát. Az emberi, anyagi és környezeti károkat, egy teljességgel tönkrement község tragédiáját látva ez helyeselhető.

Kedvetlenül olvasom viszont, hogy a MAL vezetői – miközben súlyosan sebesült emberek tucatjait ápolják kórházban – azt ismételgetik, hogy a „vörösiszaptól nem kell félni”. Az, hogy maga a vörösiszap nem veszélyes hulladék: listázott evidencia. Nem is attól kell(ett) félni, hanem a cunamiként kiömlő lúgos víztől, amely mar, sebesülést és mérgezést okoz. Pintér belügyminisztert tehát okkal ragadta el az indulat a veszélytelenség szó hallatán, de politikusként higgadtabb formáját is választhatta volna a replikának annál, mint hogy akkor a MAL vezetői fürödjenek meg az iszapban.

Végül: az már nem kedvetlenséget, hanem riadalmat okoz, hogy megjelent a színen egy oda nem illő ember: Papcsák Ferenc elszámoltatási kormánybiztos. Ő most a MAL „korábbi állami megbízásait, szerződéseit” vizsgálja gyorsított ütemben, vélhetően a hajdanán ugyancsak timföldgyártásban „utazó” és a MAL tulajdonosaival közös cégeket birtokló Gyurcsány Ferenc leleplezésének lebírhatatlan vágyával. Megjósolhatom, mire jut. A MAL, miként a Gyurcsány tulajdonában levő MOTIM, a piacinál olcsóbb áron kapta az áramot a monopolhelyzetben levő állami MVM-től. Amiképp sok más „24 órás” energiafogyasztó is.

Itt Papcsák meg is reked majd. Az MVM-et az idő tájt (míg Gyurcsány le nem váltotta) a ma érinthetetlennek tűnő BKV-vezér, Kocsis István vezette.