Jelentős átrendeződés történt a szerkesztőségekben és a hírpiacon, a médiaformáló erővel bíró roma önszerveződés visszaszorult, a kisebbségeket és szegényeket védő – egyébként is gyenge – társadalmi normák tovább gyengültek. Ezek a folyamatok a romák többségi médiaképében minden korábbinál magasabb kriminalitáshoz, sugalmazott és előre gyártott igazságok tömegéhez vezettek.

Bernáth Gábor a Roma Sajtóközpont rendezvényén ismertette a Messing Verával közösen készített vizsgálata eredményét. A kutatók azokat a híradásokat, cikkeket, riportokat elemezték, amelyek a 2010 novembere és 2011 márciusa között jelentek meg a kiválasztott fővárosi és megyei lapokban, internetes portálokon, televíziós csatornákon.

Az adatok alapján a hírműfajok romaképét két kérdéskör uralta: a többségi politika és a bűnözés. A romák tehát leginkább akkor bírnak „hírértékkel”, amikor a politikusok róluk (a nekik szánt programokról) döntenek, vagy amikor bűnügyekben érintettek.

A kormányzati bejelentésekről szóló tudósítások mellől csaknem teljesen hiányoztak azok a beszámolók, amelyek a cigányok erőfeszítéseivel foglalkoztak volna. Így minden bizonnyal a sajtó is hozzájárult annak a sztereotípiának az erősítéséhez, hogy a romák a „segélyekre rendezkedtek be”, „saját maguk tehetnek a helyzetükről”.

A bűnözést, a média másik hangsúlyos témáját a tudósítások 37 százaléka érintette. Ez – hívják fel a figyelmet a kutatók – nagyon jelentős növekedés az előző évekhez képest. A rendszerváltás óta pedig a legmagasabb. Még annak fényében is, hogy a vizsgált időszakban számos kiemelt bűnügy tárgyalása zajlott a bíróságon, közöttük olyanoké, amikor romák voltak az áldozatok.

Az előítéletek és a rasszista jelenségek a korábbinál többször kerültek szóba, főként Gyöngyöspata és a romák elleni támadások ügyének tárgyalása miatt. A romák által széles körben megélt, a hétköznapokban érvényesülő előítéletesség eseteit a média azonban nem tálalta. A rasszizmus a sajtóban úgy jelent meg, mintha az kizárólag a radikális (szélsőséges) jobboldalra lenne jellemző. (Erre utal az elemzés címe: „Szélre tolva”.) Talán a szélsőjobb retorikájához képest a szalonképesebb stílusú megbélyegzések már fel se tűnnek.

A jogvédelem erőteljes visszaszorulását mutatja, hogy a téma csak akkor jutott médiafelülethez, amikor hazai és nemzetközi jogvédő szervezetek jelentései nyilvánosságra kerültek, és a kormányzat igyekezett cáfolni a kritikákat.

Miközben felmérések igazolják, hogy a magyarországi cigányság az egyik legsúlyosabb problémaként a többségi társadalom előítéletességét, a hátrányos megkülönböztetést éli meg, a diszkrimináció jelensége – állapították meg a kutatók – gyakorlatilag törlődött a médiaképből. Ami összefüggésben lehet azzal is, hogy a „politikai elit a nyilvánosságban leváltotta az emberi jogi beszédmódot. Nem árnyalta, ellensúlyozta vagy felülírta, hanem egyszerűen kitörölte”.

Mintha csak párhuzamos világban élnénk, egyes médiumok között olykor ordító a különbség – jegyezte meg Bernáth Gábor. Az elemzés külön is kitér a Magyar Nemzetre, amely „gyakorlatilag negligálja” az előítéletek jelenségét. A lap részéről a jelek szerint ez tudatos világlátás és politika. A kutatók idézik azt a pár éve közzétett szerkesztőségi állásfoglalást, miszerint „cigányellenes rasszizmus sosem volt Magyarországon, vagy ha volt-van is, az oly csekély mértékű, oly kevéssé jellemző, hogy kár is szót vesztegetni rá”.

A kevés pozitív változás közé tartozik, hogy a médiában megjelenő romák több mint felét konkrét személyként ábrázolták, további kilenc százalékukat pedig családjuk körében vagy kisebb csoportban mutatták be. Szemben azzal a korábbi gyakorlattal, amikor a romák leginkább arctalan módon, általánosságban szerepeltek a sajtóban.