A választásokig hátralevő két évben – a költségvetési kiigazítás részeként – már ne kapjanak állami támogatást a pártok – a miniszterelnök a közelmúltban ezzel az ötlettel állt elő. A kormányfő javaslata azonban elfogadhatatlan, mert „megvalósulása esetén a hazai demokratikus politikai versengés alapjait ásná alá gyakorlatilag értékelhetetlen mértékű megtakarítás kedvéért” – állítja közleményében az Eötvös Károly Intézet.

A kormányhoz közel álló Századvég és a Nézőpont Intézet egyébként már ma is több támogatást kap – figyelmeztet az intézet –, mint az ellenzéki politikai pártok és háttérintézményeik együttesen.

Az Eötvös Károly Intézet 2006-ban kidolgozta a pártok gazdálkodásának alapelveiről és a kampányköltések forrásairól, valamint azok ellenőrizhetőségéről szóló javaslatait, majd a következő évben ötpárti tárgyalásokat kezdeményezett erről. Ezek a tárgyalások – akárcsak az utóbb a Transparency International Magyarország által szorgalmazott egyeztetés – eredménytelenül értek véget.

A miniszterelnöki javaslat után azonban az intézet elérkezettnek látja az időt arra, hogy újból megfogalmazza álláspontját arról: „miként gyógyítható ez a demokráciát romboló fekély, amelynek egyrészt jelentős szerepe volt a harmadik köztársaság romlásában, és amelyet, amint látjuk, a »Nemzeti Együttműködés Rendszere« sem óhajt orvosolni”.

A javaslatok kiterjednek a pártok közfinanszírozásának kívánatos átalakítására, a kampánykiadások állami kiegészítésére, a magánadományok szabályozására, a pártfinanszírozás lehetséges forrásaira és adókedvezményeire, a cégadományok korlátozására, a kampánykiadások ellenőrzésére, a kormányzati hirdetések tilalmára, valamint a méltányos és hatékony szankciórendszer kiépítésére.

Az Eötvös Károly Intézet jutalmazná és büntetné is a pártokat

Az intézet a finanszírozás teljes rendszerét átalakítaná, és olyan megoldásokat javasol, amelyek biztosítják az átláthatóságot. Ezért a pártok normatív támogatása mellett más módszereket is bevezetnének. Így lehetőséget kellene teremteni például arra, hogy a számlával igazolt kampányköltségek egy részét utólag a költségvetésből megtérítsék, ami arra ösztönözne, hogy a pártok kiadásaik mind nagyobb részét tüntessék fel a könyvelésben.

Segítené a transzparenciát az is, ha a magánadományok mellé állami támogatást tennének hozzá. A javaslat szerint ezt olyan módon kellene differenciálni, hogy a kisebb összegű adományokhoz többet tegyen hozzá az állam.

Ezzel a pártokat arra szorítanák, hogy minél szélesebb kört igyekezzenek megnyerni, ugyanakkor így megakadályozható, hogy valamelyik szervezet egy vagy néhány tehetősebb támogatónak legyen kiszolgáltatva. Az intézet a támogatások után adókedvezményt biztosítana, de ez a kedvezmény az összeg növekedésével egyre kisebb lenne.

A magánadományok összegét maximálni kellene, a cégek esetében pedig akár meg is lehetne tiltani, hogy politikai szervezeteket finanszírozzanak – veti fel az intézet. De ha ezt nem teszik meg, akkor is célszerű lenne legfeljebb néhány milliós plafont megállapítani.

A jelenlegihez hasonlóan korlátozni kellene a pártok kiadásait, de a hirdetési piac tényleges áraihoz igazítva, mert a jelenlegi 383 milliós küszöb nevetségesen alacsony: egy-egy kampányban ennek tízszeresét is elköltötték – figyelmeztet az intézet. Ezt az összeget tehát fel kellene emelni, s ezzel együtt korlátozni lehetne a hirdetések mennyiségét is. Az intézet azt is felveti, hogy a kiadásokat szigorúan ellenőrizni kellene, és ha valamelyik pártot szabálytalanságon érik, annak a szervezetnek nem lehetne utólagos költségtérítést adni.

A javaslatok között szerepel, hogy tiltani kellene a kormányzati hirdetéseket. Ha ugyanis közpénzen kampányolnak az aktuális hatalom mellett, méltányos politikai versenyről sem lehet beszélni.

Az intézet úgy látja, hogy a pártok gazdálkodását ma gyakorlatilag nem ellenőrzi senki, mert az Állami Számvevők legfeljebb számszakilag vizsgálja a könyvelést. Ezzel szemben nem a benyújtott számlákat, hanem – valamennyi releváns információ, például a hirdetési tarifák, sajtóhírek, bejelentések alapján – a valós pénzügyi folyamatokat kellene nyomon követni.

Az ellenőrizhetőséget elősegítené az is, ha kampány idején mindent egy elkülönített kampányszámláról fizetnének ki a szervezetek. Ilyenkor magánszemélyek vagy cégek sem vásárolhatnának saját zsebből a pártoknak semmit.

Szankciók nélkül azonban nem működne a rendszer. Ezért az intézet javasolja, hogy a szabálytalan adományok elfogadása vagy a költségkeret túllépése esetén tegyék lehetővé bírság kiszabását. A pártokat emellett azzal is büntethetnék, hogy nem kapnak utólagos költségtérítést, a szabálytalan adományt pedig visszafizettetik.