A törvényjavaslattal az egészségügyben működő szakmai kamarák, noha számos új szerepet kapnának, a 2006 előtti jogköreiket még sem kapják vissza. Érdemi jogosítványokhoz nem jutnak: az új kamarai törvény lényegében nem több, mint politikai gesztus és egyben felhatalmazás a szakmai etika regula újraírására. 

Megint lenne kötelező kamarai tagság, melyhez tagdíjfizetési kötelezettség is társul, ám ez utóbbit, a javaslat maximálja. Például a szakdolgozói kamarai tagok a havi garantált illetményüknek legfeljebb 18 százalékát, az orvosok és a gyógyszerészek a 30 százalékát, az utóbbiak közül a személyi jogosoknak, azaz a patikatulajdonosoknak a 60 százalékát kellene éves tagdíjként leróniuk.

Egyetértési jogot nem kapnának a kormányzattól, de a testületek sok mindenről mondhatnak majd véleményt, így az őket érintő törvény-javaslatokról, az orvosi, gyógyszerészi végzettséghez kötött  politikai, közigazgatási posztokra, szakmai kinevezésekről, felmentésekről. Van-e etikai vétsége, büntetése az adott munkára pályázónak.

A kötelező tagsággal visszaáll a régi rend az etikai szabályok újraalkotására és az etikai ítélkezésre is. Eszerint a jövőben a testület a szakmai szabályok ellen vétők kamarai tagságát fél évre is felfüggesztheti, ezalatt az érintett nem gyógyíthat, nem végezhet gyógyszerészi vagy egyéb egészségügyi szakfeladatot sem. Emellett a súlyos etikai vétséget elkövetőket a kamarák a minimálbér tízszeresére büntethetik, ez most a gyakorlatban körülbelül 800 ezer forintot jelenthet.

A parlament elé kerülő tervezetből azonban néhány lényeges elem, amely a korábbi kamarai törvény része volt, hiányzik. Például nem egyértelmű, hogy visszakerül-e az orvosok nyilvántartása a kamarához. E körben csak néhány pontosító szabály szerepel a javaslatban. Így például az, hogy a kamarai tagok regisztrációjának része az orvosi pecsétszám, az adószám, valamint az is, hogy a tagsági viszony megszűnését követően ezen adatok öt év múlva törölhetők – de nincs szó arról, hogy az orvosokról vagy a szakdolgozók nyilvántartása visszaszállna a köztestületekre. 

Továbbá az új kamarák nem kapnák vissza az egyetértési jogot az egészségbiztosítással kötött általános, illetve az egyedi szerződési feltételeket illetően. Viszont tehetnek javaslatot az orvosi díjtételek minimális összegének meghatározására.

Lapunk úgy tudja a jogszabály-javaslat előkészítése alatt a legnagyobb vitát a kötelező kamarai tagság és az egyetértési jog váltotta ki az orvosok között. Erről a Medical Tribune című szaklap részletesen is beszámolt. A kötelező kamarai tagság visszaállítása ellen az orvosok aláírásokat is gyűjtöttek, az erről szóló ívet, azonban alig több mint százan írták alá. A tiltakozást megfogalmazó egyik aláíró lapunknak úgy fogalmazott: az orvosok többségét az érdekli, hogy megfelelő fizetség ellenében dolgozhasson, és nem akar különösebb közéletet élni. A tiltakozás végül nem kapott kellő nyilvánosságot. A kamarai tagságot elutasítók levélben kérték Orbán Viktor miniszterelnököt és az ágazati politikáért felelős vezetőket is arra, hogy ne tegyék kötelezővé a tagságot. Ha ugyanis ehhez nem társulnak erős, az orvosok gazdasági érdekeit szolgáló jogosítványok, nem látják túl sok értelmét a politikai gesztusnak.  

Szócska Miklós és Réthelyi Miklós