Második alkalommal tárgyalja teljes ülésen az Alkotmánybíróság (AB) az új médiaszabályozás kapcsán benyújtott kifogások alapján készülő határozattervezetet. Információnk szerint döntés a jövő héten még nem várható.

A testület legjobb esetben decemberben tesz pontot az ügy végére, ám ha az idén nem születik határozat, az eljárást csak akkor folytatják, ha a beadványozók újabb kifogást nyújtanak be. Erre azonban csak akkor van lehetőség, ha valószínűsíteni tudják, hogy a médiatörvények egyes rendelkezései ellentétesek a jövő januártól hatályba lépő új alaptörvénnyel. További feltétel: kizárólag az fordulhat panasszal az AB-hez, akinek a kifogásolt rendelkezés bizonyíthatóan sérti a jogos érdekeit.

Az új médiaszabályok miatt csaknem kéttucatnyi beadvány érkezett az AB-hez, s a több magánszemély mellett a Jobbik, az LMP, az MSZP, a Magyar Újságírók Országos Szövetése, valamint a Népszabadság Dolgozóinak Egyesülete is megfogalmazta kifogásait.

A médiumok – ezen belül az írott sajtó – kötelezettségeit a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól rendelkező, november 9-én elfogadott törvény határozza meg. E szerint a médiatartalom-szolgálatok „feladata a hiteles, gyors, pontos tájékoztatás a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről, valamint a Magyar Köztársaság polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről“.

A rádiók és a televíziók emellett „sokoldalúan, tényszerűen, időszerűen és tárgyilagosan“ kötelesek a hírműsorokban tájékoztatni. A sajtónak tiszteletben kell tartania az emberi méltóságot, s kerülnie kell a kiszolgáltatott helyzetben levő személyek „öncélú és sérelmes bemutatását“. A médiatartalom nem lehet alkalmas például a nemzeti, etnikai vagy vallási közösségek elleni gyűlölet keltésére, azok megsértésére vagy kirekesztésére sem.

A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény szerint a jogsértéseket szankció is követné. Ez eddig sem volt ismeretlen, mert az ORTT hatósági jogkörében eljárva rendszeresen megbüntette azokat az elektronikus médiumokat, amelyek nem tettek eleget a műsorszolgáltatási szerződésben meghatározott feltételeknek.

Bírság kiszabására adott okot, ha túllépték a reklámidőt, ha a délutáni műsorsávban megbotránkozást kiváltó műsort sugároztak, ha nem tettek eleget a kiegyensúlyozott tájékoztatás kötelezettségének.

A fokozott kontrollt indokolta, hogy a rádiók és a televíziók rendelkezésére álló frekvencia korlátosan érhető el, így a médiapiaci versenyt nemcsak a kereslet és a kínálat, hanem a műszaki feltételek is befolyásolják. Annak azonban már nincs ésszerű és alkotmányos indoka, hogy a médiatartalmak feletti – az eddiginél is szigorúbb, gyakorlatilag az utólagos cenzúra bevezetésével felérő – hatósági ellenőrzést az írott és az internetes sajtóra is kiterjesszék.

Aggályos ugyanakkor, hogy az új Médiatanács túl általánosan megfogalmazott magatartási szabályok betartását kérné számon. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság (AB) egy 1995-ös határozatában leszögezte: „Ha valamely jogszabály törvényi tényállása túl elvont, túl általános, akkor a jogszabály lehetőséget ad a szubjektív jogalkotói döntésre, a különböző jogalkalmazók eltérő gyakorlatára, a jogegység hiányára. Ez csorbítja a jogbiztonságot“.

Most is erről lehet szó, hiszen nehéz eldönteni, melyek például „a Magyar Köztársaság polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró események“. Hasonlóképpen bizonytalan annak megítélése, hogy a médiatartalom mikor sérti az emberi méltóságot, mi az „öncélú és sérelmes“, s mely közlés lehet sértő vagy kirekesztő.

Eddig efféle kérdésekben – amennyiben valaki egy közlést önmagára nézve sérelmesnek tartott – a polgári jog szabályai alapján a bíróság döntött. A Médiahatóság viszont saját kezdeményezésére is eljárást folytathat, s bírságot szabhat ki. Ennek összege napilapok esetében 25 millió, hetilapoknál tízmillió, de egy televíziónál már kétszázmillió is lehet.

A sajtószabadság ilyen korlátozása alkotmányosan nem indokolható. A kilátásba helyezett szankció ugyanis rendkívül szigorú és aránytalan, mert egy 25 milliós bírság miatt egy médium működőképessége is veszélybe kerülhet. Az eljáró hatóság személyi összetétele – a Médiatanácsban kizárólag a jelenlegi kormánypártok által javasolt emberek vannak –, illetve az elnagyolt jogszabályi háttér miatt pedig felvetődhet, hogy önkényes, megalapozatlan döntések születnek.

Az eljárási szabályok ugyancsak felvetnek kérdéseket. A médiahatóság magánvállalkozások tetszőleges iratait – üzleti titkokat tartalmazó dokumentumait is – bekérheti, és ha egy médium megtagadja az együttműködést,  büntetést helyezhet kilátásba.

Mindezekre tekintettel a Népszabadság Egyesület úgy döntött: az Alkotmánybírósághoz fordul.