'A legtöbb esetben az ámokfutásra készülők előre jeleznek'

A pécsi ámokfutáshoz hasonló eseteket nem lehet megelőzni - nyilatkozta lapunknak Tarjányi Péter rendőrségi szakértő. Az amerikai és német iskolai lövöldözéseket elemző kutatók ellenkező véleményen vannak. Interjú Jens Hoffmannal, a darmstadti műszaki főiskola forenzikus pszichológia tanszékének tanárával, aki prevenciós modellt dolgozott ki az erőszak elkerülésére.

- Sok ilyen esetet meg lehet előzni, ha nem is mindet. Az elmúlt évek esetei arra derítettek fényt, hogy a munkahelyeken, egyetemeken és iskolákban ámokfutó személyek igen gyakran előzetesen vészjelzéseket adnak le. A későbbi tettesek fenyegetőznek, kétségbeesettek, utalgatnak ámokfutásra, mutogatják a fegyverüket, túlzottan panaszkodnak, hogy igazságtalanság érte őket. A kérdés inkább az, hogy egy egyetemen észrevesznek-e ilyen vészjeleket. Ez gyakran nagyon nehéz. Amerikában a virginiai műszaki egyetemen történt esetnél utóbb kiderült: sokan nyugtalanok voltak, mert a későbbi tettes feltűnt nekik, de nem volt olyan szerv, amelyhez fordulhattak volna.

- Ez a különbség az iskolákkal szemben, ahol a diákoknak többnyire szorosabb kapcsolatuk van a tanáraikkal, mint az egyetemeken?

- Ez nagyon nagy különbség. Mi itt a darmstadti főiskolán a zürichi partnerintézménnyel fenyegetés-kezelési tervet vezettünk be, hasonlóan számos amerikai egyetemhez. Olyan csoportokat hoztunk létre, amelyben a diákok és a tanárok képviselői mellett részt vesznek az igazságszolgáltatás delegáltjai és tanácsadó szolgálatok is. Ha valaki erőszakkal fenyegetőzik, a fegyverét mutogatja, másokat zaklat (angol kifejezéssel stalking), ez a team közelebbről is szemügyre veszi az esetet, hogy kiderüljön, mi van a háttérben. Minderre azért van szükség, hogy egyrészt tudomást szerezzünk a potenciális veszélyről, másrészt menedzselni tudjuk. Fontos, hogy kapcsolatban álljunk és együtt dolgozzunk a helyi rendőrséggel valamint a pszichiátriai intézményekkel, hogy a fenyegetés-kezelési eljárások érvényesülni tudjanak. Csak így van arra lehetőség, hogy a problematikus fejleményeket észrevegyünk, jóval azelőtt, hogy ilyen tettekre kerülne sor.

- Hogyan néz ez ki a gyakorlatban? Valaki tudomást szerez arról, hogy egy társának problémái vannak a magánéletben, és jelenti? Mi van, ha az illető egyáltalán nem akar pszichológushoz fordulni? Hogyan lehet megkülönböztetni az igazán veszélyes helyzeteket és nem beleavatkozni mások magánügyeibe?

- Fontos pont, hogy minket nem érdekel, ha valakinek magánéleti problémái vannak, arra megvannak a megfelelő segítségnyújtást kínáló tanácsadási szervek. Itt szigorúan arról van szó, ha valaki erőszakkal fenyegetőzik, erőszakról fantáziál és zaklat másokat. Konkrét eseménynek kell történnie, nem egyszerű gyanúnak. Nem mondjuk rögtön, hogy valaki veszélyes. Megvizsgáljuk az esetet: mit jelentenek a jelek, mi áll a háttérben? Nagyon diszkréten járunk el, nem tesszük közzé, ha valakivel emiatt elbeszélgetünk. Jók a tapasztalataink. Többnyire akkor fordulnak hozzánk az emberek, ha valaki megfenyegeti őket. Valami igazán konkrét megnyilvánulásnál kezdünk csak vizsgálódni. Nem gyanúról vagy normális problémákról és krízishelyzetekről van szó.

- Minden ámokfutó ad le ilyen jeleket, fenyegetőzik tette előtt vagy előfordul az is, hogy semmilyen jel nem utal arra, hogy valaki ilyesmire szánja magát?

- Nem százszázalékosan, de a legeslegtöbb esetben valóban jeleznek előre. Ezt mutatják azok az elemzések, amelyben az elmúlt évek német egyetemeken és iskolákban történt ámokfutásait vizsgálták. De nem csak ámokfutókra koncentrálunk, hanem olyan esetekre is, ahol egyes személyeket fenyegetnek. Tapasztalataink szerint relatív eredményesen lehet kezelni az ilyen eseteket elbeszélgetéssel és az intézmény részéről bizonyos határok meghúzásával, tehát, ha azt mondjuk: a főiskola biztonságos hely, nem tűrünk semmiféle zaklatást és fenyegetést, hogy a diákok és tanárok biztonságban érezzék magukat. Tehát fontos a lelki oldallal való törődés is.

- Tudjuk, hogy a pécsi ámokfutó egy lövészegylet tagja volt. Jellemző ez az elkövetőkre?

- Néhány esetben előfordul, de nem mindenkinél, nem nagy számban. Vizsgálataink közben azonban találtunk példát arra is, hogy rokonok vagy barátok voltak lövészegyesületi tagok vagy rendelkeztek pisztollyal. Egyes ámokfutók kést fognak vagy bombát építenek. De közel sem minden ámokfutó ismeri ki magát a fegyverkezelésben.

Tanácsok vészhelyzetre - mi a teendő, ha fegyverrel tör be valaki az épületbe vagy lövéseket hallani? (A darmstadti műszaki főiskola kiadványa alapján):

- Bezárkózni egy helyiségbe, távol az ajtótól és ablakoktól

- Elkerülni a figyelemfelkeltést, telefont lehalkítani

- Vagy -amennyiben lehetséges- azonnal elhagyni az épületet. Csak akkor szabad menekülni, ha viszonylag biztos, hogy nem találkozunk a tettessel. Figyelem: a visszhang miatt a lövések iránya megtévesztő lehet. Ne a veszélygóc irányába meneküljünk.

- Rendőrséget értesíteni

- Értesíteni az érintett épületben tartózkodó személyeket

Annak a teremnek az ablakai, ahol G. Ákos lövöldözni kezdett
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.