A demonstráció résztvevői sérelmezték, hogy a kormány – minden előzetes vizsgálat nélkül – csalónak állította be a volt rokkantnyugdíjasokat. Az érintetteket korábban is rendszeresen felülvizsgálták, és semmilyen adat nem támasztotta alá, hogy tömeges visszaélések lennének. A statisztikák szerint az évi 90-100 ezer felülvizsgálat során mindössze néhány száz főről, legfeljebb az érintettek 1-2 százalékáról állapították meg, hogy egészségkárosodásuk már nem akkora mértékű, hogy ellátásra lennének jogosultak, de ez sem azt jelentette azt, hogy csaltak volna, csupán azt, hogy az orvosok szerint javult az állapotuk.

A kormány a rokkantnyugdíjasok számát illetően is félrevezette a közvéleményt, amikor azt állította, hogy hazánkban több mint 900 ezer rokkantnyugdíjas él. Ezzel szemben az igazság az, hogy mintegy 900 ezer olyan ember él, akinek valamilyen, rokkantsággal összefüggő ellátást állapítottak meg, de közülük legalább 450 ezren már betöltötték az öregségi nyugdíjkorhatárt, idős koruk miatt tehát rendszeres munkavégzésre már nem képesek. A fennmaradó 450 ezer korhatár alatti megváltozott munkaképességű ember a lakosság arányát tekintve egyáltalán nem számít kiemelkedőnek az EU-tagországok hasonló adataihoz képest, az sem igaz tehát, hogy az Unión belül nálunk van a legtöbb rokkant. A demonstráció résztvevői felszólították a kormányt, hogy kérjen bocsánatot az ártatlanul csalónak nevezett beteg emberektől, és valós adatokat tárjon a közvélemény elé.

A demonstrálók elfogadhatatlannak tartják a rokkantnyugdíj eltörlését. Míg az alkotmányos garanciákkal védett rokkantnyugdíj összege arányban állt a ledolgozott évek alatt befizetett járulékokkal és az átlagkeresettel, addig a helyébe léptetett ellátásokat csak az előző év átlagkeresetéből számítják ki, ráadásul bármikor csökkenthetők vagy elvonhatók. Súlyos gondot okoz a tartós betegségekkel küszködő embereknek, hogy az új ellátások rendkívül alacsony összegűek, sok esetben mindössze 28 ezer forintot állapítanak meg, ami a létfenntartáshoz sem elég, nemhogy gyógyszerre, utazásra, álláskeresésre jutna belőle. A januárban kezdődött rendkívüli felülvizsgálatokon – amelyek kapcsán a kormány előre megmondta, hogy 100-120 ezer embert vissza fog terelni a munkavilágába – féllábú, daganatos beteg, bénult emberekről állapítják meg, hogy rehabilitálhatók, vagy egészségkárosodásuk nem elegendő mértékű ahhoz, hogy bármilyen ellátást kapjanak.

A munka világából való visszavezetésből egyelőre csak az ellátások megvonása és csökkentése valósult meg, a munkahelyek még hiányoznak hozzá. Jelenleg is több mint 30 ezer megváltozott munkaképességű ember keres munkát sikertelenül, rehabilitációs foglalkoztatásra pedig a kormány kevesebbet tervez költeni, mint eddig. A MEOSZ korábban már kérte a kormányt, hogy legalább a cégektől beszedett, mintegy 60 milliárdos rehabilitációs hozzájárulást költse foglalkoztatási rehabilitációra.

A fenti intézkedések miatt súlyos egészségkárosodott emberek tízezreinek csökken és szűnik meg az ellátása, miközben a munkaerőpiacon nincsen számukra hely. A lépések már eddig is több emberi tragédiához vezettek: volt, aki öngyilkos lett, és volt, aki a rehabilitációra alkalmasnak minősítése után belehalt az évek óta tartó súlyos betegségébe.

A demonstrálók kérik a kormányt és az Országgyűlést, hogy módosítsa a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló törvényt, biztosítson számukra emberhez méltó életfeltételeket, és alakítson ki egy elfogadható rehabilitációs rendszert. A szervezetek követelik, hogy a kormány vonja vissza az embertelen és megalázó felülvizsgálatokat megalapozó rendeletet, amely nem felel meg a nemzetközi minősítési sztenderdeknek, és a spórolási szempontok helyett biztosítsa az objektív orvosi, rehabilitációs szempontok érvényesülését.

A demonstrálók felhívják a döntéshozók figyelmét, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő egészségkárosodott emberek nem okozói, hanem elszenvedői a gazdasági válságnak, helyzetük további romlása pedig humanitárius katasztrófához fog vezetni. Kérik a kormány és az Országgyűlés döntéshozóit, hogy tartsák tiszteletben az általuk hozott Alaptörvény Nemzeti Hitvallását, miszerint „Valljuk az elesettek és szegények megsegítésének kötelességét”, és intézkedéseikkel ne növeljék az elesett és szegény emberek számát.

A kormány a rokkantsági ellátórendszer átalakításakor nem folytatott érdemi párbeszédet az érintettekkel, ezért a megváltozott munkaképességű, fogyatékos embereket képviselő szervezetek kérik, hogy a jövőben a „semmit rólunk nélkülünk” elve alapján egyeztessen velük.