Mintegy 22 kórházban vizsgálták az Állami Számvevőszék munkatársai a privatizációs formákat. A kórházi menedzsment, illetve a tulajdonos önkormányzatok finanszírozási nehézségeiket a magántőke, a vállalkozók bevonásával oldották volna meg: növelték egyes kórházi-háttértevékenységek kiszervezését, az orvosok közreműködői szerződéssel való foglalkoztatását, illetve a teljes kórház-üzem magánműködtetésbe adását. Mindez az ÁSZ tapasztalatai szerint a módszer nem vált be.

A működtetők a szerződésben vállaltaknak - a működés stabilizálása, a beruházások megvalósítása és az ellátás minőségének javítása - csak részben történtek meg. Ellenben a működtetők valós pénzügyi helyzetének megítélése átláthatatlanabbá, bonyolultabbá vált, ez viszont még kockázatosabbá tette az üzemeltetést.

AZ ÁSZ megállapította: az önkormányzatok nem kérik számon az ellátás szakmai színvonalát. A kórházi működtetésre vállalkozók a kórházi osztályszerkezetet a rugalmasabb, hatékonyabb mátrix szervezettel váltották fel, így csökkentették a kiadások legnagyobb részét jelentő bérköltséget. Az orvosokat jellemzően közreműködői (vállalkozási) szerződéssel foglalkoztatták.

Az amortizáció finanszírozatlanságából fakadó hiányt a magánműködtetésbe adással járó hatékonyabb gazdálkodás sem tudta megszüntetni. A magántőke-bevonással végrehajtott beruházások a megtérülést a magasabb színvonalú és széleskörű fizetős egészségügyi szolgáltatások térítési díj bevételére alapozták. Nincs meghatározva részletesen, pontosan a fekvőbeteg ellátáshoz kapcsolódó kényelmi szolgáltatások köre, minősége. A kórházműködtetés koncentrálódása tapasztalható, kórházhálózatok működési kereteit, feltételeit, lehetséges méreteit nem szabályozza jogszabály.

A háttértevékenységek (mosás, takarítás, őrzés-védés, energetika, élelmezés) közül a legnagyobb arányban a mosást bízták vállalkozókra.