Bár az EU-csatlakozási folyamat során Bulgária, Románia, Szlovákia, Csehország és Magyarország is sokat javított a környezetvédelem helyzetén, a kevésbé látványos ökológiai kockázati tényezők túlélték az európai normák diktálta "takarítást". "Ijesztő, hogy nem tudtunk ennek a veszélyforrásnak a létezéséről, és az is, hogy még számos ilyen létezhet. Vajon hány ilyen időzített bombaként működő gyár és iparihulladék-tároló van még?" - tette fel a kérdést a múlt hétfői szerencsétlenség kapcsán Andreas Beckmann, a Természetvédelmi Világalap (WWF) Duna-Kárpátok Programjának igazgatója.

Egyes környezetvédők arra figyelmeztettek, hogy az almásfüzitői timföldgyár zagytározója sem elég biztonságos, és ha az ott tárolt, 1945 óta felhalmozódott 12 millió tonna iszap kiömlik, az a magyarországi ivóvízkészlet nagy részét veszélyeztetné. Szinten fenyegetést jelent az ivóvízre a Borsodchem kazincbarcikai üzeme, amely évi 100 ezer tonna dioxin tartalmú PVC-porral mérgezi a természetet. Ugyanez az anyag került nagy mennyiségben levegőbe az olaszországi Seveso városában 34 évvel ezelőtt, amikor egy gyár felrobbant. A toxikus melléktermék több száz állatot pusztított el, és a város nagy részét lakhatatlanná tette.

Szlovákiának is megvannak a maga mérgezőanyag-problémái. Az ország keleti felében, egy nagy területen a föld még mindig fertőzött a hűtőberendezésekben és generátorokban használt PCB-vegyületekkel, amelyek az emberi szervezetbe kerülve májrákot és más súlyos betegségeket okozhatnak.

A magyarországi események aggodalmat keltettek a bulgáriai kormány tisztviselőiben is, akik több tucat iparihulladék-tároló gátjainak vizsgálatát rendelték el. A sokszor nehézfémmel szennyezett hulladékot is tartalmazó gyűjtőhelyek hajlamosak a szivárgásra és az átszakadásra. Bulgáriában már történt is ilyen baleset: 1966-ban a zgorigradi ólom- és rézfeldolgozó üzem tározójának falai átszakadtak, a kiömlő iszapáradat 488 ember halálát okozta, és senki földjévé változtatta a környék nagy részét. A kisebb szivárgások sem ritkák a balkáni országban. Múlt tavasszal rézérchulladékot tartalmazó iszap ömlött egy víztározóból a Topolnica folyóba, kiirtva annak halállományát.

A fémfertőzött tározók máshol is okoznak problémát. Romániában az egész Duna-deltát veszélyezteti a rozsdás iszappal teli tulceai gyűjtőmedence esetleges kiömlése. A szivárgások és a medencéből eredő légszennyezés már így is tizedeli a környék halait és madarait. A Duna-deltát, amely több mint 300 madárfajnak és 45 halfélének ad otthont, az ENSZ a világörökség részévé nyilvánította.

A romániai hatóságok már bevezettek óvintézkedéseket a tulceai tározót illetően. Ezt nemcsak az ajkai iszapömléshez hasonló eset veszélye tette sürgetővé, hanem az a tény is, hogy az elmúlt két évtized legborzasztóbb ökológiai katasztrófái Romániában történtek. A 2000-es nagybányai (Baia Mare) ciánfertőzés, amely halak tonnáit ölte meg, nem a legsúlyosabb volt a szerencsétlenségek közül. A kiskapusi (Copsa Mica) koromgyárról készült képek 1989-ben az egész világot megrázták: a gyár kéményeiből ömlő, mérgező feketekorom mindent elborított: házakat, földeket, legelő juhokat és a település lakóit egyaránt. Az üzemet négy évvel később bezárták, de a légszennyezettség miatt a környéken még mindig hét évvel kisebb a várható élettartam, mint az ország többi területén. Románia 100 millió euró támogatást hívhat le az EU-alapokból a szennyezett vidékek megtisztítására.

A kelet-európai országok közös természeti kincse, a Duna, többször is jelentősen szennyeződött a rendszerváltás óta. Az egyik legsúlyosabb eset Szerbia NATO-bombázásakor történt, amikor a rakéták eltaláltak egy műtrágyagyárat és vinil-klorid-gyártó üzemet, valamint a pancsovai (Pancevo) olajfinomítót Belgrád mellett. Az üzemekből higany, dioxinok és más halálos szennyeződések kerültek a folyóba. A Száva partján található obrenovaci széntüzelésű erőmű jelenleg is veszélyezteti a Duna élővilágát is, mivel a folyók egymásba torkollanak. Az erőmű környékén a levegőben található feketeszén-koncentráció az év egyharmadában jóval meghaladja az egészséges határértéket.

Az iparihulladék-tározók helyzete Horvátországban sem teljesen megoldott, jelenleg kilenc helyszín vár a veszélyes szemét eltakarítására. Az egyik ilyen a Split közelében, Vranjicban található, évek óta bezárt azbesztgyár gyűjtőmedencéje, amelyben 7000 köbméternyi azbesztet tárolnak a mai napig.