Ötvenhat, korábban jogellenesen felmentett bíró folytatja munkáját – idézte a Magyar Hírlap információját a Hír TV. Több mint 170-en azonban a visszatérés helyett inkább az átalány-kártérítést választották. Ennek legalább két oka lehet.

Bírósági vezető csak akkor kerülhet vissza az eredeti tisztségébe, ha a posztját még nem töltötték be. Ám erre alig van példa, többen pedig nem akarnak beosztottként – legfeljebb tanácselnökként – dolgozni ott, ahol korábban akár elnökként szolgáltak. Egyes bírók pedig azért kérnek inkább kártérítést, s mennek nyugdíjba, mert így anyagilag jobban járnak.

Bírósági források szerint azok, akiknek már csak két-három éve van hátra az Európai Unió Bíróságának Magyarországot elmarasztaló döntése, illetve az Alkotmánybíróságnak (AB) a kényszernyugdíjról szóló rendelkezések megsemmisítéséről szóló határozatának kihirdetése után átmenetileg ismét hetven évre emelt nyugdíjkorhatár betöltéséig, milliókat veszíthetnek, ha ismét munkába állnak. Ez nem túl elegáns, de ügyes megoldás, hiszen az érintettek maguk döntenek úgy, hogy inkább távoznak – állítják informátoraink.

Az átalány-kártérítés összege, amennyiben a kényszernyugdíjazott bíró nem tér vissza, egyéves bruttó keresetnek felel meg. Ez az összeg a Kúrián dolgozók esetében 12-13 millió forint lehet, de nyolc-tíz millióra a helyi vagy megyei – törvényszéki –, illetve ítélőtáblai bírák is számíthatnak, hiszen az életkoruk okán többségében valamilyen vezetői poszton dolgoztak.

Az idősebbek tehát vagy ezt a pénzt kapják meg, vagy tovább dolgoznak, ráadásul akkor egy időközben elfogadott törvénymódosítás szerint le kell mondaniuk a nyugdíjukról is. Számos bíró ugyanis, amikor az általános öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte – ami eddig 62 év volt, de 2012-ig 65-re nő –, kérte a nyugdíj folyósítását is, amit azoknak, akik ismét munkába állnak, nem folyósíthatnának tovább.

A miniszterelnöknek tehát legalább részben igaza lett, amikor az AB döntése után azt mondta, hogy a bírák nyugdíjazásának rendszere marad – fogalmaznak forrásaink. Vagyis: bár formálisan visszaállították a hetvenéves nyugdíjkorhatárt – ami tíz év alatt 65-re csökken majd –, az idősebb, zömében vezetői beosztásban dolgozó generációt mégis sikerült eltávolítani. Ráadásul a foglalkoztatási feltételek változása miatt – korábbi beosztásukba nem térhetnek vissza, aki mégis dolgozna, annak a nyugdíjáról le kell mondani, s ha valaki menni akar, annak tízmilliós összeget kínálnak – maguk kérik, hogy ne kelljen többet ítélkezniük.

Tavaly még dolgozni akartak

A tavaly nyári alkotmánybírósági határozat után – amikor kimondták, hogy a nyugdíjkorhatár radikális és azonnali csökkentése alaptörvény-ellenes – a kényszernyugdíjazottak minden lehetséges fórumon küzdöttek azért, hogy kapják vissza eredeti beosztásukat. Kérték a köztársasági elnöktől, hogy vonja vissza a megsemmisített jogszabályra alapozott felmentő határozatokat – ezt közjogi érvénytelenségre hivatkozva meg is tehette volna –, munkaügyi pert kezdeményeztek, sokan pedig a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordultak.

Később az Európai Bizottság által kezdeményezett kötelezettségszegési eljárásban az Európai Unió Bírósága is nekik adott igazat, mégsem helyezték őket vissza korábbi státusukba, hanem pereskedni kényszerültek. Miközben mindenki tudhatta: az AB-határozat után csak egyféle ítélet születhet.

Kiderült azonban, hogy a helyzet nem ennyire egyértelmű, mert a munkaügyi bíróságok többnyire csak a bírói jogviszony helyreállításáról határoztak, és eredeti beosztásába csak néhány embert helyeztek vissza. Az ő esetükben pedig az Országos Bírósági Hivatal által megbízott ügyvédi iroda rendkívüli perorvoslatot kezdeményezett, és mindenki borítékolja, hogy a Kúria nem teljesen véletlenül kiválasztott tanácsa megváltoztatja majd a kifogásolt ítéleteket.

Mára viszont sikerült addig jutni, hogy a kényszernyugdíjazott bírák zöme szinte örül annak, hogy távozhat. Mindez azonban elég sokba kerül az adófizetőknek. A jogellenesen felmentett bírák hónapokig otthon ültek, de az erre az időszakra járó illetményüket ki kell fizetni, ami összességében meghaladja az egymilliárd forintot. A munkájukra pedig szükség lett volna, hiszen több bíróság is jelentős ügyhátralékkal küzd.

Az átalány-kártérítés is elég jelentős summa: ha ezzel a lehetőséggel tényleg több mint 170-en kívánnak élni, az fejenként tízmillióval számolva 1,7 milliárd forintot tesz ki. Így a kormány elkapkodott intézkedése nagyjából hárommilliárdot visz el, nem beszélve arról, hogy a kényszernyugdíjazottak státusára új embereket kell felvenni, és a bírói kar csaknem tíz százalékának felállítása az ítélkezési munkában is zavarokat okozott.

Az unió is sürgeti a kényszernyugdíjazottak helyzetének rendezését

Az ügy egyébként még nincs lezárva. Viviane Reding, az Európai Bizottság alapjogi biztosa április 25-én levelet küldött a közigazgatási és igazságügyi miniszternek, kérve a bírók nyugdíjkorhatárával kapcsolatos európai bírósági ítélet teljesítését. Annak pedig csak az felelne meg, ha mindenki visszakapta volna az eredeti beosztását. Erre a portugál Rui Tavares is figyelmeztetett, aki az Európai Parlament számára készített a negyedik alkotmánymódosítást és több más konkrét intézkedést is elítélő határozattervezetet.