A rendelkezésre álló korlátozott pénzügyi feltételek miatt a rendőrség egyelőre letett „a Kalasnyikov-rendszerű gépkarabélyok rendszerből történő teljes kivonásáról” – közölte a Népszabadság kérdésére válaszolva az ORFK. A kérdést még hetekkel korábban tettük fel írásban a rendőrség illetékeseinek, azt követően, hogy a Blikk egy olyan tűzoltóról készült fotót közölt, aki egy Kalasnyikovval a kezében fut egy akadályversenyen. A lap ezzel a fotóval illusztrálta a tűzoltók tervezett felfegyverzéséről szóló írását.

Később a Belügyminisztérium illetékesei lapunknak elmondták: a minden hivatásos állományú belügyi dolgozó számára kötelező lőkiképzés célja nem a tűzoltók felfegyverzése, hogy esetleg később rendészeti feladatokra is bevethessék őket – ennek a lehetőségét egyébként a róluk szóló törvény is kizárja. A lőkiképzés része a rendészeti alapképzésnek, amit minden hivatásosnak teljesítenie kell. Az akadályversenyen Kalasnyikovval futó tűzoltóról szólva pedig belügyi források azt közölték: azért volt nála Kalasnyikov, mert a versenyen minden indulónak azonos súlyú és fogású fegyverrel kellett versenyeznie. 

De milyen céllal tartják még a rendszerben a rendészeti szerveknél a kifejezetten katonai célra kifejlesztett, nagy tűzerejű gépkarabélyokat? 

A rendőrségnél a rendszerváltozásig, sőt még egy ideig azt követően is, minden rendőrnek volt saját géppisztolya, gázálarca és katonai rohamsisakja. Nemcsak az egyenruhásoknak, a nyomozóknak, sőt az irodájukból csak ritkán kimozduló vizsgálóknak is. „Ha támad a NATO, a rendőröknek legyen mivel felvenni a harcot” – így indokolta egy a rendszerváltást idején magas beosztást betöltő rendőrtiszt, hogy miért kellett minden rendőr kezébe Kalasnyikovot adni.

A NATO már nem ellenség, a Kalasnyikovokat azonban csak nem vonták ki a rendszerből. Az elmúlt húsz évben az ORFK és a Belügyminisztérium  éppen hivatalban lévő vezetése többször is tervezett átfogó fegyvercserét, s bár az állomány nagy részének a szolgálati pisztolyát korszerű fegyverekre cserélték, a jó öreg Kalasnyikovok továbbra is megmaradtak. Csakhogy a nyomozók szekrényeiből eltűntek a gépkarabélyok, a gázálarcokkal és a páncél-rohamsisakokkal együtt. 

Eladták? Alkatrésznek használták fel őket? Az ilyen és hasonló kérdésekre többszöri próbálkozásunk ellenére sem kaptunk választ a rendőrség illetékeseitől. Írásban feltett kérdéseinkre az ORFK sajtóügyelete azt a választ adta: „A meglévő Kalasnyikov-rendszerű gépkarabélyok speciális szolgálati feladatokat ellátó állomány részére vannak biztosítva”. További részleteket azonban nem közöltek, így arra a kérdésre sem válaszoltak, hogy amúgy lenne-e vevőjük a meglévő Kalasnyikov-készletre? Adtak-e el az elmúlt években Kalasnyikovokat, ha igen, kiknek és mennyiért?

Úgy tudjuk, a határrendészet járőrei javarészt még ma is Kalasnyikovokkal járőröznek a zöldhatáron, de hogy egyebekben hol „használják” még ezeket a pusztító tűzerejű fegyvereket, nem tudni. Mint ahogy azt sem, hogy mikor sikerült a rendőrségnek megszabadulnia katonai fegyvereitől.