Az Alkotmánybíróság (Ab) szerint nem sérti senkinek a magánszférához fűződő jogait a Terrorelhárítási Központ (TEK) azzal, hogy bírói jóváhagyás nélkül, csupán miniszteri engedély birtokában bárkit titokban megfigyelhet. Az Eötvös Károly Intézet viszont ezt alkotmánysértő hatalmaskodásnak tartja, ezért nyújtott be tavaly nyáron alkotmányjogi panaszt a testülethez.

A jogvédők azt sérelmezték, hogy „életünk legérzékenyebb, legintimebb részének kifürkészése nem az alapjogok érvényesülését végső soron kikényszeríteni hivatott független és pártatlan bíróság, hanem pusztán a kormány érdekeit kiszolgáló, igazságügyet felügyelő miniszter döntésén múlik”.

Az Ab az alkotmányjogi panaszt – miután a személyes érintettséget megállapította –, érdemi vizsgálatra befogadta, ami az intézet szerint „fontos szakaszgyőzelem a jogvédelem szempontjából”, végül azonban megalapozatlanságra hivatkozva az indítványt elutasította.

Az intézet szerint az Ab helytelen érveken alapuló hibás döntést hozott. A bírák többsége nem lát kivetnivalót abban, ha pártpolitikai szereplő döntésén múlik, hogy egy kormány alá rendelt szerv mikor és milyen indokból hatol be titokban a polgárok hálószobájába és hallgat le telefonokat, amit azonban a jogvédők visszautasítanak.

A határozatban foglaltak szerint a nemzetbiztonsági kockázatok kivédése politikai döntéseket igényel, így az a végrehajtó hatalom hatáskörébe tartozik. Ebből pedig okszerűen következik az Ab szerint, hogy a nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtés során az igazságügyért felelős miniszter járjon el engedélyezőként.

A megfigyeltek alapvető jogainak garanciáját az Ab ebben az esetben két, a parlamenthez kötődő intézmény működésében, nevezetesen az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának és az alapvető jogok biztosának vizsgálati és intézkedési jogosítványaiban látja. A testület szerint ezek a szervek hatékony ellenőrzést gyakorolnak a TEK titkos információgyűjtéssel összefüggő tevékenységének engedélyezése felett.

Az Alkotmánybíróság ugyanakkor - és ez a jogvédők szerint a semminél éppen csak egy kicsivel több - előírta, hogy a miniszter a titkos információgyűjtés engedélyezéséről hozott titkos határozatát köteles legalább indokolni.

Az Eötvös Károly Intézet álláspontja viszont az, hogy az engedélyezésre jogosult miniszter jogállásánál fogva alkalmatlan a magánszféra védelmének és a titkos információszerzés mellett szóló érveknek az elfogulatlan és szakszerű mérlegelésére, így nem is nyújthat megfelelő védelmet az egyéneknek.

Az alapjogok mibenlétét értő ember számára képtelen az a logika, hogy a nemzetbiztonsági megfigyelés „politikai természete”, politikai motiváltsága kényszerűen diktálja a nemzetbiztonsági célú lehallgatások miniszteri engedélyezését, miközben a rendőrség által bűnüldözési célból folytatott megfigyelések bírói engedélyhez kötöttek – érvelnek a jogvédők.

Az Alkotmánybíróság ott is téved – fogalmaznak –, amikor azt gondolja, hogy a jogszerű megfigyelésnek lehetnek politikai céljai. A megfigyelés szakpolitikai szempontjainak szerintük mindig olyan jogi alapokon kell hogy nyugodniuk, amelyek alkalmasak bírói a felülvizsgálatra is.

„Feltéve, de részünkről értelemszerűen nem, csak az Alkotmánybíróság által megengedve, hogy a titkos információgyűjtés bármely formája alapulhat puszta miniszteri engedélyen, éppen az olyan célból végzett titkos megfigyelések engedélyezése maradhat a legkevésbé bírói kontroll nélkül, amelyek esetében az alapjog korlátozását politikai megfontolások is vezérlik” – érvelnek.

„Az indítványozók közössége, ahogy a jogállam többi híve – az Ab e döntésével ellentétben – úgy tekint az alapjogokra mint a polgárok által jogi úton kikényszeríthető jogosultságokra, amelyek érvényesülése semmilyen esetben sem mellőzheti a független bírói jogvédelmet” – fogalmaz közleményében az intézet.

A jogvédők úgy vélik, a nemzetbiztonsági bizottság és az alapvetőjogok biztosa még együttesen sem képes a bíróságokkal összevethető hatékonyságú védelmet nyújtani a szabadság és az emberi méltóság számára az azokat fenyegető titkos megfigyelésekkel szemben.

Mindezeket szem előtt tartva az Eötvös Károly intézet továbbviszi az ügyet. Ezzel kapcsolatban figyelmeztetnek rá, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntéseiben hatékony külső kontrollt és a megfigyelés engedélyezésének mércét adó törvényi tényállásokat követel meg, a jelenlegi szabályozás viszont egyik garanciát sem biztosítja.

Az igazságügy-miniszter nem minősül sem külső, sem hatékony kontrollnak, a nemzetbiztonsági bizottság és az ombudsman ellenőrzése pedig, bár külső, de nem hatékony, hiszen a biztos is csak a belügyminiszter által meghatározott rendben léphet be a TEK helyiségeibe – érvelnek. Hangsúlyozzák emellett, hogy a TEK titkos megfigyeléseit - ellentétben a rendőrségi törvénnyel - nem kötik konkrét tényállásokhoz.

Az Eötvös Károly Intézet mindezek alapján kérelem fordul a strasbourgi bírósághoz a magyar kormánnyal szemben az Emberi Jogok Európai Egyezménye 8. cikkének megsértése miatt, amely szerint „mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák”.

A jogvédők szeretnék felderíteni azt is, hogy azok a szervek, amelyek kezébe az Alkotmánybíróság a magánszférához való jog érvényesülését helyezi - vagyis az igazságügy miniszter, a nemzetbiztonsági bizottság, illetőleg az ombudsman - ez idáig gyakoroltak-e érdemi ellenőrzést a terrorelhárító szerv működése felett. Ennek eredményéről a közvéleményt tájékoztatni fogják.

Az intézet ugyanakkor el kívánja érni azt is, hogy Magyarországon érdemi társadalmi párbeszéd induljon a titkos megfigyelések ügyében.