Vona: A Jobbik a halált is vállalók útján
Vona Gábor, a Jobbik elnöke júliusban jelentette be, hogy pártja civil szervezetekkel közösen „minden eddiginél nagyobb” tömegtüntetést szervez szeptemberben a devizakárosultak érdekében. Szeptemberben aztán jött az újabb bejelentés: a „minden eddiginél nagyobb demonstráció” október 23-án lesz, méghozzá Kormánykárosultak Nagygyűlése néven.
A devizahitelesek megmentésének szándéka kibővült más témákkal, így például a közbiztonság javításával, a munkahelyteremtéssel, a magyar föld védelmével. Vona később közölte, hogy a Jobbik nem a párt nagygyűléseként tartja számon a rendezvényt: várnak mindenkit, akit az eddigi fideszes és szocialista kormányok tönkretettek.
A Jobbik pont fordítva működik, mint szélsőjobboldali előképe, a Csurka-féle MIÉP. Utóbbi fénykorában képes volt tömegeket utcára vinni, a választásokon azonban mérsékelt sikerrel szerepelt. A Jobbik jellemzően csak pár ezer embert tud mozgósítani (vagy még annyit sem), cserébe viszont lényegesen eredményesebb a választásokon.
Most az átlagosnál többen jöttek össze, becsülhetően mintegy három-négyezren, de a rendezvény így is távol állt attól, hogy – a pártelnöki beharangozónak megfelelően – minden eddiginél nagyobb demonstrációnak minősíthessük.
A dizájn nem sokat változott az elmúlt évek során: domináltak az árpádsávos és nagy-magyarországos jelképek. Lassan már szót sem érdemel, hogy a jobbikos összejöveteleken felsorakoznak olyanok, akik a betiltott Magyar Gárda szerelésére kísértetiesen emlékeztető gárdaegyenruhát viselnek. Nem okoz feltűnést az sem, ha a beszédeket időnként „Mocskos zsidók!” közbekiabálások tarkítják.
A rendezvény a Vértanúk terétől, a Vidékfejlesztési Minisztérium mellől indult. A jelenlévők „traktorral felvezetett vonulással” mentek át a Deák térre. A jobbikos politikusok közül elsőként Murányi Levente szólalt fel, aki az ötvenhatos forradalom résztvevőjeként emlékezett vissza az akkori harcokra. Napjainkra áttérve úgy vélte, csak a Jobbik hajlandó tenni a magyar szabadságért. Ezért – állapította meg – nincs értelme más pártra szavazni.
Z. Kárpát Dániel főként a bankokat ostorozta. Szerinte a bankok mindenkit kifosztanak, akinek bankszámlája van. Annak részeként, hogy a Jobbik megszünteti Magyarországon a kiszolgáltatottságot, bejelentette egy „devizahiteles koordinációs központ” létrehozását. Robert Winnicki, a lengyel Nemzeti Mozgalom – a „lengyel Jobbik” – vezetője arról biztosította az egybegyűlteket, hogy a magyar nemzetnek joga van a saját földjén saját magát kormányoznia.
Vona Gábor közölte, hogy 1956-ban három út létezett. Voltak, akik gyűlölték a forradalmat és a forradalmárokat, mások a szívük mélyén talán egyetértettek velük, de „behúzták a függönyöket” és „kényelmes hazugságokba menekültek”. És voltak, akik az utcára mentek: akár a halált is vállalták a szabadságért, a jólétért és az igazságért. A harmadik út a valódi út, a Jobbik útja – mondta.
Kifejtette, hogy napjainkban is ugyanez a három út létezik. Akik az első csoportba tartoznak, azok a Műegyetemnél, a baloldallal ünnepelnek, akik pedig a másodikba, azok a Hősök terén, Orbán Viktorral. A szocialisták nem akarnak mást, csak a hatalmat visszaszerezni ("Bajnai, Gyurcsány és Mesterházy egy szörny három feje"). A Fidesz is ugyanúgy a hatalmat akarja, ahogyan az MSZP. Hazugság, csalás, lopás, hazaárulás – Vona Gábor szerint más színű pántlikával bekötött dobozban, de a Fidesz és az MSZP is ezt kínálja az országnak.
Az egymástól való rettegésből él mind a kettő, ezért csak együtt lehet megszabadulni tőlük – hirdette meg a Jobbik kétfrontos harcát Vona Gábor, aki nem félti a demokráciát, „mert az nem is volt”. Megtudtuk továbbá, hogy a Jobbik nem a hatalmat akarja, hanem a hazájukat szeretné visszaadni a magyaroknak. Majd a pártelnök bejelentette: „felkészültünk arra, hogy Magyarországot kormányozzuk”.
