A 2006 őszi eseményekkel foglalkozó, aláírás nélküli bejegyzés szerint "míg az egyik oldal a demokratikusan megválasztott kormányzat elleni puccskísérletről, a törvényes rend – legfeljebb gyakorlatlansággal párosuló – fenntartásáról beszél, addig a másik oldal a békés tüntetőkkel szembeni, tudatosan és tervezetten brutális fellépésként láttatja az eseményeket".

A bejegyzés szerint ezen értékelések mögött mindkét oldalon egyaránt áll valóságmag, politikai számítás és irracionális félelmekre épülő világmagyarázat is. "Egy biztos: a rendszerváltás óta eltelt időszak egyik legsúlyosabb traumáját élte át a politikai közösség hat évvel ezelőtt, amelynek kritikus és önkritikus elemeket egyaránt tartalmazó feldolgozása, vagy legalábbis annak megkezdése nélkül nem jutunk közelebb a minimális közös nevezők meghatározásában".

A bejegyzés felidézi az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése utáni "mai ismereteink szerint spontán tiltakozást kezdődött a Parlament előtt", amelyet a szerző(k) szerint a rendőrség tévesen választási gyűlésnek minősítve a nemzetközi emberi jogi kötelezettségekkel összhangban nem oszlatott fel. Felidézi a másnapi tévéostromot is, s az ezt követő állandósult Kossuth téri tüntetést. Megállapítja, hogy "mindennapossá váltak a késő esti rendzavarások, a rendőrökkel szembeni erőszakos cselekmények Budapest belvárosában, amelyekkel szemben határozottan, esetenként az arányosság keretein túl lépett fel a rendőrség".

Hozzáteszi: az akkor legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz és a szélsőjobboldalhoz húzó rendzavarók egyes vezetői között élő kapcsolat, kommunikáció jött létre. A bejegyzés szerint az események azután október 23-án érték el csúcspontjukat, amikor az immár begyakorlott rendzavarók sikerrel húzták rá a Fidesz-tüntetésről távozó békés tömegre a tömegoszlatásba kezdett rendőröket. "Ekkor az azonosító számot nem viselő rendőrök az összekeveredett tömeggel szemben – számos esetben nemcsak aránytalanul, de indokolatlanul is fellépve – szétválasztás nélkül alkalmaztak csapaterőt".
 
A szöveg megállapítja, hogy "a kormányzat az alapvető feladatukat ellátni képtelen, egymással rivalizáló rendőri vezetőket pedig nem leváltotta, hanem kifejezetten elismerésben részesítette". Hozzáteszi, hogy "az ellenzék kimondatlanul is a tüntetők mellé állt, legitimnek beállítva a kormánnyal szemben bármilyen eszköz alkalmazását". 

Ami a felelősöket illeti, kijelenti, hogy mivel a rendőrséget a kormányzat irányítja, a felelősség döntő részét az akkori kormánynak kell viselnie. "A kormányzat részéről hiba, sőt, morális értelemben bűn volt az, hogy a törvények adta irányítási lehetőségeivel nem élt: amikor a televízió élőben adta az Astoria környéki tömegoszlatást, kellett volna lennie felelős politikai vezetőnek, aki azonnal leállítja a vétlen, békés tüntetőket is érintő erőszakot". 

Azt is kijelenti, hogy nem elhanyagolható az ellenzék felelőssége sem, "mivel a Gyurcsány-kormány bármi áron való eltávolításának célját kitűzve olyan politikai hátországot adott a rendbontóknak, amely nélkül az események aligha eszkalálódtak volna. A rendőrséggel szembeni általános bizalmatlanság keltése, ezzel pedig a közrendvédelem gyengítése a Fidesz részéről pedig még a 2010-es kormányváltást követően is folytatódott, amikor a semmisségi törvényben deklarálta az új kormánytöbbség, hogy a rendőr szinte fogalmilag hazudik".
 
Végezetül megállapítja, hogy 2006 őszén, mindenekelőtt október 23-án semmi nem úgy működött, ahogy azt egy jogállamtól elvárnánk. "A politikai baloldal tagadta vagy jelentéktelenítette a jelentős számú és súlyos rendőri túlkapásokat, míg a politikai jobboldal szabadságharcosokká stilizálta a rendbontókat. A kormányzat nem vagy csak kis mértékben és elkésve vállalta a politikai felelősséget a rendőri vezetés hibáiért, a jogsértések reparációját pedig nem biztosította, eközben az ellenzék kiengedte a politikai karanténból a szélsőjobboldali rendbontókat, illetve hatalmi számításból hagyta, hogy a rendőrségbe vetett közbizalom súlyosan erodálódjon. Az egésznek pedig a magyar demokrácia látta kárát".