Lehet-e frakciója a Demokratikus Koalíciónak (DK)? – erről a kérdésről második alkalommal tárgyal az Alkotmánybíróság (Ab) a hétfői teljes ülésén. Egyébként már a pártszakadáskor vita folyt arról, hogy a DK megalakíthatja-e a saját képviselőcsoportját a parlamentben.

Az Országgyűlés alkotmányügyi és ügyrendi bizottsága 2011 őszén azonban, amikor Gyurcsány Ferenc és kilenc képviselőtársa kivált az MSZP-ből, úgy döntött, hogy a DK esetében is az általános szabályt kell alkalmazni: a valamely frakcióból kilépett vagy kizárt képviselő csak hat hónap múlva csatlakozhat másik képviselőcsoporthoz.

Azt ugyanakkor senki nem vitatta, hogy fél év múltán Gyurcsányék megalakíthatják majd a saját frakciójukat. A kormánypárti többség azonban 2012 áprilisában – alig pár nappal a hat hónap letelte előtt – ezt egy huszárvágással megakadályozta.

A házszabályi rendelkezések módosításával kimondták: „képviselőcsoport alakítására a képviselők előző általános választásán országos pártlistát állító és mandátumot szerző” képviselők jogosultak. Ugyanakkor a frakció létrehozásához szükséges létszámot tízről tizenkettőre emelték, tehát a DK számára még egy teljesíthetetlen feltételt szabtak.

A DK szerint a módosítások sértik az alaptörvénynek azon pontjait, amelyek szerint a képviselők jogai és kötelezettségei egyenlők, s „tevékenységük összehangolására a Házszabályban meghatározott feltételek szerint országgyűlési képviselőcsoportot alakíthatnak”. Hangsúlyozzák emellett, hogy nem volt alkotmányos indoka a frakcióalakításhoz szükséges létszám emelésének.

Az Ab-nek most ezekről a kérdésekről kell döntenie. Ha helyt ad az indítványban megfogalmazott kifogásoknak, Gyurcsányék már ebben a ciklusban frakciót alakíthatnak, ami anyagi előnyökkel jár – a képviselőcsoport támogatásban részesülhet –, ugyanakkor több alkalommal szólalhatnak fel a parlamentben.

A keddi teljes ülésen a testületnek több olyan indítvány befogadhatóságáról is döntenie kell, amelyben vitatják az Országos Bírósági Hivatal elnökének az egyes kiemelt ügyekben eljáró bíróság kijelölésére vonatkozó jogát. A hivatal vezetője a hatályos szabályok szerint egyes büntető- vagy polgári peres eljárások lefolytatására – feltéve, hogy a hatásköri szabályok szerinti bíróság azt a jelentős ügyhátralékra hivatkozva kezdeményezi – más bírói fórumot jelölhet ki.

Az indítványozók szerint ez sérti a törvényes bíróhoz való jogot, és ezért ellentétes alaptörvénnyel, illetve az emberi jogok európai egyezményével. Mások felvetik, hogy más bíróság kijelölése esetén csak az ügyészség képviselőjét kell meghallgatni, ami a tisztességes eljáráshoz való jogot is sérti.

Az ügyek áthelyezése kapcsán korábban megfogalmazta aggályait az Európa Tanács alkotmányügyi kérdésekben illetékes tanácsadó testülete, a Velencei Bizottság, s ez felvetődött az Európai Parlamentben az alaptörvény negyedik módosításáról e héten folytatott vita során is.

Ki a jobb a szövegértésben?

Kedden az Ab elsőként foglalkozik olyan népszavazási kezdeményezéssel, amelyben az Országos Választási Bizottság (OVB) elutasító határozata ellen már a Kúriához nyújtottak be kifogást. Korábban az OVB döntéseit az alkotmánybírák vizsgálták felül, 2012 januárjától azonban ilyen ügyekben a Kúria az illetékes.

„Egyetért-e Ön azzal, hogy a pénzintézetek a fogyasztói kölcsönszerződéseket utólag egyoldalúan ne módosíthassák?” – ezt bocsátotta volna népszavazásra a kezdeményező, de az OVB az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadta, mert a testület szerint a kérdés nem egyértelmű. A Kúria osztotta a választási bizottság álláspontját.

Az OVB a kifogásolt határozatában azzal érvelt, hogy a „hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 210. § (3) bekezdése értelmében a fogyasztóval kötött kölcsönszerződésben az ügyfél számára kedvezőtlenül kizárólag a kamatot, díjat vagy költséget lehet egyoldalúan módosítani. Egyéb feltétel – ideértve az egyoldalú módosításra okot adó körülmények felsorolását is – egyoldalúan nem módosítható az ügyfél számára kedvezőtlenül”.

„E szabályokat figyelembe véve az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés alapján a választópolgárok nem tudják egyértelműen eldönteni, hogy milyen jogalkotást támogatnak szavazataikkal.” A testület szerint ugyanis „nem egyértelmű a kérdés alapján az sem, hogy a kérdésben megfogalmazott tilalom csak az ügyfelek számára terhes szerződésmódosítást zárja ki, vagy a számukra kedvező módosítást is”.

Az OVB-nek – és a Kúriának – egyfelől bizonyára igaza van, hiszen egyetlen adós sem akarhatja, hogy a szerződéses feltételek számára kedvező módosítását is kizárják. Csakhogy a szövegértéssel kapcsolatban mutatkozik némi gond: a kérdés arról szólt, hogy a népszavazás kezdeményezője a szerződéseknek az utólagos egyoldalú módosítását zárná ki. Vagyis: nem önmagában a módosítást, hanem a kontraktus egyoldalú – tehát az adós hozzájárulását nélkülöző – megváltoztatását ellenzi.

Az alkotmánybírák most törhetik a fejüket, hogy elfogadják-e a referendumot kezdeményező személy azon érvét, amely szerint a Kúria határozata sérti a jogállamiság elvét, mert a kérdés valóban eléggé egyértelműnek tűnik.