Helyszíni, nyilvános ülést tartott csütörtökön a Győri Egyházmegye hivatalos helyiségében a Győri Törvényszék. Mint korábban már beszámoltunk róla, kedden kezdődött meg annak az ügynek a tárgyalása, melynek vádlottja az egyházmegye egykori számvevője, s könyvelője. A vád szerint T. Gy. különösen jelentős értékre folytatólagosan elkövetett sikkasztás miatt áll a bíróság előtt, H. L.-nét, a könyvelőt ugyancsak sikkasztással vádolják.   

Az a vád ellenük, hogy – az egyébként munkaköri leírással nem rendelkező szakemberek – a püspök és a gazdasági bizottság tudta nélkül jogosulatlanul utaltak ki pénzt tiszteletdíjként papoknak, s más egyházi alkalmazottaknak, civileknek, önmaguknak, illetve a költségvetésben nem szereplő összegeket jutattak templomok felújítására.

A fő tétel egy balatonszepezdi, száz személyes üdülő, a hozzá tartozó két telekkel. Ezeket az egyházmegye előlegéből alapított, ostyasütésre, s a vádlottak elmondása szerint az egyház gazdasági tevékenységére létrehozott bt. – melynek beltagja T. Gy., kültagja pedig az egyházmegye akkori és jelenlegi jogásza volt – a saját nevére vásárolta meg.

A balatonszepezdi üdülő értéke felújítva, berendezve, a telkekkel együtt most 261 millió forint. Az akkori, ennél kevesebb vételárat az egyházmegye pénzéből egyenlítette ki a számvevő, de az  ellenőrzés hiányában ez az engedély nélküli tranzakció nem tűnt fel senkinek.  Az üdülőt végül az egyházmegyének adták ajándékozás jogcímén. T. Gy. többek között arra hivatkozik, hogy  volt egy máig vissza nem vont felhatalmazása a püspöktől, miszerint a hivatal gazdasági, pénzügyi és számviteli  ügyeiben helyette eljárhatott, sőt szerződéseket is köthetett.

Pápai Lajos az eléje tárt dokumentumról azt mondta, hogy nem emlékszik erre a felhatalmazásra, valószínűleg automatikusan írhatta alá, amikor elé tették. Ez azonban engedély nélküli kifizetésekre semmiképpen nem jogosította fel a számvevőt, hangoztatta a megyéspüspök.

Pápai Lajos szerint úgy derült fény a vádlott sikkasztására, hogy meglátták T. Gy. és H. L.-né számlájának kivonatát, s azon lényegesen magasabb fizetés szerepelt, mint ami járt volna nekik. Akkor elbocsátották őket, bár T. Gy. egy ideig visszajárhatott segíteni az év végi zárszámadásban. Megállapodtak velük, hogy visszafizetik a pénzt, s akkor még nem tettek feljelentést ellenük. Később azonban más ügyek is előkerültek. Hiányzott például csak a meghamisított bankszámlán szereplő 2 millió forint euró.

Megjelent az egyházmegyén egy balatonszepezdi vállalkozó is, akinek a telke határos volt az üdülővel, s hozzájárulást kért egy építkezéshez. A püspöki hivatal számára akkor vált világossá – mondta a püspök -, hogy egy olyan panziót kötnek a nevükhöz, ami sohasem volt a tulajdonuk. Ezek után viszont a kárenyhítés érdekében ők javasolták, hogy a tényleges tulajdonos betéti társaság adja ajándékba az üdülőt az egyházmegyének. Ez meg is történt, bár az első rendű vádlott állítja: ezt ő maga ajánlotta fel, kérés nélkül az egyháznak.

A püspök a törvényszék elé tárt egy útmutatót, melyben a püspöki kar titkársága értelmezi az egyházmegyék számára a különböző kifizetések adómentességét. Ezek szerint egyházi szertartásokét és szolgáltatásokért  a perselypénzből és adományokból származó összeg erejéig adómentesen fizethettek, ha  az érintettek  havi juttatásban is részesültek. Az ilyen kifizetések tehát az adózás szempontjából rendben lettek volna, ám a vádlottak az ő engedélye és tudta nélkül cselekedtek, mondta.

A két vádlott határozott kijelentése szerint viszont ők a püspök tudtával teljesen adómentesen juttatták a dolgozóknak a 13. havi fizetéseket is. A püspök azt mondta, a 13. havi fizetésekről tudott, de arról nem, hogy azt mi módon utalták át az alkalmazottaknak. A törvényszéki szembesítés ez ügyben eredménytelen maradt.

Az engedély nélkül  kifizetett munkahelyi kölcsönök kapcsán a  püspök hangsúlyozta: csak az a kiutalás volt  szabályszerű, amit ő engedélyezett. Szóba került, hogy nem egyházi személyek is részesültek kölcsönben. A püspök elismerte, hogy a saját  öccsének egyszer  valóban utaltak át pénzt, de miután testvére hozzájutott egy eladott lakás árához, vissza is fizette azt.  

Glegyák Jenő, a volt számvevő ügyvédje érdeklődésünkre úgy fogalmazott: T. Gy. beismerésben van, ám szerint lényegesen enyhíti a helyzetet, hogy a vádlott még az önmagának kiutalt tiszteletdíj jelentős részét is a templomfelújításra fizette ki a sokszor az egyháznak is számla nélkül dolgozó vállalkozóknak.