A gyerekek 17 százalékát bántalmazták szexuálisan
A kutatást Szerbiában, Bosznia-Hercegovinában és Horvátország is elkészítették. Magyarországon tizenegy iskola 446 felső tagozatos tanulóját, többnyire 13-15 éves fiúk és lányokat kérdeztek arról, hogy hallottak-e már a szexuális bántalmazás fogalmáról, beszéltek-e erről valakivel, történt-e már velük ilyen, ha igen, milyen körülmények között. A felmérésben nagy létszámú, belvárosi, hátrányos helyzetű gyerekeket tanító, külső kerületi, kisebb és falusi iskolák tanulói egyaránt részt vettek. (A megkeresett iskolák többsége azonban elutasította a részvételt, ami a készítők szerint arra utal, hogy nem nyitottak a diákok ilyen jellegű gondjaira.)
Tóth Melinda, Fővárosi Önkormányzat Módszertani Gyermekvédelmi Szakszolgálatának munkatársa elmondta, hogy a cél az volt, hogy minél több információt szerezzenek a gyerekek ellen irányuló szexuális bántalmazásról, hiszen erről a területről a téma érzékeny volta miatt kevés az információ.
A megkérdezett tanulók több mint 80 százaléka már hallott szexuális bántalmazásról, elsősorban interneten, tévében, de csak 46 százalékuk beszélgetett erről valakivel és mindössze negyedük az iskolában. A gyerekek harmada jelezte, hogy van bántalmazott gyerek a környezetében.
Ami a saját tapasztalataikat illeti, a tanulók kilenc százaléka számolt be arról, hogy egy felnőtt úgy ért hozzá, úgy simogatta, hogy az számára kellemetlen volt. A gyerekek négy százaléka kapott már szerelmes üzenetet felnőttől, és három százalékuknak mutatott felnőtt olyan fényképet, videót, amelyen meztelen emberek szerepeltek. A tanulók 3,4 százalékát kérte felnőtt szexuális együttlétre, vagy mutatta meg a nemi szervét webkamerán nekik. A gyerekek hat százalékával többször is előfordultak a fenti dolgok, egy százalékuk pedig folyamatosan szenved szexuális bántalmazástól.
Nagy szerepe van az internetnek a gyerek-felnőtt ismeretségek, adott esetben bántalmazó kapcsolatok létrejöttében. A diákok 21 százaléka említette, hogy kérte már felnőtt arra, hogy chateljenek, webkamerázzanak, 16 százalékuk pedig, hogy egy felnőtt arra kérte, hogy küldjön magáról képet, videót. Szintén 16 százalék jelezte, hogy egy idegen felnőtt arra kérte az interneten, hogy találkozzanak személyesen. A gyerekek a szexuális bántalmazásokat legtöbbször „tűrték”, de sokan jelezték, hogy „dühöt éreztek”, szólni azonban kevesebb mint a felük szólt a szüleinek. Ez nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a bántalmazások jelentős része otthon történt.
Tóth Melinda kiemelte, hogy a képet árnyalja, hogy csak olyan gyerekek vehettek részt a kutatásban, akik írásbeli engedélyt hoztak a szüleiktől. A tanárok azonban jelezték a készítőknek, hogy sokszor éppen azok a gyerekek nem kaptak engedélyt, akiket szerintük érinthet a téma, akiknél felmerült a szexuális bántalmazás gyanúja.
206 tanár is részt vett a kutatásban. Őket arról kérdezték, hogy milyen ismeretiek vannak a gyerekek szexuális bántalmazásáról, milyen dilemmákkal szembesülnek, amikor ilyen tanulóval találkoznak. A tanárok fele azt mondta, hogy rendelkeznek ismeretekkel a témáról, ugyanakkor több mint harmaduk bevallotta, hogy nagyon keveset tud a bántalmazott gyerekekről. Kiderült, hogy többségük tisztában van azzal, hogy a gyerek fokozott szorongása, magatartászavara, rossz teljesítménye utalhat szexuális bántalmazásra, azt azonban nem tudták, hogy a szexuálisan kihívó magatartás is lehet ennek jele.
- Szinte minden iskolában említettek a tanárok egy-két konkrét esetet, hozzátéve, hogy hiába jelezték a gyerekvédelemnek, vagy hogy szülői engedély nélkül még pszichológushoz sem küldhetik a gyerekeket - magyarázza Tóth Melinda.
A tanárok szerint a feljelentés elmulasztásában lehet szerepe annak, hogy a pedagógus fél a szülőktől, a közösség bosszújától, vagy éppen a gyereket félti saját családjától. Voltak, akik szerint azért is dönthet a hallgatás mellett egy tanár, mert nem bízik abban, hogy a hatóságok meg tudják oldani a problémát. Örvendetes, hogy szinte senki nem mondta, hogy nem tudja, hogy kiket kell értesítenie.
- Ha egy 13 évest valaki "erőszak nélkül", csak rábeszél az együttlétre, amit ő nem akar, az nem számít nemi erőszaknak, csak megrontásnak és kevésbé szigorúan büntetik. Ez óriási probléma - fűzi hozzá Horváth Éva, a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak ellen munkatársa.
Elmondta, hogy 2006. és 2010. között a szexuális bántalmazással kapcsolatos bűncselekmények száma felére csökkent, de nem az esetek számának csökkenése, hanem egy bűncselekménytípus, a tiltott pornográf felvételekkel való visszaélések számának csökkenése miatt. A felderített családon belüli bűncselekmények száma nőtt (7 százalékról 25-re), de még mindig nagyon nagy a látencia. Az áldozatok 40 százaléka 12 évesnél fiatalabb. Az ügyek mindössze 64 százaléka jut el a vádemelésig és csak alig több, mint harmadukban kapott büntetést az elkövető. Horváth Éva kiemelte: csak minden 24. eset jut el a hatóságokig.
A kutatás csak a munka kezdete - mondja Móricz Ilona, a Független Médiaközpont vezetője. Folytatni szeretnék a projektet, más iskolákba is eljutni, aztán az adatgyűjtést cselevési terv készítése követi, de iskolai képzések, felvilágosító előadások rendezését is tervezik.
