Legalább száz gárdista sorakozott fel Sz.-ék kapuja előtt, "csendőrség" néven mutatkoztak be, és kérték a család egyik fiatalkorú rokonának "kiadatását". R. előző nap egy szellemileg fogyatékos nőt vert meg. A szélsőjobb hírportálok szerint a nőt "félholtra verték", ott jártunkkor élettársától megtudtuk, hogy a nő másnap a határban dolgozott, már jól van.

Ugyan a fiú tettét a család is elítéli, ez nem óvta meg őket a gárdisták fenyegető jelenlététől. Aki tehette, asszonyát és gyermekeit kimenekítette a településről, háborús pszichózisban készültek a gárda visszajövetelére. A példás gyorsasággal a helyszínre érkező rendőrség péntek éjjel elküldte a gárdistákat, de nem állított elő senkit sem közülük. Nem ez volt az első alkalom, hogy a szervezet helyi konfliktusok során igazságosztóként lépett fel: ezt tették 2007-ben például Galgagyörkön, amikor egy szerelmi háromszög elsimítására mentek házhoz. Igaz, akkor még nem volt jogerős ítélet betiltásukról.

A Fővárosi Ítélőtábla júliusi döntése óta az esetlegesség jellemzi a rendőrség fellépését: amilyen gyorsan lecsaptak közvetlenül a döntés után az Erzsébet téren a puszta ruhaviselet miatt, olyan tétovák lettek azóta. Településenként változik, hogyan értelmezik az ítéletet. Van, ahol levetették a gárdistákról az egyenruhát, van, ahol megbírságolták őket. Ám a vasárnapi kiskunlacházi jobbikos rendezvény azt üzeni: elég az "Új" szócskát a betiltott szervezet neve elé bigygyeszteni, és minden mehet tovább. Ugyanazok az emberek, ugyanaz a ruha, ugyanaz a duma. Sorfalat állhatnak a bíróságon az elítéltek tiszteletére, és a bíró hallgat. Esküvőket biztosíthatnak országszerte, és velük pózol az anyakönyvvezető. Városi ünnepségek fényét emelik. Utakat zárnak le feltűnő szakaszon. Múlt hét végén a pomázi pikniken bratyiztak, ezen a hétvégén Lacházán fenyítettek.

A péntek esti családlátogatást a rendőrség úgy értelmezi: az igazoltatáson túl azért nem volt dolguk, mert az egyenruha-viseletnek, a fenyegetésnek, a katonai alakzatnak és a vezényszavaknak egyszerre kell meglenniük ahhoz, hogy fölléphessenek. Ez azonban tévedés: habár a bíróság ítélete azért született meg, mert ezek a feltételek együttesen fennálltak, az ítélet után a gárda tevékenysége akkor is tiltott, ha félszemű varrónőket segítenek. Ha tehát éjjel házhoz jönnek, vagy ifj. Hegedűs Lóránt agymenéséhez asszisztálnak uniformisban, a rendőrségnek dolga lenne legalább felszólítani őket, hogy hagyjanak fel a szabálysértéssel.

A vasárnapi rendezvény fordulópont a Jobbik, a gárda, és a magyar demokrácia szempontjából is: a kiskunlacházi rendezvény felszólalói másfél órán át uszíthattak a cigányok ellen, "vigyorgó pofájú elfajzott állatokról" beszélhettek; a cigányok elleni uszító szövegek mellé legfeljebb a zsidók fértek be. A gárdisták megszokott ruházatukban, alakzatban állhattak és vezényszavakat hallathattak. Folytatódott az, amit Tatárszentgyörgyön, 2007-ben elkezdtek. Néhány ácsorgó rendőr figyelte őket, jó távolból.

Tény, hogy az egyébként is túlterhelt rendőrség jogszabályokat alkalmaz, nem ítéleteket értelmez: épp ezért lenne kívánatos, hogy egyértelmű, egységes és konkrét eligazítást kapjanak arról, mi a teendő. Különben a fenyegetett romák előbb-utóbb arra a következtetésre jutnak, mint a kiskunlacházi Sz.-család egyik idős rokona: "A bíróság, az ítélet, az semmi? Ha én lelövök valakit, akkor se lesz semmi?"