Amikor utazom, rémülten nyúlok a rádió gombjához, mert attól félek, a szófordulat után következő negatívumok hallatán nyomban belehajtok az árokba. Vagy ijedtemben rálépek a fékre. Elvándorlok inkább olyan zenés csatornákra, ahol nincsenek fidesz-szerintek, hanem vannak Köchel-jegyzékszámok, de legfőképpen mollok a dúr helyett.

Nincs semmi bajom a Fidesszel, látom, hogy megmozdult a "holdudvar", közelednek a választások, s mint minden kampánypártban (mind az) kezdődik a pozícióharc, fölcsillan az osztás esélye, újra aktivizálódnak a régi harcostársak, ráadásul kezd beleöregedni a "Fidesz-szerint" politikába az új generáció (Rogán valósággal aggastyánnak tűnik az új fiúkhoz képest). Nem egyszerű a helyzet, nagy a helyezkedés, millió könyök áll készenlétben, időben oda kell érni a jobb helyekre. Ehhez viszont szertartásszerűen bele kell rúgni a kormányba, mintha ez volna a belépő, aki nem tud gyurcsányozni, eleve bukásra van ítélve.

Már azt is megszoktam, hogy a Fidesz-pozicionisták szeretnek gyönge, lenézett (akár ideggyenge) ellenfelekkel szemben küzdeni, de hát nem baj, ha nem a Trójai háború eposzain szocializálódtak. Hogy a kormányt afféle futball-labdának nézik, betudható a párt foci iránti olthatatlan rajongásának (csak semmi orbánozás, azt végképp meguntam). Értek mindent, ismerem ennek a pártnak az előéletét, ismerem az ideológiai-stratégiai kanyarjait. A programját mondjuk nem nagyon ismerem, de ez az én bajom, többet kéne matatnom az archívumokban (Szijjártó úr is megmondta, mennyi, de mennyi nagy tudású közgazdász áll készenlétben arra az esetre, ha; mi ez, ha nem nagyívű gazdasági reformprogram).

Miután mindent megszoktam, a Fidesz-szerint-ekkel kezdődő mondat második részét már meg sem kell hallgatnom. Tudom, az a folytatás, hogy a kormány komplett hülyék gyülekezete, hogy a szocialisták elcsalták a rendszerváltást, hogy amíg a Fidesz volt hatalmon, minden jó volt, ha meg nem ő van hatalmon, akkor nyilván minden nagyon rossz, íme, jó példa rá ez a világgazdasági válság is, hogy összehozta ezt is a Gyurcsány.

A Fidesz-szerint kezdetű mondatok második felét kívülről fújom. A Fidesz szerint a Fidesz jó, ami meg nem Fidesz, az egyáltalán nem jó. A Fidesz szerint a kormány pocsék, a Fidesz-kormány nem pocsék. A Fidesz szerint a kormány direkt nem akarja azt, ami a Fidesz szerint üdvözítő. A Fidesz szerint a kormány okolható azért, hogy hideg van. A Fidesz szerint többet kellene sütnie a napnak Magyarországon. A Fidesz szerint mindig össze kell hívni egy sajtótájékoztatót, amikor az MSZP is összehívott egy sajtótájékoztatót, s ott el kell mondani, hogy a Fidesz szerint pont az ellenkezője igaz annak, amit előtte elmondtak.

Na most ha ennyire leegyszerűsödött a világ, minek is kínoznám magam azzal, ami a Fidesz-szerint után következik?

Van ennél sok fontosabb dolog is.

Szerintem.