Vita legfeljebb a Fideszen belül volt, de erre is csak utal, hogy az eredeti szöveg a szeptemberi állapothoz képest jelentősen átalakult, s még a zárószavazás előtt is érkeztek módosító javaslatok. Ennek ellenére sem bizonyos, hogy a jogszabály hosszú életű lesz; ha a kormánypártok érdekei úgy diktálják, 2014 előtt bizonyosan alakítanak még rajta.

Az új – a Fidesz képére formált – választási rendszer elég hosszú vajúdás és nemegyszer különös fordulatok eredményeként született meg. A választási ígéretek alapján nagyjából annyit lehetett tudni, hogy a parlament legfeljebb kétszáz fős lehet, a részletszabályok viszont menet közben alakultak. A szakmai szempontok helyett pedig a jobboldal érdekei határozták meg, hogy milyen rendszer jön létre.

Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény korábban viszonylag arányos képviseletet biztosított, az új szisztéma viszont a győztes javára erősen torzít, mert a korábbinál arányaiban több egyéni választókerületben a relatív többség is elég a mandátum megszerzéséhez, míg a vesztes pártok számára listáról alig biztosítanak kompenzációt. A második forduló eltörlése ugyancsak a Fidesznek kedvez: ezzel az ellenzéket megfosztották attól a lehetőségtől, hogy kölcsönös visszaléptetésekkel szerezzenek egyéni képviselői helyet.

A választási eljárási törvény hasonló szándékot tükröz, hiszen a regisztráció bevezetésének egyértelmű célja a kevésbé elkötelezett szavazók távol tartása. Ez a választójog szükségtelen és aránytalan korlátozását jelenti, de miután a részletszabályokat az alaptörvénybe foglalták, az Alkotmánybíróság érdemben nemigen vizsgálódhat.

A Fidesz indokolása mindent elárult: a feliratkozást azzal magyarázzák, hogy nem tehetnek különbséget a Magyarországon élő – tehát a népesség-nyilvántartásban szereplő –, illetve a határon túli magyarok között, akiknek mindenképpen jelentkezniük kell, ha szavazni akarnak. Mégis tettek, hiszen külföldről csak az országos listára lehet voksolni. Ugyanakkor az itthon élők is diszkrimináció áldozatává váltak, hiszen a feliratkozáshoz el kell menniük a jegyzőhöz, illetve hozzáférési jogot kell szerezniük az internetes kormányzati ügyfélkapuhoz, míg a határon túliak ezt egy levéllel elintézhetik.

Egyébként a regisztráció szabályaira is igaz, hogy a végső megoldás több kanyar után született meg. Először úgy tűnt, hogy a Magyarországon élők is jelentkezhetnek levélben – igaz, erre csak két hetet adtak volna –, ám az ötletet elvetették. A folyamatot mégis egyszerűsíteni akarták, és kitalálták: az önkormányzati jegyző keresse fel a lakásán az összes választásra jogosultat, s ott mindjárt el lehet intézni a feliratkozást is.

Nyolcmillió választásra jogosultat végigjárni még más helyhatósági köztisztviselők bevonásával is lehetetlen, így ez is a süllyesztőbe került. Az utolsó pillanatban benyújtott javaslat mégis tartalmaz bizonyos könnyítést: valamennyi településen – ott is, ahol nincs polgármesteri hivatal – minden munkanapon biztosítani kell a regisztráció feltételeit. Nem tudni, hogy számoltak-e vele, de ehhez ezernél jóval több emberre lesz szükség, aki a kisebb falvakban nem csinál mást, csak várja, hogy jön-e valaki feliratkozni.

Javaslatok sora hangzott el a jelöltállításhoz szükséges ajánlók számát illetően is. Az eddigi 750 helyett tavaly még 1500 ajánlást szabtak feltételül, amit nagy hirtelen – talán hogy sokan induljanak, s minél megosztottabbá váljék az ellenzék – levittek kétszázra, de a végleges változatban már ötszáz szerepel. Az eredeti verzió szerint csak az ajánlhatott volna, aki regisztrált, de utóbb ez is változott: az íveket mindenki aláírhatja, ha rendelkezik választójoggal, ráadásul egy ember annyi jelöltet támogathat, amennyit csak akar. Vagyis: akár egy falu teljes népessége indulhat a választáson, ha kölcsönösen támogatják egymást.

AZ EP-képviselők esetében szintén változtak az előírások: a listaállításhoz szükséges aláírások számát ötezerre csökkentették, majd visszaemelték az eredeti húszezerre. De legalább az ajánlószelvények eltörlése kapcsán konzekvens álláspontot képviselt a Fidesz: a cédula helyett jön az aláíróív, bár ezzel még a pártok saját adatbázisainak – a Kubatov-listáknak – az összeállítását nem lehet megakadályozni.

A választási szervekkel kapcsolatos szabályozást sem sikerült elsőre hibátlanul megalkotni. Az Országos Választási Iroda helyébe lépő új önálló szervezetet előbb Nemzeti Választási Központra keresztelték, majd terjedelmes módosító indítványban irodává nevezték át. Tartalmi kérdés viszont, hogy a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) feladatait – ilyen a választási eredmény megállapítása, a választások tisztaságának, törvényességének biztosítása, a pártatlanság érvényesítése és szükség esetén a választás törvényes rendjének helyreállítása – csak sokadik nekifutásra írták bele a javaslatba.

Érdekesen alakult az Országos Választási Bizottság sorsa is. A 2010-es választási győzelme után a Fidesz sietve felállította a korábbi parlament által választott grémium tagjait, mondván, mostantól a parlament minden országos választás előtt új testületet alakít. Ám a hétfőn elfogadott javaslat szerint az immár nemzeti bizottság tagjait kilenc esztendőre választják majd meg – és igen tisztes fizetést is kapnak –, míg a területi és a helyi bizottságok tagjainak mandátuma változatlanul négy évre szól.

Az NVB tagjainak státusa azért is érdekes, mert a választási szervek például a kampányszabályok megsértése esetén bírságolhatnak majd: a sajtó legfeljebb a mindenkori minimálbér ötvenszeresét, a pártok tizenötszörösét, míg magánszemélyek az ötszörösét kitevő büntetésre számíthatnak. Csaknem félmillió forint bírság már elég nagy összeg ahhoz, hogy egy jelöltnek súlyos fejtörést okozzon, de a média tízszer ennyit is fizethet. Érthető, ha a Fidesz ezen a területen ugyancsak bebetonozni készül a saját kádereit – a következő három parlamenti választásra.

Furán készültek a kampányszabályok is. A szeptember közepén beterjesztett eredeti törvénytervezetből ez egyszerűen kimaradt, majd mindjárt két fideszes is előállt hiánypótlással. A két változat több ponton közös volt, számos helyen viszont egyenesen szembement egymással. Abban teljes volt az összhang, hogy az ellenzék médiában való megjelenési lehetőségeit szűkíteni kell, ezért – névleg az esélyegyenlőség jegyében – megtiltották volna, hogy az országos kereskedelmi tévék és rádiók, valamint az internetes hírportálok fizetett politikai hirdetéseket tegyenek közzé.

Így marad a közszolgálati média – az országos listát állító pártok egyenlő arányban összesen legfeljebb tíz óra ingyenes reklámidőt kapnak –, a nyomtatott sajtó, a közterületi plakát és a szórólap. Megint csak az érdemi módosítók benyújtására biztosított határidőn túl, de itt is lazítottak egy keveset: mégis lehet majd interneten hirdetni. Amire szükség is lesz, mert a kampány ötven napra rövidül, s ezen belül mindössze két hetet adnak az ajánlások gyűjtésére. A pártok esélyeit az viszont kissé javíthatja, hogy nem lesz kampánycsend: akár a szavazás napján is házalhatnak tehát a saját – hivatalosan természetesen nem létező – támogatói listák alapján.

A sajtónak – ha részt kíván magának a reklámpiaci tortából – előzetesen közzé kell tennie a tarifákat, majd el kell számolnia a politikai hirdetésekből befolyt pénzzel. Érdekes, hogy a közterületi plakátok esetében a jogszabály nem tartalmaz ilyen kötelezettséget. Rossz nyelvek szerint ennek egyetlen oka van: azt a piacot Fidesz-közeli cégek uralják, és rosszul venné ki magát, ha kiderülne, hogy a baráti párt esetleg olcsóbban vehet hirdetési felületet, vagy mindenkinek kedvezményes tarifát kellene biztosítani.

A választási eljárási törvény előkészítésének színvonalát – a kimaradt vagy utóbb felülírt részek mellett – az is jelzi, hogy a múlt vasárnap benyújtott Lázás János-féle javaslat helyesírási, nyelvhelyességi és jogszabály-szerkesztési hibákat is korrigált. Egy dologgal a Fidesz azonban változatlanul adós maradt: hogyan képzeli el a párt- és kampányfinanszírozást. Kósza hírek szerint a pártok egy vasat sem kapnának, míg az egyéni jelölteket akár milliókkal támogatnák. Erről egyelőre – nagyjából másfél évvel a következő parlamenti választás előtt – semmi biztosat nem tudni.