„Antall Józseftől tanultam a demokráciát, ami párbeszédet és megegyezést jelent. Ahol ezt nem tudják, ott háború lesz” – jelentette ki a Civil Kontroll – Egymillióan a Demokráciáért szervezet által meghirdetett nemzeti kerekasztal egyik résztvevője, Pusztai Erzsébet egészségpolitikus.

A D-Day akciósorozat második napján nem demonstrációt hirdettek, hanem a Nagy Imre-szobornál felállított jelképes kerekasztallal olyan demokráciát kívántak modellezni, ahol közös gondolkodás, érdemi egyeztetés folyik.

Ennek jegyében kapott meghívást az Antall-kormány egykori egészségügyi államtitkár, aki hangoztatta: a kétharmad nem jelent több tudást, nagyobb hozzáértést, s kevés érvként annyi, hogy a négy láb jó, a két láb rossz. Szerinte ráadásul a gyűlölködésre és haragra alapozott politika közvetlenül is árt az emberek egészségének, mert a mentális állapot javítása nélkül testi egészség sincs.

Pusztai Erzsébet úgy látja, mindenképpen beszélni kell például arról, mitől lesz jobb a szocializmus negyven éve után, ha ismét államosítják az egészségügyet. Meg arról is, honnan lesz többletforrás az ellátórendszer finanszírozására, vagy miként tarthatók itthon az orvosok.

Radó Péter oktatáskutató a jelenlegi oktatáspolitikát négy szóval jellemezte: államosítás, központosítás, csonkítás és lebutítás. Az alapfokú oktatást az önkormányzatok helyett az állam veszi kézbe, s az autonóm szereplők helyett a hatalom mondja meg, miként működjék a közoktatás – fogalmazott.

A gimnáziumi és egyetemi férőhelyek csökkentése egyértelműen csonkítás, az pedig, hogy a tanárnak nem azt mondják meg, hogy milyen eredményt várnak tőle, hanem azt: az egyes órákon mit tanítson, a szakember szerint kifejezetten a jelenlegi rendszer lebutítása. Hiányolta ugyanakkor, hogy az oktatáspolitika nem ad jövőképet.

Emellett szóba kerültek a foglalkoztatás, a nyugdíjrendszer, valamint a szegénység problémái is. Elhangzott: a problémák zöme a hiányból fakad, és a szociális gondokat csak a foglalkoztatottak arányának növelésével lehetne megoldani, de nem azzal, hogy embereket „munkába rugdossanak”. Ez a fenntartható nyugdíjrendszer szempontjából is fontos kérdés, ugyanakkor beszélni kellene arról is, hogy a befolyó kiadásokból miként lehet fedezni a nyugdíjakat.

A mintegy két-háromszáz fős hallgatóság egy része – szolidaritásuk jeleként – a felszólalások után átvonult a csütörtök óta folyó Clark Ádám téri ülősztrájk helyszínére.